Január közepén férgeket találtak a Pest vármegyei Pilis ivóvízhálózatában, ezért a kormányhivatal megtiltotta a vízfogyasztást. Pár nappal később kiderült, hogy a szomszédos Monorierdő vízhálózatában is fonalférgek vannak. A kormányhivatal ivóvízfogyasztási tilalmat rendelt el és kötelezte a környékbeli vízszolgáltatót a rendszer átmosására és fertőtlenítésére, majd pár nappal később megszüntette a vízfogyasztási tilalmat. A kormányhivatal több ellenőrzést is végzett Monorierdőn és Pilisen, és megállapította, hogy a települések ivóvize fogyasztható minőségű.

Bár – ahogy az a Telex riportjából kiderül – Pilisen még január végén is voltak olyanok, akik csak palackozott vizet mertek fogyasztani, az országban számos település van, ahol még a hatóságok ajánlása alapján sem opció az alternatíva, tehát a helyi csapvíz fogyasztása.

Annak ellenére, hogy Magyarországon a vezetékes ivóvíz elérhetősége alapvető közszolgáltatás kellene, hogy legyen, vannak olyan falvak, ahol megszokottá vált, hogy ihatatlan a csapvíz, sőt, egyes helyeken fürdéshez sem javasolják. A probléma elsősorban a kisebb, periférikus községeket érinti, ami alól azonban főváros agglomerációja sem kivétel, ahogy az Pilis és Monorierdő példája alapján is látszik.

Nincs abban semmi újdonság, hogy a hazai a csapvíz minősége számos településen nem felel meg az egészségügyi előírásoknak. Csakhogy mára több, mint 100 ilyen településről van szó, a problémás települések száma pedig több 1000-re tehető. A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) adatai szerint Magyarországon a települések több mint harmada érintett valamilyen módon.

Szám szerint 1126 faluban és községben kifogásolt minőségű a víz, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a vízben olyan anyagok találhatók, amelyek bár nem feltétlenül veszélyesek az egészségre, de kellemetlen szagot és ízt adnak a víznek. Márpedig zavaros, bűzös vízből senki sem iszik szívesen. Az igazán problémás települések száma pedig körülbelül 140-re tehető országosan: 110 településen eseti bakteriológiai kifogásról beszélhetünk, míg további 27 településen kémiai szempontból nem elfogadható az ivóvíz minősége – itt még tisztálkodáshoz sem javasolt a csapvíz.

Ahol kár megnyitni a csapot

Az elfogadhatatlan vízminőség falvakban okoz problémát a helyiek számára. Ezeken a településeken a legalacsonyabb a lakosság száma, miközben gazdaságilag is a legelmaradottabb települések közé tartoznak. Többek között ez magyarázza, hogy az érintett területeken a vízellátó rendszerek régóta elavultak, arról nem beszélve, hogy a vízkezelési technológiák sem felelnek meg a mai követelményeknek.

Csak hogy néhány települést említsünk, a Csongrád-Csanád vármegyei Csanádpalota, Ferencszállás, Földeák, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Jánoshida, a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Cégénydányád, Gemzse, Gyügye, Ilk és Kisléta lakóinak otthonában kémiai szempontból nem elfogadható minőségű víz folyik a csapból, tehát itt még csak fürdeni sem lehet a csapvízzel.

Egy fokkal szerencsésebbek a Vas vármegyei Bejcgyertyános vagy a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Berkesz, és a Bács-Kiskun vármegyei Bugac, illetve Kisszállás lakói, akiknek a lakásukban tisztálkodásra alkalmas víz folyik a csapból, ám

a folyadék itt sem javasolt emberi fogyasztásra, ugyanis bakteriológiai szempontból nem megfelelő.

A Pest vármegyei falvak sem maradnak le a listáról, itt van például Bénye, ahol szintén csak forralás után lehet inni a csapvízből. És habár az NKK adatbázisa szerint Pilisen „tűrhető minőségűnek” számít az ivóvíz, az idézett riport alapján is tudjuk, hogy a gyakorlatban ez a kategória a lakosság ízlése szerint nem feltétlenül egyezik meg az iható kategóriával is.

Elöregedés, túlterhelés, ördögi körök

A problémák valamilyen módon mindig összefüggésben állnak az érintett települések elavult infrastruktúrájával. A legtöbb említett település ivóvízellátó rendszere több évtizeddel ezelőtt épült, és azóta nem történt felújítás. Ennek eredményeként az elöregedett csőhálózatokban rendszeresek a szivárgások, és a szennyeződés is nagymértékű. Ezek együttesen csak tovább rontják a víz minőségét, így a vízben tovább szaporodnak a különböző, elsősorban a coliform baktériumok, amelyek károsak az egészségre.

De nem minden esetben önmagában csak a rendszerek elöregedése a probléma. Nagyvárosok agglomerációiban – mint például az említett Pest vármegyei településeken – ugyanis inkább az okozott gondokat, hogy a 2010-es évek kiköltözési hullámaiban megugrott a lakosságszám, miközben a vízhálózatokat évtizedekkel ezelőtt nem ekkora terhelésre alakították ki.

Azokon a településeken, ahol jelentkeznek a problémák, az emberek elkezdenek kevesebb csapvizet fogyasztani, és ezzel elindul az ördögi kör. Ugyanis, ahol kevesebb vizet használnak, ott a víz hosszabb ideig marad a csövekben, ami tovább növeli a baktériumok elszaporodását. Nyaranta még tovább romlik a helyzet, amikor a baktériumok száma tovább növekszik, elvégre a meleg idő nekik kedvez. Innentől kezdve fokozott vízminőség-romlásról beszélünk.

