Tükör nélküli önarckép – Leos Carax titkai Budapestre érkeztek
Leos Carax neve fogalom a filmrajongók számára, hiszen az 1980-as évek óta a világ filmművészetének egyik legizgalmasabb fenegyereke. Most, a 15. Frankofón Filmnapok vendégeként Budapestre látogatott, hogy személyesen mutassa be legújabb, rendhagyó alkotását, az Ez nem én vagyok című filmjét. A különleges önarckép nemcsak a rajongók számára jelentett élményt, hanem egyfajta visszatekintést is kínált az elmúlt négy évtized vizuális költészetére, amelyet Leos Carax neve fémjelez.
Egy rendező, aki elfordult a filmektől
Carax egy közönségtalálkozón mesélt arról, hogy 25 éves kora óta alig néz filmeket. Helyette könyvekből, festészetből, fotókból és utazásokból inspirálódik, mert szerinte a valódi alkotás a valóságon kívül, a belső világokban születik meg. Ez az attitűd végigkísérte egész pályáját, és az új filmjében is markánsan jelen van.
Az Ez nem én vagyok egy kísérleti önarckép, amelyhez nem készült forgatókönyv, Carax a saját archív anyagaiból építette fel, otthon, reggelenként vágta össze a jeleneteket, néha pedig a telefonjával rögzített új képsorokat.
Önarckép tükör nélkül
„Ez egy önarckép, de nem tükörből, hanem hátulról nézve” – fogalmazott a rendező, akinek az ötlet egy álomból született. Álmában csukott szemmel nézett a tükörbe, és megdöbbent, hogy még így is látja saját magát. Ezt az álomlogikát vitte tovább a filmbe, amelyben a saját életművét boncolgatja, de szabadon ugrál az idősíkok és a különböző műfajok között. Ez a játékos, önreflexív forma az egész életművét áthatja, hiszen Carax sosem félt az improvizációtól és az ösztönös alkotás szabadságától.
Godard és az álomvilág
A filmben Carax nemcsak magával, hanem mestereivel is párbeszédet folytat. Kiemelte, hogy hatalmas hatással volt rá Jean-Luc Godard, akivel dolgozott is együtt.
„Ők teremtettek egy álomvilágot, amit úgy hívunk: mozi. Hálás vagyok nekik, hogy beléphettem ebbe az álomba” – mondta. Godard mellett Bresson, az orosz klasszikusok és a hollywoodi aranykor rendezői is inspirálták.
Műfajok és határok nélkül
Carax mindig is az egyik legszabadabb alkotó volt a kortárs film világában, aki nem ragaszkodott klasszikus dramaturgiához, hanem a film formanyelvét tágította ki saját víziói szerint. Ezt bizonyítja, hogy a Ez nem én vagyok tulajdonképpen egy mozgóképes esszé, amelyben Denis Lavant, Juliette Binoche, Adam Driver, Michel Piccoli és Carax lánya, Nastya Golubeva Carax is feltűnik.
Egy elmaradt kiállításból film
A film eredetileg a párizsi Centre Pompidou felkérésére készült, egy kiállítás részeként. A kiállítás végül nem valósult meg, az önarckép viszont megszületett, és most a filmfesztiválok közönsége előtt él tovább. A Valorama Films jóvoltából Budapesten is vetítik, és a retrospektív sorozatban a rendező klasszikus alkotásai is helyet kaptak, köztük a Boy Meets Girl, a Rossz vér, az Annette és a Holy Motors.
A magyar közönségnek is üzent
Leos Carax a közönségtalálkozón kiemelte, hogy örül, hogy Budapesten mutathatja be ezt a különleges filmjét. „Nem hiszek a jól megírt történetekben. A film számomra egy szabad tér, amibe bármit bele lehet tenni. A jó film olyan, mint az álom: nem kell logikusnak lennie, csak igaznak.”
Frankofón Filmnapok: ünnep a filmrajongóknak
A 15. Frankofón Filmnapok a magyarországi Francia Intézet szervezésében valósul meg március 9-ig Budapesten, majd március 31-ig az ország több nagyvárosában, így Balatonfüreden, Debrecenben, Pécsen vagy Szegeden is látható lesz a program egy válogatása.
Leos Carax jelenléte és filmje igazi ajándék a magyar filmkedvelők számára, hiszen ritkán nyílik alkalom ilyen közelről látni a kortárs film egyik legrejtélyesebb és legszabadabb alkotóját.
