
Brutális erők alakították a Hold felszínét.
A Hold déli pólusának felszíne eddig is ismert volt szélsőséges domborzati viszonyairól, de egy friss kutatás szerint itt található két, a Schrödinger-medencéhez köthető kanyon is, amelyek még a Grand Canyonnál is mélyebbek. Míg az arizonai képződmény csupán 1,9 kilométer mély, addig a Vallis Schrödinger 2,7 kilométer, a Vallis Planck pedig 3,5 kilométer mély.
A NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) űrszondájának felvételei alapján a kutatók arra jutottak, hogy ezeket a gigantikus kanyonokat elképesztő sebességgel becsapódó aszteroidák törmelékei vájták ki alig néhány perc alatt nagyjából 3,81 milliárd évvel ezelőtt.
„Míg a Grand Canyon kialakulása több millió évig tartott, a Hold két óriáskanyonja kevesebb mint tíz perc alatt formálódott”
– mondta David Kring, az amerikai Egyetemek Űrkutatási Egyesületének (Universities Space Research Association, USRA) szakértője, David Kring.
A Vallis Schrödingeret és a Vallis Planckot létrehozó aszteroida becsapódásának sebessége közel 55 ezer km/órás volt
– az így felszabaduló energia több mint 130-szorosa volt a Föld jelenlegi nukleáris fegyverarzenáljának, a szakértők szerint egy ilyen mértékű kataklizma okozhatta a dinoszauruszok kipusztulását is a bolygónkon –, a becsapódásból származó törmelékek pedig 3600 kilométer/órás sebességgel hullottak vissza a felszínre.
(Forrás: Interesting Engineering, fotó: NASA/SVS/Ernie T. Wright, nyitókép: Unsplash / Nicolas Thomas)
Ez is érdekelhet: