(Virovácz Péter az ING vezető elemzője, Havasi Kinga az elemző gyakornoka. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Amikor az Egyesült Államok és Oroszország megkezdte az Ukrajnáról szóló tárgyalásokat Ukrajna nélkül, annak vészjelzőként kellett volna csengenie Európa számára, hogy fokozza a védelmi felkészültségét. Ez a tendencia már Donald Trump első elnöksége alatt elkezdődött, most pedig úgy tűnik, hogy a második alatt is folytatódik: Európa csupán minimális amerikai katonai támogatással számolhat a következő években. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy Európának növelnie kell a védelmi kiadásait. A kérdés, hogy ki fizet majd mindezért.
Az Európai Bizottság bejelentette, hogy újra alkalmazni kívánja a Stabilitási és Növekedési Paktum mentességi záradékát. Így az EU-tagországok nagyobb költségvetési hiányt halmozhatnak fel, hogy fedezni tudják a növekvő védelmi kiadásokat. Ez a megközelítés azonban érdemi adósságfinanszírozási kockázatot rejt magában. Ilyen esetben az Európai Központi Banknak kellene beavatkoznia új eszközvásárlásokkal vagy célzott likviditás biztosításával a bankok számára, amit egy összeurópai finanszírozási megoldás követne, de erről még nincsen semmilyen információ.
Mivel Európa valószínűleg szorosabban együttműködik majd az uniós közbeszerzések és a védelmi ipar szabványainak összehangolásában is, a következő logikus lépés az lehet, hogy közös európai finanszírozási megoldásokat keresnek. A legkézenfekvőbbnek a már meglévő páneurópai finanszírozási modellek felülvizsgálata tűnik. Ugyanakkor ez több kérdést vet fel rövidtávon, mint amennyi valós választ adna. Ezért első körben valószínűleg a nemzeti költségvetéseknek kell viselniük a terhet, és csak másodsorban jöhet szóba egy összeeurópai finanszírozási eszköz.
De miért okoz ez most ekkora fejfájást? A berlini fal és a vasfüggöny leomlása után Európa a „lefegyverkezés” időszakába lépett, és élvezte a béke hozamát: a katonai kiadások csökkenését és az ebből származó gazdasági előnyöket. Megszűnt a kötelező katonai szolgálat, és csökkentek a védelmi és a katonai felszerelésekre fordított kiadások is. Bizonyos mértékig ez egy fontos eszközt jelentett a költségvetési egyensúlyok eléréséhez vagy más gazdasági területek többletfinanszírozásához.
2014-ben aztán a NATO csúcstalálkozóján a tagországok újból vállalták, hogy a GDP 2 százalékát elérő összegben költenek védelmi kiadásokra. Azonban a mai napig vannak olyan országok, amelyek ezt nem teljesítik. Ráadásul az orosz-ukrán háború következtében a célszintet megemelve már 3,6 százalékos arányt jelölt ki a NATO, és a további emeléseket sem lehet kizárni.
A helyzetet súlyosbítja, hogy az Egyesült Államok nemrég felfüggesztette katonai segélyeit Ukrajna számára, és bár ezek azóta ismét elindultak, nem zárható ki, hogy a jövőben végleg leállnak. Mindezek következtében az európai szövetségeseknek kihívást jelent, hogy növeljék a Kijevnek nyújtott támogatásaikat, és az USA segítsége nélkül még nagyobb mértékben kell emelniük a védelmi kiadásaikat és beruházniuk a saját hadiiparukba.
A kérdés persze továbbra is a finanszírozás marad. A kiadások emelése jelentősen felnagyítja a költségvetési gondokat, tekintve, hogy az emelkedő védelmi kiadások egy részének finanszírozásához máshol megszorító intézkedéseket kell hozni, de még így is mindez magasabb hiányokat eredményez.
Egyébként ez a típusú kiköltekezés jelentős pozitív hatást gyakorolna a teljes uniós gazdaságra, tekintve, hogy eddig az európai hadiipar tetszhalott volt, és az orosz-ukrán háború óta az EU védelmi beszerzéseinek nagy része sem uniós cégekhez került. Ennek egyik oka a korlátozott termelési kapacitás. A katonai felszerelések európai piaca széttöredezett, nincsenek egységes szabványok és koordinált beszerzések. Európának jelenleg nincsenek meg a méretgazdaságossági előnyei ahhoz, hogy kielégítse a hadikereslet ilyen erőteljes növekedését.
