Íme néhány abból a 380 ezer káprázatos galaxisból, amik az európai Euclid űrtávcső új galaxis katalógusát alkotják

Hihetetlen részletgazdagsággal rajzolódnak ki távoli galaxisok a Euclid űrtávcső friss felvételein, amiket az Európai Űrügynökség (ESA) az űreszköz első adatkibocsátásával együtt tett közzé szerdán.

Különböző alakú és eltérő szögből látszó galaxisok az Európai Űrügynökség Euclid űrtávcsövének felvételein
photo_camera Különböző alakú és eltérő szögből látszó galaxisok az Európai Űrügynökség Euclid űrtávcsövének felvételein Fotó: ESA/Euclid/Euclid Consortium/NASA, image processing by M. Walmsley, M. Huertas-Company, J.-C. Cuillandre

A mozaikkép, amin különböző típusú galaxisok vehetők ki, ízelítőt ad a Euclid első galaxis katalógusából, ami 380 ezer galaxist tartalmaz. Az első nagy adatközlésben a galaxisok mellett galaxishalmazok, szupernehéz fekete lyukak által hajtott aktív galaxismagok, valamint időleges (tranziens) égi jelenségek is szerepelnek. Az űrtávcső által eddig megfigyelt galaxisok száma közel 20 millió körül jár, így jóval túlmutat azon, amit már sikerült osztályozni is.

„A Euclid ismét megmutatta, hogy ő a legjobb felfedező gép. Hatalmas skálán térképez fel galaxisokat, lehetővé téve kozmikus történetünk és az univerzumunkat alakító láthatatlan erők vizsgálatát” – mondta az ESA tudományos programjának vezetője, Carole Mundell. Az első adatkibocsátás kevesebb mint fél százalékát tartalmazza azoknak a méréseknek, amiket a Euclid a következő években összegyűjthet majd.

„Mindig izgalmas részt venni az adatok korai vizsgálataiban, és látni ahogy a szimulációink alapján elképzelt módon alakul az égbolt-felmérés” – mondta Kovács András, a HUN-REN CSFK tudományos munkatársa a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet szerdai közleménye szerint. Az asztrofizikus és kollégái többek között a Euclid adatok más égbolt-térképekkel történő összehasonlításán és a sötét energia detektálásának legújabb módszerein dolgoznak.

112 példa a gravitációs lencsehatásra a Euclid felvételein – a jelenség során nagy tömegű galaxishalmazok meghajlítják a Föld felől nézve mögöttük található, távolabbi galaxisok fényét
photo_camera 112 példa a gravitációs lencsehatásra a Euclid felvételein, amik megtalálásában a mesterséges intelligencia és önkéntesek is segítettek. A jelenség során nagy tömegű galaxishalmazok gravitációja felnagyítja és eltorzítja távolabbi galaxisok fényét. Fotó: ESA/Euclid/Euclid Consortium/NASA, image processing by M. Walmsley, M. Huertas-Company, J.-C. Cuillandre

A Euclid naponta 100 gigabájtnyi adatot juttat vissza a Földre 1,5 millió kilométeres távolságból. Ennek az adatmennyiségnek a feldolgozásához a kutatók önkénteseket bevonó citizen science kezdeményezések mellett egyre inkább a mesterséges intelligenciát (AI) hívják segítségül. „Döntő pillanatban vagyunk annak tekintetében, hogy miként folytatunk nagy skálájú égboltfelméréseket a csillagászatban. Az AI alapvető és elengedhetetlen része a Euclid által gyűjtött adatok kiaknázásának” – mondta Mike Walmsley, a Torontói Egyetem kutatója, aki részt vesz az űrtávcső tudományos munkájában.

link Forrás

Kovács a Qubitnek korábban a 2023 nyarán fellőtt Euclid fontosságát azzal érzékeltette, hogy segítségével a földi égboltfelmérésekhez képest négyszer élesebb képek készíthetők, amivel a gravitációs hatása révén ismert sötét anyag is precízebben vizsgálható – így az űrtávcső az eddigi legjobb sötét anyag térképet állíthatja majd össze.

Az európai Euclid űrtávcső fantáziarajza
photo_camera Az európai Euclid űrtávcső fantáziarajza Fotó: Európai Űrügynökség (ESA)

A kozmoszt 1 méteres tükörrel kémlelő Euclid a NASA jól ismert Hubble vagy James Webb űrtávcsöveihez képest jellemzően nem egyedi égitestek vizsgálatával foglalkozik, hanem nagy égboltfelmérést készít: a cél 2030-ig 1,5 milliárd galaxis megfigyelése és az eddigi legjobb háromdimenziós térkép elkészítése az univerzumról több tízmillió galaxis távolságának pontos meghatározása révén.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás
link Forrás