Mózes valóban kettéválasztotta a Vörös-tengert? A tudósok szerint nem csoda áll a háttérben

A Vörös-tengert kettéválasztó Mózes története hagyományosan az Akabai-öbölben játszódott, amely elválasztja az egyiptomi Sínai-félszigetet Szaúd-Arábiától és Jordánia déli részétől. A Vörös-tengernek ez az egyik legmélyebb (közel 1850 méter) és legszélesebb (25 kilométer) szakasza.

Geológiai kutatások cáfolják, hogy ezen a helyen lehetséges lett volna bármilyen beavatkozás segítségével átkelni, úgy vélik, ha valóban megtörtént a Mózes-féle átkelés, akkor az feltehetően a Szuezi-öbölnél valósulhatott meg.

A bibliai történet egyébként azt is leírja, hogy azok a szelek, amelyek a tengert fújták, keletről jöttek, azonban a tudósok szerint a szélnek délnyugatról kellett volna fújnia. Fontos megemlíteni azt is, hogy a Szuezi-öböl átlagosan csupán 20-30 méter mély, viszonylag lapos a fenéken, így sokkal kedvezőbb feltételekkel rendelkezik az átkelés szempontjából, mint az Akabai-öböl.

A National Center for Atmospheric Research (Nemzeti Légkörkutató Központ) szerint megfelelő szögű és sebességű szélfúvás esetén egy csatorna keletkezett volna a vízen, amely lehetővé tette volna az emberek gyalogos átkelését. Számítógépes modellezés szerint 100 kilométer per óra erősségű szél a megfelelő irányból fújva egy 5 kilométer széles csatornát generálhatott volna. Majd miután a szél lecsendesedett, a tenger egy cunami erejével csapott volna le az üldözőkre.

A Vörös-tengeren való átkelés egy természetfeletti jelenség, amely természetes elemeket is magában foglal – a csoda az időzítésben rejlik

– nyilatkozta a Daily Mailnek Carl Drews oceanográfus.

A Vörös-tenger északi végénél szélsőségesebb apály idején a tengerfenék egyes szakaszai teljesen szabaddá válnak. Ennek köszönhetően 1789-ben Bonaparte Napóleon lóháton katonák kis csoportját átvezethette a Szuezi-öböl bizonyos részén. Bruce Parker a National Oceanic and Atmospheric Administration (Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal) korábbi vezető tudósa szerint Mózes felhasználta az árapályról elsajátított tudását arra, hogy kimenekítse az izraelitákat Egyiptomból.

Mózes fiatal korában a közeli pusztában élt, és tudta, hol kelnek át a karavánok a Vörös-tengeren apálykor. [...] Ismerte az éjszakai égboltot és az árapály előre jelzésének ősi módszereit, amelyek azon alapultak, hogy hol van a Hold a feje fölött, és milyen fázisban van éppen

– írta a Wall Street Journalben megjelent publikációjában.

Melyik elmélet a nyerő?

A szuezi elmélet ugyanakkor figyelmen kívül hagyja a Bibliában leírt részletet, miszerint: „S akkor az Úr erős keleti szelet adott, mely a vizet kettéválasztotta.” Nathan Paldor professzor, a Jeruzsálemi Héber Egyetem óceánkutatója a Daily Mailnek így nyilatkozott: „Amikor az öböl felől egy napig erős szél fúj dél felé, a víz a tenger felé tolódik, és így szabaddá válik a korábban víz alatt lévő fenék.”

Paldor professzor számításai azt feltételezik, hogy egy 65-60 kilométer per órás erősségű északnyugati szél nyithatott utat az izraeliták számára. Egy ilyen sebességű, egész éjszakán át tartó szélfúvás akár több mint 1,5 kilométerrel is visszaszoríthatja a vizeket, körülbelül 3 méterrel csökkentheti a tengerszintet, és lehetővé teszi az átkelést. Azonban ez az elmélet sem veszi figyelembe a szélfúvás irányát, így más teóriára van szükség.

A PLOS One-ban megjelent publikációban Drews óceánkutató, a Nílus-delta Tannis nevű tavát feltételezi a bibliai esemény lehetséges helyszíneként, ugyanis a héber Biblia alternatív fordításai szerinte nem a Vörös-tengerre utalnak, amikor a „nád” tengerét említik.

Az óceánmodellezés és egy 1882-es jelentés azt mutatja, hogy a Nílus keleti deltája fölött az erős szél két méternyi vizet fog elfújni, és ezzel ideiglenesen szárazföldet fog feltárni

– mondja Drews. Az óceánkutató felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy a Tannis-tó szerkezete „hidraulikus mechanizmust biztosít a vizek szétválásához”.

Ez lehetővé tenné az átkelést az izraeliták számára, azonban Drews biztos abban is, hogy nem lenne túl kellemes 100 kilométer per órás szélviharban négy órán keresztül gyalogolni. Bár elmélete igazolta a történet tudományos bizonyítását, ettől még Drews nem tartja kevésbé csodálatosnak.

Így nyilatkozott: „Személy szerint evangélikus vagyok, aki mindig is megértette, hogy a hit és a tudomány összhangban lehet, és kell is, hogy legyen.”

Igaz és helyénvaló, hogy egy tudós tanulmányozza ennek a narratívának a természetes alkotóelemeit

– mondta.