Az EU tagországai végre kezdik felismerni egymásrautaltságukat és magukra maradásukat. Az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Keir Starmer bejelentette a Franciaországgal közösen vezetett, az Ukrajna védelmére és az orosz-ukrán háború befejezésére vonatkozó négy pontból álló tervét, Hajlandóak Koalíciója néven. Starmer szerint Európának kell a munka dandárját véghez vinnie. Ezen kezdeményezés keretében több európai és NATO-ország csapatai Ukrajnába lennének vezényelhetők békefenntartóként.
Áttérve Magyarország részére a történetben, a védelmi kiadások növelésével az a probléma, hogy a magyar kormány összeállította a 2025-ös úgynevezett békeköltségvetést, amelyben a béke ígérete következtében alacsonyabb védelmi kiadásokkal számolt. Varga Mihály volt pénzügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a magyar kormány többet költött volna a védelmi kiadásokra, ha nem Donald Trump nyeri meg az amerikai elnökválasztást, ugyanis a Demokrata Párt vezetésével kevesebb esélyét látták volna a béke mihamarabbi bekövetkezésének. Ebben a hitben azonban a védelmi kiadásokra kevesebb, míg a többi területre – például gazdaságfejlesztésre, béremelésre vagy otthonteremtésre – több kiadást szántak.
Mindezek ellenére a mostani hírek és rendelkezések következtében nemhogy csökkenteni nem lehet a védelmi kiadásokat, de várhatóan inkább jelentősen növelni kellene ezeket. Ez pedig szinte biztosan a költségvetés elcsúszását jelentené, és a tervezett célon felüli finanszírozási igényt okozna. A kérdés, hogy az itthon éledező hadiipar az európai megrendelésekből mit tudna profitálni az egyenleg másik oldalán.
Pénz
Eladták Esztergom egykori első kórházépületét
Az önkormányzatnak még elővásárlási joga van, a helyiek szerint élni is kellene vele.
Olyan sokba kerül az államadósság-törlesztés, hogy kódolva van Magyarország lemaradása
Az EU-n belül hazánk költötte GDP-jéhez viszonyítva a legtöbbet kamatfizetésre az utóbbi években, ami aggasztó a növekedési kilátások szempontjából.
Ismét hajtanak a betétesek pénzére a bankok
Több pénzintézet is versenyképes, az állampapír-hozamoknál magasabb lekötött betéti kamatokkal küzd a lakossági ügyfelek megtakarításaiért.
Fontos
„Általános az elkeseredettség” – legalább 800 ember maradhat munka nélkül Dunaújvárosban
Több mint 70 milliárdot költött az állam a megmentésére, mégis kétséges a Dunai Vasmű jövője. A cseh és román testvércégek helyzete sem biztatóbb.
A 242 ezres átlagnyugdíj a magyar társadalom jövedelmi egyenlőtlenségeit is mutathatja
Az átlagnyugdíj jelentősen meghaladja azt az összeget, amit jellemzően kapnak az ellátottak. A legtöbben havi 180-200 ezer forintot kapnak kézhez.
Hat lépés, amely válságállóvá tenné a magyar gazdaságot
Gyengülő forint, gyors infláció és stagnáló gazdaság jelezték a problémákat az utóbbi években, de van kiút ebből a helyzetből, csak el kellene indulni rajta.
Mészáros Lőrinc könyvvizsgálója tűnt fel a Matolcsy-kör MBH bankos érdekeltségeinél
Az ország egyik legnagyobb bankjában az MNB-botrány kulcsszereplőihez köthető alapoknak is jelentős részesedése van, a tét több százmilliárd forint lehet.
Ugyanúgy égette a közpénzt a kormány, mint a jegybanki alapítvány, csak más gazdagodott
Az MNB-s alapítvány botránya kísértetiesen emlékeztet arra, ahogyan az állam Tiborcz István környezetéből vásárolt ingatlanokat százmilliárdokért.
Nagy a fellélegzés, de így is marad bőven az amerikai vámokból
A szerdán életbe lépett vám megfeleződik az EU-val szemben, az ágazati tarifák azonban maradnak, Kína pedig még durvább sarcot kapott.
Az egy lábon álló gazdaság doppingolásával fordul rá a választásokra a kormány
Példátlanul hosszú ideje a fogyasztás a magyar gazdaság egyetlen húzóereje, és a gazdaságpolitika ennek további erősítésére koncentrál.
Sokat veszíthetünk azzal, hogy még mindig nincs uniós klímacél 2040-re
Középtávú cél nélkül nehezebb a klímaátmenet, pedig a magyar elemzések szerint is megérné a gyorsabb átállás a kibocsátásmentes gazdaságra.
