20 éves lett az internet óriástévéje, ami átírta a média és a gazdaság történetét

A YouTube-ot 2005 februárjában alapították és áprilisban töltötték fel rá az első videót, valahol a kettő között érkezett meg a világ legnépszerűbb videómegosztó platformja. Nagy macera volt azelőtt fájlonként letöltve és lementve videókat megosztani, de így is meglepő volt, hogy mennyire elementáris erővel tört fel az igény egy praktikus videómegosztó szolgáltatásra. Ha nem így lett volna, a decemberi hivatalos indulásra esne a születésnap, de a YouTube-nak ekkor már napi nyolcmillió látogatója volt. 2007-ben annyi adatforgalmat bonyolítottak le, mint a teljes internet 2000-ben.

Az alapítók, Steve Chen, Chad Hurley és Jawed Karim 27 év körüli fiatalemberek, illetve tapasztalt PayPal-alkalmazottak voltak. Hurley garázsából indították a nagy dobást, ami társkeresőként indult, mint minden jó dolog, a rock and roll vagy a mezőgazdaság. Eltelt egy hét, és senki sem töltött fel magáról csajozós/pasizós videót, az alapítók ezért úgy döntöttek, legyen csak egyszerű videómegosztó.

A platformot 2006 őszén vásárolta fel a Google 1,65 milliárd dollárért. Ekkor a kor legnagyobb közösségi oldalával, a MySpace-szel voltak versenyben, és az internet adatforgalmának felét jelentő szolgáltatást már egy pizzéria feletti irodából menedzselték. A MySpace gyors tempóban, mintegy másfél évvel később eltűnt a süllyesztőben, helyét átvette egy friss, érdekes szolgáltatás, amit Facebooknak hívtak.

Közvetett és közvetlen történelem

Két évtizeddel később a YouTube a létező legnagyobb mozgóképes platformmá vált. A Google után a második legtöbbet látogatott oldal. 2,44 milliárd ember használja havonta és minden percben 500 órányi videót töltenek fel rá. A legnépszerűbb műsorkészítők lenyomják a klasszikus televíziót és Hollywoodot. MrBeast legnézettebb videóját majdnem annyian nézték meg, mint ahány mozijegyet vásároltak az Egyesült Államokban és Kanadában összesen.

De nem minden a siker, pénz és csillogás. A Massachusetts Amherst Egyetemen működő, digitális, publikus infrastruktúraprogram kutatói a videók címében található véletlen karaktersort végigzongorázva nyitották meg és elemezték a platform tartalmait. A kutatásból kiderült, hogy egy YouTube-videót átlagosan 41-szer tekintenek meg. 130 megtekintéssel már a népszerű tartalmak felső harmadába lehet tartozni, mivel a feltöltöttet túlnyomó részét 

Ez egy titokzatos világ, amelyben a hétköznapi élet látható, mint az ablakból felvett hóesés, a fedélzeti kép egy parkolóban kerengő autóból vagy megemlékezés egy elpusztult kedves háziállatról. A videók ötödén valaki valamilyen számítógépes játékot játszik. Vannak különös halmazok is, mint azok a videók, amelyeket iPhone-alkalmazásról egy gombnyomással lehetett feltölteni 2009 és 2012 között. Ilyen tartalmakból több millió készült, és mivel a praktikum kedvéért egyszerű, automatikus címezést kaptak, mára mindez az utókor számára könnyen kereshető történelem.

Az érem másik oldala, hogy a YouTube folyamatosan küzdeni kényszerül a felkerülő anyagok kontrolljával, és nincs egyszerű dolga. Folyamatos kritikákat kap a dezinformációk, uszító tartalmak, bűnbandák vagy terroristák által feltöltött videók miatt. Úgy tűnik, a videókat ajánló algoritmusban előnyként csapódik le a negativitás, a sztereotípiák, és megalapozottak a kritikák, hogy a felhasználó kevés és gyakorlati hasznát tekintve korlátozott eszközt kap a nem tetsző tartalom leállítására.

Na, de mit adott nekünk?

A YouTube nemcsak azt alakította át, amit ma internetként ismerünk, de a gazdaságot is. A 2008-as globális hitelválságot követően nagy lendülettel fejlődött az úgynevezett gig economy, amely digitálisan szervezett alkalmi szolgáltatásokon alapul és a bébiszitterkedéstől a kutyasétáltatáson keresztül az überezésig és Airbnb-ig terjed. Ezzel párhuzamosan megjelent az alkotói gazdaság. A YouTube 2007-ben elsőként indította el partnerprogramját, amelyen keresztül a népszerű alkotók részesedhettek a reklámbevételből. Az „alkotó” megnevezést 2011-től tudatosan tolták a YouTube-sztár kifejezés leváltására. Ma már a TikTok, a Snapchat és a Faceoook is szór némi pénzt azoknak, akik reklámbevételre konvertálható felhasználói figyelmet képesek vonzani és lekötni. 

Ez az új gazdasági szféra, aminek a hazai youtuberek is a szereplői, egyes közgazdászok szerint gyakorlatilag a kapitalizmus végét jelenti. A kapitalizmus az a rendszer, ahol egy szabad piacon magántulajdonú tényezőkből igyekeznek hasznot csiholni emberek. Az alkalmi és alkotói szféra a szabad piac helyett már algoritmusok irányítása alatt áll, nincs magántulajdon, mert minden bérlet vagy előfizetés. A 66 millió YouTube-alkotó 97 százaléka soha egyetlen fillért sem kap az alkotásáért. Ma már az sem biztos, hogy az alkotók és közönségük között találunk valódi embert – ha tehát a fentiek még nem is jelentik a kapitalizmus végét, a generatív mesterséges intelligencia nyomulása már igen.

Kalóz közművek

A YouTube vezérigazgatója, Neil Mohan a Varietynek bevallotta, hogy nagyon hiányzik neki elődje, Susan Wojcicki, a Google 16. alkalmazottja, befolyásos céges veterán, aki az internetes kereső hirdetési üzletágának felépítésén dolgozott. 2014-től a YouTube élére helyezték, ahol hasonló vonalak mentén a platform kanyargós pályáját úgy kormányozta, hogy azzá a zenés, márkás, vígjátékos, podcastos, végtelen globális kábeltévévé nőtte ki magát, amit ma ismerünk. 15 évig dolgoztak együtt Mohannel.

Wojcicki két év küzdelem után 2024. augusztusban halt meg tüdőrákban. Az általa hátrahagyott YouTube tavaly 36 milliárd dolláros bevételt hozott reklámból és 15 milliárd dollárt előfizetésekből.

A vírus volt és maradt mindennek az alapja, vagyis a vírusszerűen a felhasználókhoz eljutó videók. A járványként terjedő érdeklődés és rajongás kiszolgálása miatt kezdetben lopással és kalózkodással vádolták őket. Amikor ezt sikerült leszerelni, a YouTube gyakorlatilag minden vállalati médiastratégia alapvető elemévé vált.