Nemrég írtunk arról, hogy egyre több pletykában merül fel az Intel eladása, és bizonyosan vannak érdeklődők egy ilyen üzlet iránt, de egyelőre nem tűnik úgy, hogy komoly ajánlat született volna. Ennek jó oka van, ugyanis a Santa Clara-i óriáscég jelenleg nagyjából 95 milliárd dollárt érhet, legalábbis papíron, és vételi szándék esetén azért számolni lehet némi prémiummal, tehát maga az üzlet nem lenne 110 milliárd dollár alatt megvalósítható.

Itt már önmagában rengeteg pénzről van szó, de a potenciális vevőnek bele kellene számolni azt, hogy az Intelnek nem kevés adóssága van, emellett a cég legértékesebb része, vagyis a gyártásért felelős egység még évekig masszív veszteséget fog termelni. Utóbbira vonatkozóan ráadásul az Egyesült Államoknak követelményei vannak. Egyrészt az Intel nem adhatja el a többségi tulajdonrészt, másrészt, ha lenne is érdeklődő teljes egészében az Intelre, akkor az USA biztosan csak úgy engedné meg a felvásárlást, ha országhatáron belül tudnák tartani a gyártástechnológiákat.

Az Intel teljes felvásárlása tehát végeredményben annyira bonyolult lenne, hogy a fentebb említett pénzmennyiséggel nagyon kockázatos lépésnek számítana. Sokkal valószínűbb az egyes, nem kritikus üzletágak értékesítése, ha úgy adódna, hogy szükség van a külső tőkére, ezeket egyszerűbb lenne leválasztani. Sőt, a Santa Clara-i óriáscég a strukturális átalakításokkal már most azt készíti elő, hogy könnyebben jussanak befektetői tőkéhez.

A jelenlegi kritikus feladat az új elnök-vezérigazgató megtalálása maradt. A híresztelések szerint David Zinsner, az egyik ideiglenesek kinevezett társ-vezérigazgató már jelezte, hogy végleges formában nem vállalná el ezt a feladatot, viszont Michelle Johnston Holthaus élne vele. Az Intel igazgatótanácsa ugyanakkor az említett hölgyet nem tartják elég felkészültnek cég végleges vezetésére, és nem is házon belülről keresnek szakembert.

Stacy Rasgon, a Bernstein elemzője szerint az egyik kiemelt jelölt a vezetői szerepre Lip-Bu Tan, aki korábban a Cadence elnök-vezérigazgatója is volt, tehát tökéletes szakmai háttérrel rendelkezik a feladat szempontjából. Sőt, a szakember az előző év augusztusáig az Intel igazgatótanácsának is tagja volt, ugyanakkor nem értett egyet Pat Gelsinger, bérgyártást agresszívan felfuttató víziójával, így lemondott pozíciójáról. Ez az igazgatótanács összetételét rendkívül kellemetlenül érintette, hiszen nélküle már csak két embernek maradt chipgyártással kapcsolatos tapasztalata, ami nem túl optimális egy olyan cégnél, amely eleve chipgyártással foglalkozik.