(A szerző független pénzügyi szakértő. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Donald Trump első, 2016-2020 közötti elnöki ciklusában rendkívül büszke volt az amerikai tőzsde teljesítményére. A maga szokásos nárcisztikus stílusában ennek többször hangot is adott, természetesen saját magának kisajátítva az értékpapírpiacok emelkedésének érdemét. A kommunikációjában kiemelt szerepet játszott a tőzsde, a tőzsdei teljesítmény, egyfajta benchmarkként szolgált a saját elnöki teljesítménye megítélését illetően.
A befektetők joggal várhatták, hogy valami hasonló lesz a második ciklusa alatt is. Hogy a MAGA (Make America Great Again) kitalálója és sikerének kulcsát kezében tartó Mr. President intézkedéseivel a tőzsdei bikapiac fennmarad, sőt az SP500 index olyan magasságokba emelkedik, amiről évekkel ezelőtt álmodni se mertek volna. A választást (2024. november 5.) követően az amerikai kisbefektetők, háztartások long (vételi) pozíciója soha nem látott mértékben nőtt, ez ráadásul kiegészült az intézményi befektetők hasonló pozicionáltságával.
Az amerikai tőzsdék azonban nem úgy teljesítettek, ahogy a többség várta: az elmúlt másfél-két hétben jelentősebb korrekció kezdődött. Az amerikai piacok éves teljesítménye már mínuszban van, és még azt is meg kellett élniük az amerikai befektetőknek, hogy a korábban lesajnált európai piacok cirka 15 százalékkal felülteljesítik a korábban verhetetlennek tűnő amerikai piacot.
Nézzük, milyen okok vezettek az SP500 index látványos eséséhez. Bár 2016-2020 között már kapott a világ egy jelentősebb dózist Donald Trump elnöki tevékenységéből, annak furcsaságaiból, új elnöki ciklusának közel két hónapos antréja felejthetetlennek bizonyult. Számos olyan gazdasági és politikai témát dobott be a köztudatba, amire nem lehetett számítani (Grönland, Panama-csatorna, gázai kaszinóváros, Kanada mint az USA 51. tagállama). Ezek a kijelentései bár nem hatottak közvetlenül a piacokra, de sok befektető először itt szembesülhetett azzal, hogy a második ciklus más lesz, mint az első volt. Sok nagyotmondásra lehetett számítani, de azért ekkorára nem.
Az említett, elsősorban politikai megnyilvánulásaival sok barátot nem szerzett a „világ legjobb állama”, csúnya tekinteteket azonban biztos. Kanadában például – nem mellesleg az USA egyik legfontosabb kereskedelmi partnerénél – össznépi játék lett az amerikai termékek bojkottja. Sorra vesznek le mindent a polcokról, ami amerikai termék. Szintén a politikai játszmájának eredménye lett az elmúlt évtizedek legbizarrabb (és még nagyon finoman fogalmaztam) találkozója az ukrán elnökkel az Ovális Irodában, ahol az amerikai elnök, az alelnök és kisebb részben a külügyminiszter porig alázta egy olyan ország vezetőjét, amelynek hazáját hadüzenet nélkül megtámadták az oroszok, és amely most már több mint három éve a túlélésért küzd.
Ezek a bohózatok azonban eltörpülnek amellett, amit a gazdasággal sikerült művelnie szűk két hónap alatt.
Választási programjának gazdaságpolitikai legfontosabb üzenetei nagyjából így foglalhatók össze: vámok, vámok és vámok, de emellett majd csökkentjük a vállalati nyereségadó kulcsát, és hát azonnal megszüntetjük a költségvetési deficitet, de addig is vámok. A beiktatás után aztán majdhogynem napi szinten jelentette be az elnök, hogy melyik országra, melyik gazdasági régióra mekkora vámot vet ki. Vagy mégse veti ki. Aztán mégis kiveti, de ha ez meg ez teljesül, akkor talán mégse. De addig is, inkább vámok. Ja, nem, bocs, majd csak egy hónap múlva. Vagy mégsem. Vámokat a gyakorlatban ugyan eddig keveset vetett ki, azonban sikerült elérnie, hogy drasztikusan lecsökkenjen a bizalom a „gazdaságpolitikája” iránt, már ha annak lehet hívni a XXI. századi merkantilizmust.
