100 évet kellett várni rá – vajon megtalálták már az összes fáraó sírját?

Szenzációként robbant nemrég a hír, hogy újabb fáraó sírját találták meg a Nílus melletti Királyok völgye közelében, méghozzá 100 év óta az elsőt, mióta 1922-ben Howard Carter ugyanitt  felfedezte Tutanhamon nyughelyét. A kincsektől roskadozó világhírű „gyerekfáraó” sírjától eltérően azonban a most feltárt 26 négyzetméteres kamra üres, kopár és dísztelen. Csak egy sárga csillagos, kékre festett mennyezetdarabka utal arra, hogy ez egy királysír. És csak a törmelékben talált pár alabástromtöredék felirataiból derült ki, hogy II. Thotmesz fáraóé. A sír nem azért üres, mert kirabolták, hanem mert nem sokkal II. Thotmesz temetése után elöntötte a víz, ezért a sírtárgyakat máshová vitték. De még rejtély, hogy hová.

Vajon miért kellett ennyi időnek eltelnie, hogy egy újabb fáraósírra bukkanjanak? Netán már az összeset megtalálták volna?

Aligha. Az ókori egyiptomi civilizáció háromezer(!) éven keresztül állt fenn, legalább 200 ismert nevű fáraóval az élén (ennél nyilván több uralkodó volt). Közülük egy helyen a legtöbbre (27 királysírra) a Királyok völgyében bukkantak rá.

Azt hitték, titkos hely

Nem jártak sikerrel az óbirodalmi piramisépítő fáraók 4500 évvel ezelőtt, mivel pár száz éven belül kifosztották az összes gigantikus síremléküket. A másik egyiptomi aranykort elhozó újbirodalmi uralkodók ezért úgy döntöttek, hogy hagyják a kolosszális építményeket, és titokban temettetik el magukat, hogy senki se zavarja meg őket az örök életbe való átmenetelben. Helyszínnek a piramisoktól 650 kilométerre délre, az akkori Egyiptom fővárosával, Thébával (a mai Luxorral) szemben, a Nílus nyugati partjánál magasodó,

és annak falába kezdtek temetkezni 3500 évvel ezelőtt, majdnem 500 éven keresztül. Úgy gondolták, hogy a Királyok völgye nehezen megközelíthető és elszigetelt. De ők is tévedtek.

Amikor Bonaparte Napóleon 1798-ban partra szállt Egyiptomban, hogy elfoglalja az országot, katonák mellett tudósokat is hozott, akik nemcsak a gízai piramisokat és a Szfinxet, hanem a távoli Királyok völgyét is feltérképezték és dokumentálták. Elsőként a világon, ezzel pedig megalapozták és elindították az egyiptológia tudományát, benne azzal az észrevétellel, hogy

Valószínűleg már az ókor óta, mert a későbbi feltárások több ezer föníciai, görög, latin és kopt nyelvű graffitit azonosítottak a sírok falain.

Egy cirkuszos nagy tételben kereste a kincseket

Ékes felirattal jelezte Hafré fáraó kifosztott, üres sírkamrája falán Giovanni Belzoni olasz kalandor is 1818. március 2-án, hogy ő jutott be először (mármint európaiként) a második legnagyobb piramis belsejébe. Az egykori cirkuszi mutatványosból lett kincskereső sok más mellett az egyiptomi angol konzul megbízásából a Nílushoz vonszoltatta és Angliába szállította II. Ramszesz hét tonnás, mellénél eltört szobrát a fáraó thébai (luxori) halotti templomából (ma is a British Museumban van kiállítva). Kiásta II. Ramszesz Abu Simbelben található nagytemplomának bejáratát a homok alól. És nem utolsósorban több sírt is felfedezett a Királyok völgyében 1817-ben, köztük Ay fáraóét, I. Ramszeszét és fiáét, I. Séthiét (II. Ramszesz apjáét), ami ma is a völgy leghosszabb (137 méter) és leggazdagabban díszített sírja. 

Többször is elfogytak a sírok a völgyből

Valóságos egyiptomlázat váltott ki a Napóleon által felkorbácsolt romantikus rajongás óegyiptom iránt, amit tovább tüzelt Belzoni hirtelen támadt hírneve. A kincsvadászat szép lassan átalakult módszeres archeológiává, még Belzoni is dokumentálni kezdte a feltárt királysírokat (persze amit csak lehetett, „kimentett” belőlük), és részletes könyvet adott ki Londonban a felfedezéseiről. Majd kijelentette, hogy

Mások nem így gondolták, és innentől felgyorsultak az események a Királyok völgyében. Egymást érték a versengő francia, angol és német régészexpedíciók. Az 1800-as évek legvégén például a franciák két év alatt 25-ről 41-re növelték az ismert sírok számát. Újabbak feltárásával debütált 1903-ban a századfordulón feltűnt fiatal angol régész, Howard Carter is, köztük IV. Thotmesz 105 méter hosszú, 407 négyzetméteres összalapterületű sírjával. Azokban az években a Cartert is megbízó amerikai Theodore M. Davis üzletember birtokolta a völgy ásatási koncesszióját, és több más felfedezéssel a háta mögött 1912-ben elérkezettnek látta az időt, hogy megállapítsa:

Attól tartok, hogy a Királyok völgye mára kimerült.

