Pápán 6. alkalommal tartanak hagyományápoló közös városi szavalást az Esterházy-kastély kertjében álló Petőfi-szobornál – tájékoztatott Lampért Gábor szervező, Heckenast Gusztáv oldalági rokona.
Nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódva március 14-én 11 órakor Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét szavalják el közösen a résztvevők – mintegy 2025 fő – a monumentális Petőfi-szobornál az Esterházy-kastélykertben. Az eseményre a Pápai járás több iskolájából Pápateszér, Ugod, Vaszar, Nemesszalók községekből is érkeznek szavalók.
A hagyományokkal bíró közös városi szavaláson Lampért Gábor szervező köszönti a megjelenteket.
Az ünnepségen köszöntő beszédet mond Gerecsei Zsolt, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Igazgatója.
Közreműködnek a Pápai Szent István Római Katolikus Általános Iskola énekkara. Karvezető Balatoniné Horváth Sarolta. A Pápai Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola énekkarosai.
A Pápai Református Kollégium Gimnáziuma Művészeti Szakgimnáziuma és Diákotthona táncosai. A táncot betanította Nagy Borbála néptáncpedagógus.
A közös szavalást vezényli Schrei Balázs, a Szent István Római Katolikus Általános Iskola magyartanára.
Minden érdeklődőt szeretettel várnak!
Petőfi Sándor: NEMZETI DAL
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Pest, 1848. március 13.