Ha ez nem lenne elég, a veszélyeztetett területeken a víz természetes módon tartalmaz arzént, bórt vagy fluoridot, amelyek nagyobb mennyiségben károsak az egészségre. Így a naponta javasolt 2-3 liter víz fogyasztása jó eséllyel megbetegedéshez vezet. Egyes településeken az is problémát okozhat, ha a mezőgazdasági vegyszerek és az ipari szennyeződések beszivárognak a talajba. Ugyanis a mezőgazdasági munkák során alkalmazott műtrágyák és növényvédő szerek bejuthatnak a felszín alatti vizekbe, ezzel is szennyezve az ivóvízbázisokat.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv alapján bizonyos agglomerációs területekre^*2000 lakosegyenérték alatti. A lakosegyenérték a szennyvízterhelés nemzetközileg elfogadott mértékegysége, és azt a szerves, biológiailag lebontható terhelést jelenti, amelynek ötnapos biokémiai oxigén igénye 60 g oxigén naponta. csak korlátozott kötelezettségek vonatkoznak, és emiatt nem minden településen kötelező a szennyvízgyűjtő rendszer kiépítése. Ennek következtében bizonyos kistelepüléseken a kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt szennyvíz legalább egy része közvetlenül a környezetbe kerül.

Az egészség forog kockán

Hogy milyen problémát okoz a gyakorlatban a nem megfelelő vízminőség? Egészségügyi szempontból a nem megfelelő minőségű csapvízben előforduló kórokozók gyomor- és bélrendszeri megbetegedéseket, hasmenéssel és hányással járó tüneteket eredményeznek, amely az idősek és gyerekek esetében életveszélyes állapothoz is vezethet.

Akik szeretnék elkerülni a gyomorpanaszokat vagy a még ennél is komolyabb betegségeket, azoknak két választásuk maradt: palackozott vizet használnak, vagy a kihelyezett lajtoskocsiból visznek haza vizet.

Csakhogy lajtoskocsi sincs mindenhol,

elsősorban ugyanis azokon a településeken biztosított az ilyen jellegű ivóvízellátás, ahol kémiai szempontból vagy bakteriológiai szempontból nem elfogadható minőségű a víz.

A legtöbb esetben az ihatatlan csapvíz miatt a lakosság kénytelen palackozott vizet vásárolni. Viszont a palackozott víz literenkénti ára többszöröse a vezetékes víznek, így a napi vízszükséglet biztosítása többletkiadást jelent. Egy négytagú család napi átlagos vízfogyasztása például körülbelül 8 liter, ami havi szinten több tízezer forintos plusz költséget jelent – és itt egy olyan családra kell gondolni, ahol a csapvíz alkalmas a tisztálkodásra.

De érdemes megjegyezni azt is, hogy a palackozott víz használata nagymértékben növeli a műanyaghulladék mennyiségét. Ez pedig további környezeti terhelést és hulladékkezelési költségeket eredményez.

Nem meglepő, hogy a rossz életkörülmények a fiatalabb generációk elvándorlásához vezetnek az érintett falvakból. Ez újabb ördögi kört eredményez: a csökkenő népesség miatt kevesebb adóbevétel keletkezik, vagyis a vízellátó rendszerek korszerűsítésére továbbra sem lesz kerete a helyi önkormányzatoknak. 

Bár léteznek pályázati lehetőségek, mégsem egyértelmű, hogy megoldást jelentenek a problémára. 2019-es cikkünkben például 70 olyan települést azonosítottunk be, ahol ivóvízminőség-javító programok, ugyanakkor továbbra is határértéket elérő vagy meghaladó arzéntartalmú víz folyt a csapból. Ebből a cikkből az is kiderül, hogy ezek a programok elég drágák, az arzénmentesítéshez viszonylag jelentős uniós forrásokra volt szükség. Ám még ha hatékonyak is a programok, gyakran a tervezettnél lassabban halad a megvalósításuk.

A pénzhiány mellett a bürokratikus eljárások is akadályozzák a falvak vezetőit, akik fel akarnák gyorsítani a folyamatokat. A magyarázat egyszerű: az engedélyezési eljárások és a jogszabályi követelmények már-már lehetetlenné teszik az előrejutást. A vízjogi engedélyezési eljárás ugyanis több szakaszból áll, beleértve az elvi vízjogi engedélyt, a létesítési vízjogi engedélyt és az üzemeltetési vízjogi engedélyt. Ezek mind külön dokumentációt és hatósági jóváhagyást igényelnek, ami évekbe telik.

Hogy mindezek alapján mikor várható változás, és mikor lesz emberi fogyasztásra alkalmas a csapvíz az érintett településeken? A jelek szerint erre még várniuk kell a helyi lakosoknak. Addig is maradnak az ördögi körök.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHa itt laksz, jól folyasd ki a csapvizet, mielőtt iszol belőleMennyit ér egy percen át folyatni a vizet, mielőtt megtöltjük a poharunkat, ha ólomtartalomról beszélünk?

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkElköltöttek 17 milliárdot, de még mindig rákkeltő víz folyik a csapbólAz ország 85 településén tavaly elérte vagy meghaladta az ivóvíz arzéntartalma a határértéket, pedig 70-ben már rég lezárult a probléma megszüntetésére hivatott beruházás. Itt is felbukkannak az állami megrendelések sztárjai.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet csapvíz ivóvíz ivóvízminőség-javító program palackozott víz szennyezés vidék vízkészlet Olvasson tovább a kategóriában