Ráadásul ismét bebizonyosodott, hogy a gazdasági szereplők a jövőbeli várakozásaik alapján hoznak döntéseket a jelenben. Az amerikai vállalatok kétféleképpen reagáltak a kialakult helyzetre, illetve az előre beharangozott, de csak részben teljesült ígéretekre. Vámok lesznek? Oké. Ha kivetik a vámokat XY országgal szemben, akkor onnan az import drágább lesz. Drágább lesz holnap, mint ma? Akkor gyorsan vegyük ma, amennyit lehet. Ha holnap már vámok lesznek, akkor akár még kereshetek is ezen, hiszen a vámokkal együtt magasabb lesz a piaci ár. Pontosan ez történt januárban, és bár a februári adatokat még nem ismerjük, biztos vagyok benne, hogy februárban is. Amit lehetett, az amerikai vállalatok előre bespájzoltak. Olyan drámai mértékben romlott az amerikai külkereskedelmi egyenleg, amire sosem volt példa. Ezt mutatja az alábbi grafikon:
Az idén januári hiány meghaladta a 130 milliárd dollárt, és látható, hogy az elnökválasztás óta az egyenleg mekkora mértékben romlott. A sors iróniája, hogy a Donald Trump & Co által alkalmazni kívánt vámháború pont a kereskedelmi hiányt lenne (lett volna) hivatott csökkenteni. Úgy tűnik, egyelőre kevés sikerrel.
A vállalatok másik reakciója a vámháborúra, hogy bár a nagy amerikai cégek vezetői tettek pár ígéretet az elnöknek, hogy mekkora beruházásokat fognak végrehajtani, majd, a jövőben, valahol és valamikor (az Apple például 500 milliárdos számot dobott be), a többség egyszerűen vakarja a fejét, és a bizonytalanságok miatt gyakorlatilag csak a legszükségesebb, „stay-in-the-business” beruházásokat valósítja meg. Ez teljesen racionális: amíg nem tudom biztosan, lesz-e vám, mekkora, kik ellen, milyen ellenlépések lesznek, a pénzügyi kultúrában nálunk jóval magasabb szinten lévő amerikai vállalatok leállítottak mindent, ami nem kiszámítható beruházás. Ha nem látják a megtérülést a beruházások mögött, a vállalatvezetők nem kockáztatják meg, hogy a részvényesek lapátra tegyék őket.
Romlottak a lakossági fogyasztási adatok is, annak ellenére, hogy egyelőre nem csökkent az amerikai lakosság rendelkezésre álló jövedelme. Másképpen megfogalmazva: az amerikai háztartások elkezdtek megtakarítani. Ez sem egy jó ómen. A Nagy Likvidátor szerepét betöltő, mindenhez is értő Elon Musk által vezetett DOGE intézmény – amelynek célja a költségvetési hiány csökkentése lenne – egyelőre minimális eredményeket tudott felmutatni, több próbálkozásuk is fennakadt a bíróságokon. Lehet fogadásokat kötni, hogy a két, szerénységéről és igazmondásáról híres szereplő (Donald Trump és Elon Musk) mikor kap össze. És akkor nem beszéltünk még arról a nem elhanyagolható jelenségről, hogy a vállalati adókulcs csökkentése még csak napirendre sem került.
A fenti folyamatok látszanak az idei első negyedéves GDP-várakozásokon is. Az atlantai Fednek van egy GDP-előrejelző modellje, amely a negyedév folyamán publikált friss makroadatokból készít előrejelzést. A modell nem mindig pontos, de nagyon jó indikátor a folyamatok irányát tekintve.
Így alakultak az amerikai növekedéssel kapcsolatos adatok 2025 első negyedévében:
Ez alapján a korábban stabilan plusz 2 százalék körüli növekedési ütem drámain elkezdett romlani a fenti okok miatt, és az utolsó érték szerint 2,4 százalékos GDP-esés várható az USA-ban. Nem növekedés, esés. Ezt árazza a kötvénypiac is: az ismét emelkedő infláció ellenére a 10 éves amerikai hozamok 50 ponttal kerültek lejjebb az elmúlt hónapban, ami egyértelműen annak a jele, hogy a piaci szereplők erős gazdasági visszaesést várnak.
A Donald Trump & Co-nak, úgy tűnik, két hónap alatt sikerült földbe döngölnie az amerikai gazdaságot.
