Ez történik, mikor ott a nyelvünk hegyén egy szó, mégsem jut eszünkbe

– Itt van a nyelvem hegyén, de hogy is hívják azt a színészt? P-vel kezdődik. P, Pé, Pé. Na, tudod! A Kelly hőseiben is volt, a fia is színész.

– Tudom, kire gondolsz: Donald Sutherland. Ja, nagyon Pé!

40 fölött már egyre többször bonyolódunk ilyen párbeszédekbe, de mi történhet ilyenkor az agyban, mikor biztosak vagyunk abban, hogy tudunk valamit, de sehogy sem jut eszünkbe a megnevezése.

Ebben az esetben az agy több régiója egyszerre dolgozik azon, hogy ráleljen a válaszra, mintha több ember keresne egy könyvet egy könyvtárban, írja frappáns hasonlattal a The Conversation. Az agy a könyvtár, az idegi kapcsolódások az emberek. A konkrét területek, amik részt vesznek a kutatásban: az elülső cinguláris kéreg, a prefrontális kéreg és az inzula. Az elülső cinguláris kéreg és a prefrontális kéreg a kognitív kontrollért felelős hálózat részei.

Az inzula és az elülső cinguláris kéreg területét már korábban összefüggésbe hozták a mentális betegségekkel, a cinguláris kéreg (vagyis a Brodmann-féle 32-es kérgi mező) aktivitása pedig akkor is megfigyelhető, mikor megváltoztatjuk egy-egy döntésünket,

Ez egy mélyebb és kevésbé látható agyterület, ami hozzájárul a fonológiai visszakereséshez (vagyis a szavakat alkotó hangok megtalálásához), illetve az interocepcióért (ami a szervek állapotának érzékelését jelenti, például a légzést vagy a szívritmust), az érzelmek megéléséért, az érzelmi reakciók korrigálásáért szintén ez a régió a felelős. Működése megváltozik, mikor előáll a konfliktus: „Ismerem ezt a szót, de nem találom!”.

Közben a prefrontális kéreg kiértékeli és ellenőrzi a keresés során felszínre kerülő információkat. Ez egyébként egy érdekes agyterület, egészen a húszas éveink első feléig változik. A kamaszkorban kezdődő érési folyamatok során azok a neurális kapcsolatok kvázi kidobásra kerülnek, amiket a felnőttkorba lépve nem használunk. Az érési folyamat a nyakszirtlebenytől halad a prefrontális kéreg felé – ez felel az átgondolt döntésekért, az önkontrollért, a monotonitás tűréséért, az önreflexióért. 

Lustuló elme

Az agykutatók mágnesesrezonancia-képalkotás (fMRI) segítségével figyelték meg, hogy egy adott kifejezés keresésekor hogy működnek együtt ezek a régiók. Kiderült – amit már saját tapasztalatból eddig is tudtunk –, hogy ahogy idősödünk, egyre többször fordulhat elő, mert az elülső cinguláris kéreg és az inzula idővel elsorvadnak, kevésbé lesznek hatékonyak. Az előbbi könyvtáros hasonlatnál maradva: mintha a könyvek összekeverednének, mert rosszul vannak besorolva. Úgy persze nehezebb megtalálni az adott szót/könyvpéldányt, ha rossz helyen keressük – a P-nél mondjuk Donald Sutherlandet.

Idősebb felnőtteknél az inzula sokkal lustább, passzívabb a folyamatokban, ezért nehezebben állnak össze a szavak fonológiai elemei, de ez teljesen normális – ahogy a ráncosodás is. De azért nem kell belenyugodni sem, mert lehet edzeni az agyat:

Ez a tartalék segít optimalizálni az agy egészségét, és enyhíti az agy kognitív öregedését, így könnyebben rátalálunk majd Kiefer, vagyis Donald Sutherland nevére. Ha mégsem ugrik be azonnal, észlelhetjük, hogy bizonyos hangok előbukkannak, agyunk lázasan keresgél. Ha nem kapunk eredményt, tartsunk egy kis szünetet, és később váratlanul be fog ugrani, hiszen agyunk hatékony, és az energia nem vész el, csak átalakul. Na, emlékszünk még, ki mondta? J, Jé, Jé, Joule!