Krónikus derékfájás esetén a mozgás javít a beszűkült mozgástéren

A derékfájás a magyar lakosságot is igen gyakran érintő mozgásszervi panasz. A felnőttek mintegy négyötöde életében legalább egyszer tapasztal olyan szintű derékfájdalmat, amely komolyan akadályozza a mindennapi tevékenységek elvégzését.

Érdemes tudni, hogy a mozgásszervi okokon túl egyéb szervi problémák is sugározhatnak a derékba, úgymint nőgyógyászati, húgyúti, belgyógyászati állapotok – jelen cikkünkben ezekről nem, hanem kizárólag a mozgásszervi eredetű derékfájásról lesz szó.

Krónikus derékfájás esetén az orvosok kifejezetten ajánlanak valamilyen mozgásformát, gyógytornát. Nemrég fedezték fel, hogy ezekben az esetekben a mozgás képes javítani a mozgás nehezítettségen, ennek pontos háttere azonban még nem egészen tisztázott.

A mozgás pozitív hatását krónikus derékfájásban egy kutatás is alátámasztja

Közel 400, krónikus derékfájdalomban szenvedő beteg vett részt egy három évet átölelő ausztrál vizsgálatban. A kutatást végzők célja az volt, hogy felmérjék a betegek aktivitása és a kezelésük közötti kapcsolatot. Háromhavonta gyűjtöttek adatokat az átlagosan 39 éves betegektől, akik közel fele már 1–5 éve volt kénytelen együtt élni a derékfájással.

Az adatok a betegek által kitöltött kérdőíves felmérésből származtak. Ennek részei voltak:

• Oswestry kérdőív (ODI): a krónikus vagy akut derékfájdalomban szenvedő betegek állapotának és életminőségének felmérése téma segítségével. Rövid idő alatt kitölthető, széles körben elterjedt és elfogadott kérdőív.
• Félelem és elkerülési hiedelmek kérdőív (FABQ): 16 kérdésből áll, mindegyik kérdésnél hétfokozatú skálán kell jelölni a választ. Jó mérőeszköz a félelmek és elkerülő magatartás felmérésére.
• Fájdalomkatasztrofizálás kérdőív: a katasztrofizálás a fájdalomélmény kognitív torzítását, egyfajta negatív beállítódást jelent. 13 kérdés megválaszolása alapján el lehet dönteni, hogy mennyire esélyes a fájdalom krónikussá válása.
• Kórházi Szorongás és Depresszió Skála (HADS): a nem pszichiátriai betegek hangulatának felmérésére hivatott kérdőív, melyben 7 tétel a szorongásra, 7 tétel a depresszióra utal.
• Krónikus Fájdalom Elfogadás Kérdőív: 20 tételes önbeszámolós kérdőív, melynek kitöltésével meghatározható a fájdalom elfogadásának mértéke az aktivitásokban való részvétel és a fájdalmi hajlandóság megléte segítségével.

A kutatásban résztvevők 59–74%-a végzett testmozgást és 51–59%-uk használt valamilyen fájdalomcsillapító készítményt.

Milyen eredményeket kaptak?

Az ODI-pontszámok értékét vették alapul az eredmények értékelésénél. Az alábbiakat figyelték meg a kutatást vezető szakemberek:

• akiknél az ODI pontszám nem változott, azaz állapotukban, életminőségükben nem történt változás, azok kevesebbet mozogtak
• akiknél az ODI pontszám változott, azok több testmozgást végeztek
• azon betegek, akik életminősége, állapota javult, kevesebb fájdalomcsillapító gyógyszert alkalmaztak
• míg azoknak, akiknél az ODI-pontszám romlott vagy nem változott, több gyógyszert kellett használniuk fájdalmaik enyhítésére.

A mediációs elemzések során egyenletek segítségével megbecsülik a vizsgált hatásokat: ebben a kutatásban a mozgás által közvetített változásokat dokumentálták. A jelenlegi vizsgálat mediációs elemzésének eredményei azt mutatták, hogy az első 6 hónapban végzett testmozgás szignifikánsan javította a 12 hónapnál mérhető mozgásnehezítettséget. Ennek a pozitív hatásnak több mint fele a fájdalommal, a félelemmel, a katasztrofizálással, a depresszióval, a szorongással és az önhatékonysággal hozható kapcsolatba.

A krónikus fájdalmak pszichés oldalával is foglalkozni kell!

A tengerentúlon a krónikus fájdalmak kezelését multidiszciplinális (azaz többféle szakorvost, egészségügyi szakembert foglalkoztató) rehabilitációs központokban végzik, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a betegek lelki egészségére is. Miért fontos ez? Néhány találkozás alkalmával a pszichológusok átbeszélik a beteggel a fájdalmukat, annak kialakulásával és körülményeivel együtt. A szakember nagy hangsúlyt fektet arra, hogy pontosan megismerje a beteg fájdalomhoz való viszonyát (például tehetetlenség érzése, ijedtség, esetleg állandó félelem), valamint a páciens általános mentális állapotát, személyiségét a már említett és egyéb tesztek segítségével. Mindezek kiértékelése után egy újfajta terápiás megoldás születhet a probléma kezelésére – természetesen együttműködve a kezelőorvos által javasoltakkal (gyógyszeres kezelés, mozgás, szükség esetén műtét).

Hazánkban is elérhetők egészségpszichológiai szakrendelések a krónikus fájdalommal élő betegek részére. Aki fájdalommal kénytelen együtt élni, és úgy érzi, hogy ez életminőségét és társas, családi kapcsolatait is rombolja, javasolt felkeresni egy pszichológust, vagy a kezelőorvos, háziorvos segítségét kérni.

Tovább

• Megküzdés a krónikus fáradtsággal és a krónikus fájdalommal
• A derékfájás lehetséges okai
• A derékfájás: hogyan kezelhető?

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Kőműves Anikó, szakgyógyszerész, orvos- és egészségtudományi szakfordító

Felhasznált irodalom:

• Exercise May Reduce Disability in Chronic Low Back Pain (Clinical Pain Advisor)
• Oswestry Disability Index (ODI) (Heartbeat Medical)
• Dr. Simoncsics Eszter és Dr. Stauder Adrienne: A félelem és elkerülési hiedelmek krónikus fájdalomban. A FABQ kérdőív magyar változatának fordítása és validálása
• A fájdalomkatasztrofizálás, a krónikus fájdalom elfogadása és a reménytelenség hatása az életminőségre, degeneratív gerincbetegségből fakadó krónikus fájdalommal élő nőbetegek körében (REAL)
• Validation of the Hungarian Translation of Hospital Anxiety and Depression Scale (Research Gate)
• Gonda Xénia és Rózsa Sándor: Diagnosztikus kérdőívek és tünetbecslő skálák
• Vargha András: Többváltozós statisztikai elemzések pszichológiai kutatásokban ROP-R-rel