Huszonévesen vonulnak nyugdíjba a fiatalok, mert nem akarnak kiégni

Már 2007-ben is találkozhattunk a microretirement kifejezéssel Timothy Ferris könyvében, amit a négyórás munkarendről írt, amely akkoriban újkeletű dolognak számított. A 2010-es évek elején még nem lehetett hova tenni a mininyugdíj gondolatát, szükség volt egy bő évtizedre, hogy értelmet nyerjen. A Z generáció munkába állásával pedig ez meg is történt, így már magyarázatunk is van rá, hogy miről is van szó egész pontosan.

Mindannyiunk számára ismerős lehet az alkotói szabadság fogalma, ami talán a leginkább hasonlít a mininyugdíjhoz. Egy nagy különbség azonban van a kettő között:

Ez lenne a Z generáció spanyol viasza?

Világszerte mindenütt küzdenek a kiégés problémájával, azonban a Z generáció az első, amelyik igyekszik lépéseket is tenni ellene. Az aktívan dolgozó korosztályok közül ők azok, akiknek igazán fontos, hogy meglegyen az úgynevezett work-life balance, vagyis a munka és a magánélet közötti egyensúly. Ezért képesek a végletekig is elmenni, legyen szó otthoni munkavégzésről, négynapos munkahétről vagy egyéb megoldásokról, jelen esetben a mininyugdíj intézményéről.

Guy Thorton kutató meglátása szerint

a fiatalabbak a mentális egészséget, a személyes kiteljesedést és a tartalmas élményeket helyezik előtérbe ahelyett, hogy hosszú távú karrierre és az előrelépésre összpontosítanának.

Úgy véli, a közösségi médiának óriási szerepe van a trend elterjedésében, mert a Z generáció ezeken a platformokon látta, mennyivel jobb úgy élni, hogy ugyan dolgozol is, de főképp utazgatsz, közben felfedezed a világot és önmagadat is. Thorton szerint egyáltalán nem rossz dolog elvonulni a munkaerőpiacról egy évre, mivel rengeteget hozzáadhat az életünkhöz. Azonban itt nem csupán egy évről beszélünk, hanem egy életre szóló életmódváltásról. Az ugyanis, aki a mininyugdíj mellett dönt, a következőképpen alakítja át az életét: az illető dolgozik egy ideig úgy, mint minden ember, majd huzamosabb időre szabadságra megy. Mint a Guardian is írja,

egyes mininyugdíjasok azt tervezik, hogy minden három év munka után egy évet utazással töltenek hátralévő életükben.

Így tulajdonképpen soha nem vonulnak nyugdíjba teljesen, életük végéig dolgoznak, csak közbeiktatnak nagyobb lélegzetvételű szüneteket. Ezáltal úgy vélik, elérik céljukat, ami a tökéletes egyensúly, és a kiégésmentes élet.

Talán nem ez a legjobb megoldás

Idehaza ez még annyira nem is jellemző, viszont a tengerentúlon annál inkább. Ennek okára Shanna Milford HR-szakember ad magyarázatot, miszerint 2025-ben az amerikai nyugdíjasok 13 százaléka visszatér a munkaerőpiacra a megélhetési nehézségeik miatt. Így aztán a fiatalabbak úgy érzik, több szabadságuk van a pihenésre, hiszen lesz, aki elvégzi helyettük a munkát. Hozzáteszi, „a visszatérő nyugdíjasok tudást, szakértelmet és mentori képességeket is hoznak magukkal, amelyek segítenek áthidalni a készségbeli hiányosságokat, és hozzájárulnak fiatalabb munkatársaink képzéséhez és a stratégiai projektekkel kapcsolatos tanácsadáshoz”.

A nagy cégek és vállalatok már el is kezdtek különböző stratégiákat kidolgozni arra, miként alkalmazkodjanak ehhez a változáshoz. Milford úgy gondolja, részmunkaidős és projektalapú megbízásokkal abszolút kivitelezhető a mininyugdíjas munkavállalók alkalmazása.

Örömteli, hogy van megoldás, viszont térjünk vissza néhány gondolattal előbbre, vagyis a tényre, hogy ezek a munkavállalók soha nem vonulnak teljesen nyugdíjba, hanem egész életükben dolgoznak. Itt felvetődik a kérdés, mi történik akkor, ha megbetegszenek, idősebb korukban esetleg ágynak esnek?

Itt a mininyugdíjról van szó, nem pedig arról, hogy a fiatalok képtelenek tudomásul venni a hanyatló egészségi állapot elkerülhetetlenségét

– fogalmaz a Guardian újságírója.

Tagadhatatlan, hogy ellenségből igazi ajándékká alakulhat át az idő, amikor először mininyugdíjba vonulunk, azonban hosszú távon nem feltétlenül kecsegtetőek a döntésünkkel járó következmények. Úgy fest, a Z generációsok nem akarnak ennyire előre gondolkodni, többek állítják, hogy amíg fiatalok, és nincsenek fontos kötelezettségeik (például gyerek vagy hitel), addig élni akarnak minden lehetőséggel, amit az élet eléjük sodor. A szakértők viszont még szkeptikusak, és nem hisznek abban, hogy bármi jó is kisülhet ebből a fiatalokra vagy a munkaerőpiacra nézve.