Vajon lehet gyerekeknek, ifjabbaknak könyvet írni arról, hogy miképpen védekezzünk az áremelés, vagy éppen a marketing trükkök ellen? És vajon arról lehet, hogy mielőtt egy vitában egymásnak esnek a partnerek, próbálják ki a tárgyalásos rendezés módszerét? És mit lehet tenni, ha az apja vagy az anyja megüti a gyerek barátját, barátnőjét? Lehet egyáltalán tenni valamit? És lehetséges ilyen komoly dolgokról vidám, sőt vicces könyvet készíteni?
A válasz: lehet!
Nógrádi Gábor és Cakó Ferenc 35 éve, mióta első közös könyvük a népszerű Segítség, ember! megjelent, ezt a műfajt művelik. Komoly, sőt komor témákat dolgoznak fel humoros szépirodalmi stílusban karikaturisztikus illusztrációkkal.
Új könyvük, a Papa pipa már a 25. közös gyermekük, és ebből tucatnyi a didaktikus szépirodalom kategóriája alá sorolható mű. (Mellesleg ez a kategória több évezredes műfaj, amivel a földműveléstől az egészségügyi ismeretekig számos témát dolgozott fel költeményekben például Vergilius és Hésziodosz, hogy kisebb szerzőket már ne is említsünk.)
Az alkotópáros Papa pipa című új könyve, és az előző tucatnyi tanító jellegű kötet a baleset – és bűnmegelőzésről szól, illetve az élet különböző problémáinak a megoldásában igyekszik segítséget nyújtani. Ezek a könyvek a Papa pipa elején közölt linkekkel ingyenesen letölthetőek.
Miért ingyenesen? És miért nem jelent meg az utolsó négy könyv nyomtatásban? Ezek azok az aktuális nagy kérdések a szerzőkhöz, amelyekre azonban ők nekünk nem válaszoltak. Lehet találgatni.
Egy részlet a könyvből:
MINKET NEM LEHET BECSAPNI
Bedobnak egy reklámfüzetet a postaládánkba. Szeretem nézegetni az ilyen színeset, képeset.
A füzetben hatalmas árleszállítást hirdet a közeli bevásárlóközpont.
– Nézd csak, Papa! – mutatom nagyapámnak boldogan az egyik ajánlatot. – Féláron adják a fogpiszkálót! Itthon már alig van.
– Talán én használom el a protézisemhez? – csattogtatja Papa a fogpótlását, amivel kisebb koromban megnevettetett.
A Papa foga elromlott, mert sok kristálycukorral megszórt kenyeret evett gyerekkorában. Miért ette? Mert nem volt más édesség. És annak idején még talán a fogmosás sem volt divatban.
– Nem azt mondom, hogy te vagy hibás, Papa, mert elfogyott a fogpiszkálónk – magyarázom. – Csak azt mondom, hogy már alig van belőle, és most féláron kapható.
– Fantasztikus! – mondja Papa. – Gyerünk, menjünk, siessünk, mert elfogy, aztán turkálhattok a szájatokban könyékig.
Bepattanunk a kocsiba és megyünk. Velünk jön Beni, a bátyám, meg Lizi, a négyéves húgom is.
A Papa útközben kioktat bennünket, ahogy szokott:
– Ne dőljetek be a kereskedők trükkjeinek! Tegyük fel, árleszállítást hirdetnek egy termékre. Ma féláron megveheted, de ha utána nézel a régi árának, kiderül, hogy két hónapja éppen ennyibe került. Aztán felemelték az árát, és most meg – tatatatam! – ÁRLESZÁLLÍTÁS! A kereskedők, kisunokáim, nagyon ravasz, furmányos útonállók! Én aztán tudom!
– Mert a nyíregyházi piac mellett nőttél fel? – kérdezem.
– Úgy van!
– És azért is, mert kereskedő voltál? – kérdezi Beni.
– Úgy van!
– Akkor te is egy nagyon ravasz, furkálós útonálló vagy? – pislog nagyapára Lizi.
– Beszéljünk másról! – mondja Papa, és leparkol a bevásárlóközpont előtt.
