Az alábbiakban Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, egyetemi tanár, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola és több egyetem oktatójának reakcióját olvashatják a Qubit hétfőn megjelent cikkére. Az írást változatlan formában közöljük.

A neuromítoszok jellemzően elnagyolt, eltúlzott, felületes állítások: a szakkifejezések, fogalmak nem megfelelő használata miatt mitikus homály alakul ki. Ebbe a homályba pedig sok minden belefér.

Az idegtudományok gyorsan fejlődnek, és sorra jönnek az újabb és újabb, egymásnak sokszor ellentmondó eredmények, mert egészen kicsi különbségek is jelentősek lehetnek. A szakemberek is csak kapkodnak: a kutatók például régóta vitatják, hogy lehetséges-e, hogy felnőttkorban új idegsejtek jöjjenek létre. Kezdetben egyre több kutatás utalt arra, hogy igen, de aztán egy, a Nature-ben, a rangos tudományos lapban 2018-ban megjelent írás kétségeket ébresztett. Egy évre rá a Nature folyóiratcsalád másik neves tagjában, a Nature Medicine-ben viszont olyan cikk jelent meg, amely szerint mégis keletkezhetnek idegsejtek felnőttkorban is. Melyik állítás a neuromítosz? Nyilván egyik sem. A neuromítoszok, mint minden mítosz, üzenetet hordoznak; mesék, amelyek hallomásokon, féligazságokon alapulnak, befolyásolni akarnak. A tudomány viszont megállapít, és bár tévedhet, nem lehet homályos, nem használhat homályos kifejezéseket. Ugyanez érvényes a homályokat leleplezni szánó kutatásokra.

A Magyar Neuroedukáció Kérdőív, amely nagy mennyiségű adatot gyűjtött az oktatás állapotáról, a pedagógusokat célozta meg. A 2023-ban közzétett, számos helyen publikált eredmények szerint a pedagógusok a legtöbb téves választ az alábbi állításokra adták:

1. A motoros és érzékelő/észlelő funkciók koordinációját igénylő gyakorlatok fejlesztik az olvasási és számolási készségeket.

2. A gyereket egyéni tanulási stílus jellemzi, mely más-más érzékszervek dominanciáján alapul.

3. Mozgáskoordinációs gyakorlatok rövid sorozatainak hatására javul a bal és a jobb félteke működésének integrációja.

A neuromítoszok tesztelésére szolgáló kérdőív állításai túlzottan hasonlítanak a neuromítoszokhoz, homályosak és féligazságokra épülnek. A pedagógusok félreinformáltságát szemléltetni hivatott kutatásban az 1. helyre került állítás olyan kifejezést használ, amelyet sehol máshol senki: „motoros és érzékelő/észlelő funkciók”. Ez így csak ebben a kérdőívben található meg, és igen homályos, hogy mit takar. A pedagógusok azt tudják, hogy a mozgás és észlelés összerendezése, a szenzomotoros működés hatékonysága az olvasás és számolás képesség hátterében fontos fejlesztési terület. Ezen senki nem vitatkozik, hiszen évszázados tapasztalat, és tudományos eredmény áll mögötte. Az állításban használt „készség” szó viszont szakmailag kifogásolható, hiszen a készség az automatizálttá vált képesség, vagyis gyakorlással, és nem mozgásos-észleléses feladatok által erősödik. Ez az állítás megtévesztő, és nem véletlen, hogy sokan helyesnek ítélték. Ez a kérdőív egy a sok olyan közül, amely gyakran alig érthető állításokat tartalmaz.

A kutatási eredmények szerint a 2. helyre került állítás, és így, erős neuromítosz, viszont nagyon hasonlít a kérdőív egy másik állításához, amelyet igaznak fogad el a szerző: „Az egyes tanulók az információ befogadásának különböző módjait preferálják (pl. auditív, vizuális, kinesztetikus”). Ha eltekintünk attól a súlyos tévedéstől, hogy a 2. helyen lévő állításban érzékszerveket és nem érzékelést ír a magyar verzió (eltérően az eredetitől: sense, bár ez sem korrekt, mert perception lenne a szakmailag helyes angolul), akkor nem sok különbség van a két állítás között, és nem igazi tévedés, ha valaki arra törekszik, hogy a gyerekek információ befogadási módját figyelembe vegye. Hívhatjuk ezt a befogadási módot tanulási stílusnak is, ettől nem lesz neuromítosz. Hasonló probléma van az egyéb mozgásfejlesztésről szóló állításokkal is. Finom kis különbségek nagy eltérést okozhatnak, sokszor a kérdőív állításainak homályossága a félrevezető.