Erre reagálnak az amerikai piacok, egyelőre 10 százalék körüli „korrekciónál” járunk (bár azért azt jó leírni, hogy a Tesla árfolyama januári csúcsához képest már feleződött), de őszintén szólva nem lepne meg, ha trendfordulót látnánk az amerikai piacon.
A piac esése ráadásul ördögi kör kezdete is lehet: az amerikai fogyasztási kultúra nagy részben a vagyonhatásra épül, ha jelentősebb esés megy végbe az amerikai tőzsdéken, a lakossági fogyasztás is meg fog nyekkenni. Arról nem is beszélve, hogy eddig gyakorlatilag az amerikai gazdaság volt egy egyetlen, amelyik növekedést tudott felmutatni a jelentősebb gazdasági zónák között (persze, a kínai 5 százalékos növekedés jól néz ki, papíron), szóval ha tényleg belecsúszik az USA egy gazdasági visszaesésbe, annak elég komoly globális következményei is lesznek.
Sok mindenre számíthattak az amerikai szavazók, de nem vagyok biztos benne, hogy nagyon örülnek a Donald Trump & Co első két hónapjának. Gazdaságilag nem fest jól a történet, és politikailag lassan ott tartanak az amerikaiak, hogy a legjobb haverjuk az általuk rehabilitált háborús bűnös, Vlagyimir Putyin. Az oroszokon kívül ugyanis az elmúlt két hónapban sikerült szinte minden nagyhatalommal összeveszniük.
Két hónap alapján persze ne ítélkezzünk, biztosan lesz jobb is. Vagy nem. Lehet, hogy egyszerűen Trumpnál már más a prioritás?
Pénz
Mészáros Lőrinc is tízmilliárdokat bukik éppen Trump vámjai miatt
Donald Trump vámjai olyan tőzsdepánikhoz vezettek világszerte, amilyet az utóbbi években a covid és az ukrajnai háború kezdetén láthattunk.
Fél év után elengedte a miniszterelnök növekedési álmait a kormány
Az év első hónapjai nem úgy alakulnak, ahogy várták, az inflációs előrejelzés is változott, de a minimálbéres megállapodáshoz nem nyúlnak hozzá.
A NER-t is egyre jobban elérheti a kormány inflációs harca
A bankoknál árstopot vezetne be a kormány, a távközlési cégektől pedig 10 százalékos árcsökkentést várnak. Ezt már a NER milliárdosai is megérezhetik.
Fontos
Nem az árrés nagysága dönti el, kit kényszerít árcsökkentésre a kormány
Ha ismét le kell győzni az inflációt, akkor az sem baj, ha emiatt a fapados megoldások irányába kénytelenek mozdulni a kereskedők és a szolgáltatók.
Lázár János úgy csinál, mint aki nem érti, hogyan működik a NER
Nekimenne az építőipari multiknak a miniszter, de javaslatával a „luxizó” NER-milliárdosoknak sokkal több kényelmetlenséget okozhat.
1909-be viszi vissza az amerikai gazdaságot Trump vámháborúja
Bár egyesek abban reménykednek, hogy lehet tárgyalni a vámokról, Trump nem enged. Pártja és a vállalatok sem képesek vagy hajlandók hatni rá.
Trump fúj ébresztőt a klímapolitikának?
A háborús gondolkodás, a kockázatok kiszámítása nagyobbat lendíthet a klímaváltozás elleni erőfeszítéseken, mint az összes eddigi próbálkozás együttvéve.
Milyen világgazdasági hatásai lesznek Trump vámjainak?
Az amerikai vámok komoly fenyegetést jelentenek a globális növekedésre, de sok múlik majd az országok válaszreakcióin is.
Orbán ellenzi, de Európa tovább pénzelné a védvonalnak tekintett ukrán hadsereget
Az európai védelmi tervekben egyre nagyobb szerepet kap Ukrajna hadiipari integrációja, ami újabb front lehet az ezt ellenző Orbán Viktor és Európa maradéka között.
A köztéri ivás lett a kocsmák fő versenytársa, és ezen nem segít a kocsmaprogram
Egyre gyakoribb, hogy a lakossági panaszok miatt az önkormányzatok fellépnek a boltok előtti italfogyasztás ellen, de egy dohányboltnak már nem lehet megtiltani, hogy éjszakai szeszforrás legyen.