Majd visszaadta ásatási jogát az Egyiptomi Régészeti Hatóságnak. Ez a deklaráció sem okozott törést a régészekben. Ugyan az I. világháború pár évre megakasztotta a kutakodást, 1917-ben már újra ott állt teljes fegyverzetben Howard Carter a mecénás George Herberttel (alias Lord Carnarvonnal) a háta mögött, aki megszerezte az ásatási jogot.

és az éveken át húzódó költséges és eredménytelen keresés miatt Lord Carnarvon már éppen le akarta fújni az egészet, amikor rábukkantak egy lépcsősorra, majd 1922. november 29-én benyitottak a szinte érintetlen, aranyban pompázó fáraósírba. Azért szinte, mert a többihez hasonlóan ezt a sírt is ki akarták rabolni, méghozzá kétszer, nem sokkal „Tut király” temetése után. Valószínű, hogy megzavarhatta a fosztogatókat a völgy őrsége, ugyanis a sírkamrába nem jutott be senki. A többi már történelem: minden idők legpompásabb lelete, több ezer varázslatos tárgy, aranyozott trónszék, színarany koporsó és halotti maszk, illetve az ezerszer cáfolt „fáraó átka”.

Most már tényleg game over?

Ez volt a 62. feltárt sír és az utolsó királysír a Királyok völgyében, egészen 2025 februárjáig, II. Thotmesz azonosított kopár kamrájáig, ami nem a nyughelyektől zsúfolt keleti völgyben helyezkedik el, hanem attól kissé nyugatabbra. Vele együtt már 27 fáraósírt ismernek a „Halottak városában”, a többi egy királynőé (Tiaa), néhány hercegé, nemeseké, háziállatoké, vagy nem ismert, kinek készült. A kérdés pedig az: ha a legújabb fáraósír megtalálásához több mint 100 évnek kellett eltelnie, akkor nem lehet most már tényleg kijelenteni, hogy ennyi volt, nincs már jelentős felfedeznivaló a Királyok völgyében?

A régészek most is tiltakoznak, és már azon morfondíroznak, hogy a frissen felfedezett, de áradások miatt kiürített sír közelében található óriási romhalmaz rejthet-e egy második sírt, ami II. Thotmesz múmiáját őrzi. Mert ha igen, akkor az valószínűleg teljes és háborítatlan lesz. És hatalmas szenzáció.

Na és hol van Tutanhamon apjának, a monoteista vallást és új fővárost alapító, eretnek Ehnaton fáraónak a sírja? Vannak, akik szerint a Királyok völgyében 1907-ben felfedezett (büntetésből) díszítetlen sír (KV55) lehet az övé. Mások szerint még felfedezésre vár. Nagyon hiányzik Nofertitinek, Ehnaton feleségének és az ókori Egyiptom talán legismertebb asszonyának a kriptája is. Nagy felbontású radarvizsgálatokra hivatkozva komolyan felvetődött, hogy

mert az (ál?)falakon szabad szemmel nem látható repedéseket lehet kivenni, amik újabb kamrákat sejtetnek. Tutanhamon sírkamrájának faljelenetei pedig nem teljesen eredetiek, hanem át lettek festve a váratlanul elhunyt 19 éves fáraóra szabva. És a legendás aranymaszk arcvonásai is inkább Nofertitit idézik.

Minden sír király

Sztárok sírjai hiányoznak még, és ez már önmagában is kellően motiváló. Sok archeológus szerint azonban nem csak a fáraókra és földöntúli világukra érdemes fókuszálni. Nem sokat tudunk például az óegyiptomi hétköznapokról,

ahol szerencsés esetben a korabeli mindennapi életről mesélő személyes írások, tárgyak maradhattak meg. Mint ahogy fennmaradt például a világtörténelem első munkabeszüntetéséről szóló „sztrájkpapirusz” is, ami elmondja, hogy körülbelül 3180 évvel ezelőtt a kézművesek és a kőfaragók fogták magukat, letették bronzszerszámaikat, mert kevesellték az élelem- és sörellátmányukat, miközben a regnáló III. Ramszesz halotti templomát építették a Királyok völgye mellett. Az elégedetlenség hamar elérte a felsőbb köröket, és egy udvari intrikákkal átszőtt „hárem-összeesküvéshez” vezetett, amelynek során fondorlatos módon megölték III. Ramszeszt. Hát ez sem egy utolsó történet!