Párbeszéd a „Belgorod” tengeralattjáró fedélzetén:

• Mojszej Mikluhov-Maklaj, vigye hátra ezt a civilt, ne zavarja itt nekem többet a képet.

• Vinném én, Iszrail Nahumovics, csak rám fogta a feszületét.

• És? Fél a babonáktól? Maga haditengerész!

• Jó, de ez nyolclövetű. Szerintem eredetileg Lüger volt. Csak learanyozták.

• Akkor fel kell lógatni a legmagasabb árbocra.

• Parancsnok úr, ez egy tengeralattjáró...

• Most, hogy így mondja, mintha nekem is eszembe jutna. Mintha azt hittem volna, hogy ortodox vallási alapon álló mezőgazdasági termelőszövetkezet vezetek, melynek útján hibrid kukoricát termelünk a Globális Délnek. Jó, mit akar Gungyajev?

• Magának Kirill atya.

• Emlékeztetném arra, hogy ezen a fedélzeten Isten után én vagyok az első.

• Én meg az Oroszországi Föderációban vagyok Putyin után az első.

• Egyelőre ez a „Belgorod” Kilo osztályú tengeralattjáró parancsnoki hídja.

• Mely az Oroszországi Föderáció felségterülete.

• Azt még majd meglátjuk. Mit kíván, Gungyajev?

• Azonnal vigyen Leningrádba!

• Egy: maximum Szentpétervárra tudnám vinni, kettő: maga szerint ez micsoda, amit vezetnék, ha hagyná?

• Ez egy atom-tengeralattjáró.

• Ahogy maga téved. Ez egy jó minőségű dízel-elektromos meghajtású tengeralattjáró, amely azonban hordozhat és hordoz is nukleáris tölteteket és hordozóeszközöket.

• Mi a különbség?

• Csak annyi, amennyi a kedves szülei nemi szervei között volt, hogy ne részletezzem. De megemlíteném az édesapja kaszáját.

• Ez mit jelent?

• Azt, hogy az üzemanyagunk végén járunk, a hajót harminc emberre tervezték, ehhez képest maga idehozott négyszázat és most minden energiánk végén sodródunk.

• Követelem, hogy ez esetben azonnal vigyen minket Kalinyingrádba!

• Esetleg Königsbergbe, nem?

• Maga oroszellenes!

• Az egy dolog, de magát ki fogom köttetni a periszkóphoz a legközelebbi felmerüléskor. Maga ugyanis hülye.

• Miért?

• Úgy megkértem, mikor a Gibraltári-szoros alján sunnyogtunk át, hogy énekeljenek...

• Énekeltünk is.

• Igen, de mit? Kértem, hogy az „It's a long way to Tipperary” című brit katonadalt énekeljék, ehhez képest maga misét celebrált és az orosz himnuszon túl valamiért a „Valjuski” című népdalt énekeltette, zengett tőle az egész szoros. Meg az összes szonár.

• És?

• Az az egy szerencséje, hogy pont délután öt volt, és ilyenkor Gibraltárban teáznak.

• A spanyolok is?

• Szerencsére a spanyolok, sőt, a majmok is.

• Akkor mi a baja?

• Az, hogy maga hülye, és reménytelenül civil, azt sem fogja fel, hol jár.

• Hát, valahol a tenger alatt.

• Pontosabban: körülbelül ötven méterrel az aktuális tengerszint alatt, a La Manche-csatornában.

• Akkor innét már csak egy macskaugrás Kalinyingrád.

• Épp nem mondanám.

• Hogyhogy?

• Alig ötven tengeri mérföldre való üzemanyagunk és energiánk maradt. Ki kell kötnünk.

• De hol?

• A mi hajónkat legközelebb Scapa Flowban képesek fogadni, ha azt akarja, hogy életben maradjon mindenki a fedélzeten.

• De akkor megadjuk magunkat a briteknek?

• Technikailag a skótoknak, bármennyi parittya is van a fedélzeten.

• Esetleg egy katonai fenyegetés?

• No, Kirill atya, nézzen bele a periszkópba, mit lát?

• Fehéret, a britek megadták magukat?

• Nem. Ezek Dover fehér sziklái.

• Akkor most mi lesz?

• Magával nem tudom. Én a magam részéről hegedűkkel és elefántcsont sakk-készletekkel fogok kereskedni életem hátralévő részében, valahol Kent grófságban.

• Miből?

• Valahogy csak eladjuk a tengeralattjáró fegyverzetét... na, mars innét, mert húsz percen belül érkezünk, és maga nem a periszkópon, hanem a brit flotta legmagasabb árbocán fog lógni. Egyáltalán, mit keresett Tartuszban?

• Vittem az Úr igéjét.

• És a Kreml igáját.

• Az vele jár.

• Kötözzétek meg...

Szele Tamás