A kiállításnak helyet adó kecskeméti múzeum a létrejöttét is egy elhivatott magángyűjtőnek köszönheti, hiszen Bozsó János festőművész néprajzi és iparművészeti műgyűjteményét ajándékozta szülővárosának – mondta el Loránd Klára, a Bozsó Gyűjtemény igazgató-kurátora. Az alapító fia, Bozsó János, a kecskeméti Bozsó Gyűjtemény alapítványának elnöke, a kiállítás kurátora kiemelte, hogy állandó kiállításuk mellett évről évre olyan magángyűjtők kollekcióit mutatják be, amelyek a magyar művészeti alkotásoknak megkerülhetetlen értékeit őrzik.
A mostani tárlat a Böhm-gyűjteményből válogat. Böhm József Németországban élő neurológus Erdélyből származó családjának tradícióját folytatva – feleségét és fiát is bevonva – „a műgyűjtés izgalmas, soha be nem fejezhető útját követi”.
Gyakran rejtőznek a világtól elzárva értékes műalkotások, csupán befektetésként, eltűntnek nyilvánítva meg is nehezítik a művész teljes életművének feltérképezését. „A Böhm család viszont missziójának tekinti, hogy kiállításaikkal szerte a világban a művészetünk legjavát mutassák meg” – tette hozzá.
A kecskeméti kiállítás címe – Erdélyből a nagyvilágba – egyrészt utal a Böhm család és kiállításaik útjának ívére, valamint a válogatás tematikájára. A bemutatott művek ugyanis utalnak az alkotók szoros kapcsolatára a 20. század első felének progresszív európai áramlataival. Hangsúlyosak a válogatásban a két világháború közti korszak erdélyi képzőművészeti tendenciái.
Bozsó János szerint Nagybánya „neós” alkotói művészeti forradalmat keltettek avantgárd felfogásukkal, látásmódjukkal. Perlrott Csaba Vilmos három, egymás mellett kiállított műve követi az életmű jelentős csomópontjait az időszakból: Nagybánya, Kecskemét, Párizs. Ziffer Sándor két képe is hasonló asszociációkat kelt: „az itthon gyökerei, a külhon ihletése egymást váltva, erősítve tűnnek fel és ötvöződnek”.
A nagybányai művésztelep egyik alapítójának, Réti Istvánnak a műtermét örökíti meg Ziffer a környező tájban, a következő műve pedig a berlini erdőbe ragadja magával a nézőt. Jándi Dávid aktjai erőteljes, szinte monumentális megfogalmazásukban merészen különböznek a szokásos, korabeli kompozícióktól.
A nagybányaiak második nemzedékének tájszeretetét, a szabad természet fényeit Mikola András, Krizsán János, Nagy Oszkár tájképei képviselik a festőiskola értékes hagyományait őrizve. A kurátor rámutatott: a Böhm-gyűjtemény kiemelkedő érdeme, hogy Erdély sokszínűségét képviselve a kollekcióban egyaránt szerepet kapnak a kolozsvári iskolából Marchini Tasso, Fülöp Antal Andor érzékeny alkotásai vagy az erdélyi szász festőművészek, mint az expresszív Hans Eder és Walter Widmann munkái. A válogatást a saját külön útjukat járó, iskolákhoz nehezebben köthető Nagy István, Zsögödi Nagy Imre és Nagy Albert művei teljesítik ki. Az erdélyiség szellemiségének, képi világának hiteles megszólaltatói ők, akárcsak Szervátiusz Jenő – hangsúlyozta a kurátor.
A korszak bemutatását Mattis Teutsch János és Henri Nouveau absztrakt és nonfiguratív alkotásaival zárja a Bozsó Gyűjtemény, ezek az alkotók modernizmusukkal képeznek hidat Erdély és a nagyvilág között.
A Böhm-gyűjteményből válogatott tárlat 33 alkotása május 18-áig látható Kecskeméten.
