Picasso avignoni kisasszonyai is ránk köszönnek ebben a Falk Miksa utcai varázsos szuterénben

Tudjuk, hogy blaszfémia szuterénnek aposztrofálni a Virág Judit Galériát a Falk Miksa utcában, de mit csináljunk, ha egyszer a kiállítótér nagy része az utcaszint alatt helyezkedik el. Ettől aztán, ha leszállunk a mélybe, egy kicsit dantei utánérzés kerít hatalmába, csak éppen ez itt nem a pokol, hanem a földi mennyország.

Most mindenképpen, amikor Kelemen Károly itt-ott Picassót idéző festményei, Nagy Krisztián és Molnár Csaba elképesztő távlatokat nyitó fényszobrai és Majoros Áron forradalmian újszerű réteges szobrai (már akinek újszerű, mert ott voltunk a művész két évvel ezelőtti, Műcsarnokban rendezett kiállításán is) varázsolják el a látogatót.

Látogatók voltak bőven a megnyitón, de annyian, hogy majd' szétvetették a labirintusra emlékeztető, sejtelmes félhomályba burkolódzó kiállítóteret. (Az ember olykor azt várta, hogy valamelyik oszlop mögül előbukkan a Minotaurusz...) A honi képzőművészeti szcéna jeles alakjai vonultak fel, köztük drMáriás, galériatulajdonosok – Kozák Gábor, a Godot gazdája – neves gyűjtők, például Völgyi Miklós vagy Kacsuk Péter. A megnyitót pedig Szurcsik József celebrálta, félúton a fel- és az alvilág között, a mélybe vezető lépcső közepén:

Ezt a kiállítást úgy álmodta meg Bársony Balázs kurátor, a galéria vezetőivel karöltve, hogy ez a különbözőség, amit a három részkiállításon tetten érhető, felmutathassa kortárs képzőművészetünk gazdagságát. Kelemen Károly, Majoros Áron és a Nagy-Molnár alkotópáros, vagyis Nagy Krisztián és Molnár Csaba művészi alapállása, technikai háttere révén nagyon különböző alkotásokat hoztak létre, mégis több összefüggés fedezhető fel e művek láttán – fogalmazott a Munkácsy Mihály-díjas, érdemes művész. – Például érdekes gondolkodásbeli azonosság az alkotók között, hogy munkásságukban fontos szerepe van a művészet és a tudomány kapcsolódásának, továbbá valamennyien hisznek a sajátos teóriákban, elméleti szabásminták gyakorlati megvalósításában. Ugyan mindnyájan idehaza készítették műveik nagy részét, mégis fontos helyet foglalnak el a nemzetközi szcénában. 

A Picasso-effektus

A kiállítók doyenje, a tavaly elhunyt Kelemen Károly idén lenne 76 éves. Munkásságának teljes feltárása már a jövő feladata lesz, de amit itt és most ízelítőül kapunk művészetéből, már az is fantasztikus. Festészetének, ahogy személyiségének is, nem elhanyagolható eleme volt a kételkedés. Amely alapjában véve filozófiai természetű, és jól artikulált kérdések felvetését jelenti. Kelemen a művészettörténet jelentős alkotóinak munkáit lefordította a saját, külön bejáratú nyelvére.

Picassót bármilyen nyelvre lefordítani emberes feladat, amire csak avatott ecsettel dolgozó mester vállalkozzon, nos, Kelemen ilyen mester volt. Az Avignoni kisasszonyok parafrázisa már-már a nagy előd festményével vetekszik minőségben és hangulatában. De Kelemen nem egyszerűen fordított, hanem a saját értelmezésében újrateremtette ezeket a képeket. 