A félrevezető információk következményei ártalmasok. Évtizedek óta próbáljuk elérni, hogy a pedagógusok legalább a kisiskolások esetén a mozgásra építsék a tanulást. A „neuromítoszok” kérdőív széles körben történő terítésével sikerült elbizonytalanítani a felelősen gondolkodó pedagógusokat, akik aggódva kérdezik, hogy akkor most mégsem jó a mozgásfejlesztés? A válasz az, hogy de, nagyon jó és szükséges, mert nagy szerepe van az iskolai sikerességben, amit rengeteg kutatási eredmény bizonyít. Dong Zhang és munkatársai (2024) például 2004-es kutatásukban az alapvető mozgáskészség-fejlesztésre irányuló intervenciós programok hatékonyságát vizsgálták a 2010 és 2022 közötti időszakban. Megállapították, hogy a beavatkozási programok előnyei a motoros készségek fejlesztésén túl más területekre is kiterjedhetnek, például a tanulmányi eredményekre, a szociális kompetenciára és a fizikai aktivitásban való részvételre.

A MTA Közoktatás-fejlesztési Kutatási Program keretében, ugyanabban a programban, amelyben a neuromítoszos kutatás folyt, a MTA-AVKF kutatócsoportnak lehetősége nyílt az első osztályt kezdő gyerekek fejlődésének követésére. Az iskola kezdésekor és a második év végén mért adatok alapján az iskolai sikerességgel egyértelműen korreláló mutatók a következők:

Az olvasás-írás és számolás elsajátításához számos részterület érett működésére van szükség. Ezeken belül több olyan is bekerült a legfontosabb funkciók közé, amelyek közvetlenül mozgással fejleszthetők: testséma, ujjtudatosság vagy az egy lábon egyensúlyozás. A mozgásnak a többi terület esetén is gyakran közvetett szerepe van.

A tudomány ontja azokat az eredményeket, amelyek jelzik, hogy a fejlődő gyermeki agyat egyre nagyobb mennyiségben érő környezeti hatások beleszólnak az idegrendszer érési folyamataiba, és ehhez a pedagógiának viszonyulnia kell. A neuropedagógia (educational neuroscience) megjelenését elsősorban az atipikus idegrendszeri érési folyamatok egyre nagyobb gyakoriságára adandó válasz keresése hozta létre, így például a mozgásfejlődésnek a tanulási képességek kialakulásában játszott szerepének vizsgálata.

Usha Goswami, a kognitív fejlődési idegtudomány professzora a Nature Reviews Neuroscience folyóiratban megjelent 2006-os cikkében már arról írt, hogy a neuropedagógia egyik fő feladata, hogy a kutatók és a pedagógusok közötti közvetlen párbeszéd útján áthidalják a két terület közötti szakadékot, elkerülve az „agyi alapú tanulási ipar” (brain-based learning industry) közvetítőit, akiknek anyagi érdekük fűződik a „neuromítoszok” és feltételezett gyógyeljárások eladásához.

Minden, ami úgy kezdődik, hogy „neuro”, tudományosnak hangzik, és jó marketingfogás. A Quibit oldalán megjelent cikkben bemutatott neuromítoszokról szóló tanulmányok szerzőinek szándéka nyilván az, hogy felhívják a figyelmet egy kedvezőtlen jelenségre. Erre nagy szükség van, mert félművelt szakemberek a neuropszichológiai ismereteket eltorzítva, saját érdekeik szerint használva kapják fel azokat. A nem megfelelően célzott támadás azonban az oktatás terén elért kevés előrelépést is alááshatja.

Hivatkozott irodalom

• Csányi Tamás, Kälbli Katalin, Kaj Mónika, Svraka Bernadett, Vig Julianna (2023). Neuromítoszok az oktatásban – tények és törekvések. Magyar Pszichológiai Szemle 78: 2 pp. 273-289. 17 p.
• Goswami, U (2006). "Neuroscience and education: from research to practice?". Nature Reviews Neuroscience. 7 (5): 406–411. doi:10.1038/nrn1907. PMID 16607400
• Gyarmathy Éva, Szabó Zénó (2025) Profil teszt az osztálytermi adatalapú döntéshozatal támogatására. Magyar Pedagógia – publikáció előtt
• Moreno-Jiménez, E. P., Flor-García, M., Terreros-Roncal, J., Rábano, A., Cafini, F., Pallas-Bazarra, N., Ávila, J., & Llorens-Martín, M. (2019). Adult hippocampal neurogenesis is abundant in neurologically healthy subjects and drops sharply in patients with Alzheimer's disease. Nature medicine, 25(4), 554–560. https://doi.org/10.1038/s41591-019-0375-9
• Sorrells, S. F., Paredes, M. F., Cebrian-Silla, A., Sandoval, K., Qi, D., Kelley, K. W., James, D., Mayer, S., Chang, J., Auguste, K. I., Chang, E. F., Gutierrez, A. J., Kriegstein, A. R., Mathern, G. W., Oldham, M. C., Huang, E. J., Garcia-Verdugo, J. M., Yang, Z., & Alvarez-Buylla, A. (2018). Human hippocampal neurogenesis drops sharply in children to undetectable levels in adults. Nature, 555(7696), 377–381. https://doi.org/10.1038/nature25975
• Zhang, D., Soh, K. G., Chan, Y. M., & Zaremohzzabieh, Z. (2024). Effect of intervention programs to promote fundamental motor skills among typically developing children: A systematic review and meta-analysis. Children and Youth Services Review, 156, 1–15.