Két nagyhatalom is támogatta hatalomra jutását, mégis csúfos kudarcot vallott
1608-ban ezen a napon lépett a trónra Báthory Gábor erdélyi fejedelem. Noha két nagyhatalom is támogatta hatalomra jutását, nem tudott élni a páratlan lehetőséggel. A csapnivaló uralkodó rosszul mérte fel mozgásterét, amivel kis híján elpusztította hazáját, zsarnoki módszereivel, zűrzavaros életvitelével alattvalói támogatását is gyorsan elvesztette. Végül – megérdemelten – saját emberei koncolták fel.
Báthory Gábor 1589. augusztus 15-én született befolyásos erdélyi főúri családban. Fiatalon ígéretes tehetségnek tartották, megítélésében nyilván az is sokat nyomott a latban, hogy Báthory István lengyel király unokaöccsének fia volt.
A fejedelmi címet zűrzavaros körülmények között szerezte meg. Elődje, Rákóczi Zsigmond belebukott abba, hogy nem tudta rendezni a hajdúk helyzetét, akiknek Bocskai azt ígérte, hogy letelepíti, és nemessé teszi őket. A csalódott hajdúk 1607 végén felkelést robbantottak ki, Báthory pedig a hatalmi válságot kihasználva katonai erőt gyűjtött Nagy András hajdúvezérrel, végül 15 ezer fegyveressel kényszerítve ki a trón átadását.
Erős legitimációval kezdett, de gyorsan elherdálta
Báthory Gábor elmondhatta magáról azt, amit a korszakban csak nagyon kevesen: megválasztását akkoriban egyszerre támogatta a Habsburg udvar és a török Porta is, így 1608-ban stabil nemzetközi elfogadottsággal kezdhette uralkodását. Nem csoda hát, hogy a Gábris vitézként is emlegetett fiatal fejedelemtől sokan azt remélték, hogy híres elődjéhez, Báthory Istvánhoz hasonló nagy formátumú vezető lesz. A kezdeti remények azonban gyorsan szertefoszlottak. Báthory Gábor néhány év alatt kicsapongó, zsarnoki uralkodóvá vált. Kortársai feljegyezték, hogy tékozlóan bánt az Erdélyi Fejedelemség kincseivel, kegyenceit magas pozíciókba emelte, és felelőtlenül osztogatta nekik az ígéreteket és földeket.
Kegyetlen megtorlásokkal kormányzott: több nemest kivégeztetett vagy száműzött, ha bírálták erkölcstelen életmódját. Hírhedtté vált, hogy nem kímélte a nemesek családját sem – személyesen csábította el vagy erőszakolta meg az erdélyi előkelők feleségeit és lányait, sőt még saját unokahúgát sem hagyta békén. Az erdélyi szász városok autonómiáját is semmibe vette: 1610 decemberében csellel elfoglalta a gazdag Szeben városát, és szabad rablást engedett hajdúinak, akik kirabolták a polgárokat.
Ezekkel a húzásaival Báthory gyorsan magára haragította Erdély rendjeit – a parasztoktól a polgárokon át a katolikus főurakig minden társadalmi csoport ellene fordult. Már 1610-ben már összeesküvést szőttek ellene a nemesek, sőt Széken merényletet kíséreltek meg ellene, bár ezt akkor még sikerült meghiúsítani.
Kudarcos külföldi kalandok után jött a megérdemelt bukás
Báthory Gábor azonban nem vette komolyan az intő jeleket, ráadásul mozgásterét is rosszul mérte fel. 1611-ben önhatalmúlag betört Havasalföldre, elűzte az ottani vajdát és kikiáltotta magát román fejedelemnek. Ezzel túllőtt a célon: a török Porta parancsára ki kellett vonulnia, és a visszatérő Havasalföldi vajda, Radu Serban csapatai később brassói csatában legyőzték Báthory seregeit. Erdélyben is kialakult egy Báthory-ellenes felkelés, 1612-ben Forgách Zsigmond, a felső-magyarországi főkapitány csapataival bevonult Kolozsvárra és Gyulafehérvárra, és nyíltan felszólítva a fejedelmet a lemondásra.
Noha a német Habsburg birodalom beavatkozását a törökök még még ímmel-ámmal visszaverték, de Báthory Gábor tekintélye ekkorra végképp megroppant.
Saját hívei is megelégelték féktelen dorbézolását, részeges kegyetlenkedéseit és vérengzéseit. Köztudott, hogy egyszer saját lovászmesterét tapostatta halálra a lovaival, és jogtalanul kobozta el számos nemes birtokát. 1612 végére Báthory annyira elszigetelődött, hogy kétségbeesetten felvetette Erdély Habsburg Királysághoz csatolását is – titokban tárgyalni kezdett II. Mátyás királlyal. Ezzel azonban a törököknél kihúzta a gyufát. A Porta ekkor már nem tűrte tovább Báthory önálló akcióit, 1613 nyarán nagyszámú török sereg vonult be Erdélybe, és a szultán lemondatta Báthory Gábort, majd a bukott és népszerűtlen uralkodó helyett Bethlen Gábort emelte fejedelemmé. Ezzel Báthory számára megkezdődött a végjáték, a trónját vesztett fejedelem menekülni kényszerült a törökök és saját honfitársai elől. 1613 őszén maradék hű csapataival Várad (Nagyvárad) felé tartott, de ekkorra az ígéreteiben csalódott, és ki nem fizetett zsoldosai is elfordultak tőle. 1613. október 27-én Báthory Gábort a saját hajdúi gyilkolták meg Várad közelében. A korabeli beszámolók szerint katonái darabokra koncolták – így ért véget tragikus gyorsasággal az alig 5 éves uralma. Halálával a Báthoryak dinasztiája is kihalt Erdély trónján.
Legendák születtek különös sorsáról: azt beszélték, holtteste 15 évig temetetlenül hevert Nyírbátorban, míg végül Bethlen Gábor 1628-ban elrendelte eltemetését.
Báthory Gábor a magyar történelem egyik legrosszabb megítélésű alakja lett, akinek meggondolatlan politikája és szélsőséges jelleme kis híján országa vesztét okozta. Vezetése alatt Erdély állami önrendelkezése romba dőlt, az ország a széthullás szélére került néhány év alatt felelőtlen politikája miatt.