Mintha kimerevített performance-okat transzponált volna állóképekké, amiket rögzített vásznon – annyira mozgalmasak a festményei. Kelemen sok évtizedes pályafutása alatt elemeire bontotta, majd

A figurális világ absztrahálását mint szakmai programelemet gyakran alkalmazta. Meglehetősen vehemens módon, mégis szofisztikáltan tette mindezt, ahogy meggyőződhettünk erről a kiállítás – egyfajta fantasztikusan burjánzó dantei pokol – bugyrait járva. Érdekes módon Kelemen Károly az a priori, a tapasztalattól teljesen független, tiszta tudást tekintette érvényesnek, és ezt ki is olvashatjuk festményeiből.

Sajnálatos, hogy a mester már nem láthatja így, együtt ezeket a műveket, így ezek a festmények megmaradnak egyfajta üzenetként az utókornak. 

Megfogni a megfoghatatlant

A tripla kiállítás második „fejezetének” címe: New Dimensions. Mielőtt bárki is azt hinné, hogy az alkotó, Nagymolnár egyetlen embert takar, gyorsan eloszlatjuk a félreértést: Nagy Krisztián és Molnár Csaba hozta létre ezeket a fényalapú csodákat. Ők ketten tudományos ismereteikre támaszkodva nagy biztonsággal alkotják meg műveiket. Krisztián (nomen est omen) eltéveszthetetlen jelenség, hatalmas termetű művész, továbbá élmény vele beszélgetni, annyira megragadó az egyénisége.

Igazából nem is sikerült megfejteni, hogy mi az, amit előállítanak, de hogy roppant látványos és lenyűgöző, az szent igaz. A precíz matematikai, geometriai, mértani és optikai ismeretek a művészi felfogásban nem feloldódnak, hanem közös erővel teremtenek valami újat. Ők ketten egy megfoghatatlan valamivel, a fotonokból álló fénnyel alkotnak, továbbá átlátszó anyaggal, az üveggel/plasztikkal, kompozitalumíniummal, torzításmentes tükörrel, és a LED-fénnyel. A LED nem csak világít, mint egy fényforrás, hanem szinte képes önálló életre kelni. A Nagymolnár-alkotópáros a LED-nek

Na és ha bemegyünk az útvesztő legbelső helyiségeibe, akkor szembetalálkozunk Majoros Áron remekműveivel. Szurcsik véleménye szerint a tripla kiállítás három művészének – amennyiben Nagymolnárt egy művésznek vesszük – közös nevezője a tűz. Majoros a tűz lángját használja rétegelt acélszobrai elkészítéséhez. Az ő blokkjának Imagináció a címe, szemben a két évvel ezelőtti, Műcsarnok-beli kiállítás címével, a Kontemplációval, vagyis a szemlélődéssel. Hát itt a művész tényleg szabadjára engedi a képzeletét! Tegyük hozzá, hála istennek.

Orvosi képalkotás a szobrászatban

Majoros újraértelmezi a klasszikus szobrászatot, a formákat nem kívülről, hanem belülről akarja megismerni. Szinte belebújuk a forma belsejébe, a belső térből kifelé haladva térképezi fel művészete tárgyát. Mintha csak egy MRI-felvételt látnánk, olyanok Majorosnak az orvosi képalkotás módszerével létrehozott rétegezett remekei.

A szobrászművész keze alatt két dimenzióból három lesz, a sík térré alakul át a varázsló keze alatt. És végül maga a konkrét műtárgy már egy negyedik dimenzióban szól a nézőhöz. Ez a ragyogóan izgalmas, szerethető játékosság jellemzi a művész munkásságát, amit egyébként köztéri szobrokon is megcsodálhatunk, mint amilyen például a Hungária körúti MTK-stadion előtt álló kétszeres életnagyságú Hidegkuti Nándor-emlékmű. 

A kiállítás még egy hónapig, április 16-ig látogatható, ingyenesen.

(Borítókép: A művész Flowers of passion – Van Gogh című festménye az In Memoriam Kelemen Károly című kiállításon a megnyitó napján a Virág Judit Galériában 2025. március 7-én. Fotó: Hegedüs Róbert / MTI)