Ők azok az orvosok, akik nem hallgatnak tovább: évente 60 ezer magyar ember életét követeli a rendszer hibája

Ők azok az orvosok, akik nem hallgatnak tovább: évente 60 ezer magyar ember életét követeli a rendszer hibája

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) szerint az egészségügyi rendszer évtizedes problémái és az alulfinanszírozottság is hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország vezeti az elkerülhető halálozások uniós listáját – írja az Index.hu.

A helyzet javítása érdekében a kamara februárban plakátkampányt indított, és március 8-án délutánra demonstrációt szervez a Parlament elé, amelyre az egészségügy helyzetéért aggódó embereket várják.

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) és a Magyar Gyógyszerészi Kamara hivatalosan nem csatlakozik az eseményhez, de tagjaik egyéni döntésére bízzák a részvételt.

Balogh Zoltán, a MESZK elnöke elmondta, hogy a szakdolgozók főként bérükkel elégedetlenek, szervezetük elsősorban a bértárgyalások előmozdítására összpontosít, ez a tüntetés nem erről szól.

A belső felmérésük szerint tagjaik 80%-a egyetért azzal a döntéssel, hogy nem csatlakoznak a demonstrációhoz, ugyanakkor a helyi elnökök 11%-a és a küldöttek 23%-a jelezte, hogy magánszemélyként jelen lesz az eseményen.

Miről szól akkor a tüntetés?

A tüntetés célja az egészségügy forráshiányának és annak következményeinek bemutatása. Álmos Péter, a MOK elnöke szerint évente 2500 milliárd forint hiányzik az egészségügyből, miközben az állami finanszírozás az uniós átlag felét sem éri el. A kamara állítása szerint ez jelentős tényező abban, hogy a régióban Magyarországon a legmagasabb a daganatos megbetegedések miatti halálozás.

Évente 60 ezren vesztik életüket olyan betegségekben, amelyek megfelelő ellátással elkerülhetők lennének.

A hosszú várólisták, az időben elérhetetlen szűrővizsgálatok, valamint a CT- és MR-készülékek alacsony száma szintén rontja a betegek kilátásait.

A MOK közleménye szerint az orvosok nemcsak a betegek, hanem maguk is az egészségügyi rendszer áldozatának érzik magukat. A szakembereket folyamatosan azzal szembesítik, hogy munkájuk nemcsak hogy „nem hoz hasznot”, hanem egyenesen „veszteséget termel”. Egy beteg ellátására gyakran csupán 10 perc áll rendelkezésre, miközben az intézményeknek folyamatosan meg kell felelniük a finanszírozási korlátoknak. A költségvetési hiányok miatt elterjedtté vált az a gyakorlat, hogy előre meghatározott számú beteget kell elbocsátani, és bizonyos hónapfordulótól kezdve korlátozni kell az ellátásokat.