Különös dolog derült ki a honfoglaló magyarok együtthálási szokásairól

A hálószobatitkok manapság a legtöbb embernél tabutémának számítanak, és még a legközelebbi barátok, családtagok sem beszélnek róla. Persze vannak külön szakemberek, és az internetes anonim fórumokon is lehet beszélgetni az érzékeny témáról, de talán elődeinkről is példát lehetne venni, hiszen ők még egész másképp gondolkodtak ezekről a dolgokról, mint a mai emberek.

Ezer évvel ezelőtt szinte minden másképp működött, a társadalom, a család, a települések, az együttélési szokások. A tabu nem létezett, mint fogalom, a szégyenérzet is más lapra tartozott, és a gyerekeket is máshogyan kezelték.

Az ismert, hogy a honfoglaló magyarok jurtákban aludtak, ami egylégterű volt, így a ma ismert magánéletről sem lehetett beszélni. Egyetlen fekvőhely volt, igaz az jó nagy, 2-2,5 méteres, ezen aludt az egész család, 6-8 éves korukig a gyerekek is. A jurta többi részét – főleg ha szolgái is voltak a családnak, függönnyel választották el éjszakára, a gyerekek azonban mindent hallottak éjszaka – igen, azt is.

Nem kellett elmagyarázni, hogy születik a kisbaba

A honfoglaló magyarok nem szőttek meséket a babát hozó gólyáról, nem is volt rá szükség, a gyerekek megszokták a ruhátlan emberek látványát, és éjszakára is mindenki levetette öltözetét. A többnejűség ugyan nem vált szokássá, ám a fiúkat már 11, a lányokat pedig 12 éves koruk körül felnőttként kezelték, a pubertás korba érve pedig már ők maguk is felnőttként viselkedtek.

A „házasságkötésre” általában 16-18 éves korukban került sor, addig a fiatalok szabadon választhattak partnert, és éltek is a lehetőséggel. Papír persze ekkoriban még nem készült róla, a család tudomásul vette a döntést, ami egyfajta együttéléssé nemesült. Ha nem működött, akkor pedig szétköltöztek a felek, ennyire egyszerű volt.

A házasságtörés, mint fogalom, egészen a 11. század végéig, Szent László törvénykezéséig nem jelent meg, a hadakozó férfiaknak gyakorlatilag „megengedett” volt, hogy más nőkkel háljanak, legyen szó akár ágyasról, vagy szolgáról. Fontos kitétel volt azonban, hogy szabad emberekkel és mások szolgáival nem létesíthettek kapcsolatot.

A honfoglaló magyarok szokásairól számos legenda kering:

Forrás: Töri másképp