A Fico elleni merénylet megmutatta, sokan pszichológiai szemétlerakónak használják a kommentszekciókat

Legfontosabb

2024. május 20. – 16:47

A Fico elleni merénylet megmutatta, sokan pszichológiai szemétlerakónak használják a kommentszekciókat
Illusztráció: Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva


Elszabadultak az indulatok a kommentszekciókban, miután egyik újság a másik után tette közzé a legfrissebb híreket a Robert Fico szlovák kormányfő elleni nyitrabányai (handlovái) merényletről. A Telex szerkesztőségének két tagja igyekezett moderálni a bejegyzések alatt százával megjelenő hozzászólásokat, melyek írói vagy elborzadtak az események láttán, vagy épp ellenkezőleg, örültek annak, hogy a számukra antipatikus vagy akár gyűlölt Ficóra ötször rálőttek. Egyesek azt is megírták, hogy szerintük ki lehetne a következő merénylet célpontja.

A merényletről szóló hírek alatt elszabaduló indulatokra azóta politikai reakció is érkezett: Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője azt mondta, szerinte át kell gondolni, hogy jogilag hogyan lehetne jobban szankcionálni a gyűlöletkeltő kommentelést.

Egészen szürreális belegondolni, hogy az emberekből egy merénylet milyen válaszreakciókat válhat ki, amiket nem félnek közszemlére tenni. Hogyan lehetséges ez? Mit árul a működésünkről és emberségünkről, hogy jól szórakozunk azon, hogy egy másik embert meglőttek? Erről kérdeztük Guld Ádám kommunikáció- és médiakutatót, valamint Krekó Pétert, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának szociálpszichológusát, a Political Capital ügyvezető igazgatóját.

Krekó Péter szerint már az elején fontos leszögezni, hogy a történtek alapján nem lehetséges általános következtetéseket levonni a magyar társadalomra vonatkozóan, hiszen az állampolgárok csak egy bizonyos része aktív ezeken a felületeken, és a hozzászólásaik tartalma mögött valódi erőszak és szándék csak ritkán van. „Vannak egyedi esetek, például gyűlöletcsoportok vagy instabil pszichés állapotban lévő emberek, akik komolyan gondolhatnak egy-egy ilyen kommentet, de sokkal több a közösségi médiában a gyűlöletbeszéd, mint a gyűlölet-bűncselekmény” – mondja.

Jó ideje feje tetején áll a világ, mégis mit vártunk?

Guld Ádám szerint a válasz az online kommentkultúra működésében keresendő. „Ez egy olyan jelenség, amivel három-négy éve visszatérően kell foglalkozni. Ennek az első és nagyon határozott jeleit a koronavírus-járvány környékén kezdtük el érzékelni, bár hozzáteszem, hogy a kommentszekciók sohasem voltak romantikus lányregények. Azonban a 2020-as évek elejétől kezdve érezhető ebben egy fokozatváltás.”

A szakértő szerint ennek a hátterében az áll, hogy a Covid alatt a megszokottól, a természetestől eltérően az életünk, a munkák, a szórakozási lehetőségeink és a másokkal való kapcsolattartás is az online térbe kényszerült. „Mindemellett az emberekben rengeteg frusztrációt generált az az egzisztenciális bizonytalanság, amit a járvány okozott. Ez a fajta kommenthuszárkodás bizonyos értelemben egy szelepként is működhet, amin keresztül a felgyülemlett feszültséget, a kellemetlen és negatív érzéseket verbálisan és agresszívan ki tudjuk adni magunkból.”

Bár a járványnak vége lett, az elmúlt években egy sor olyan válság bukkant fel a színen – például energiaválság, gazdasági krízis, háború a Közel-Keleten és a szomszédban – , amik csak rontanak egy már amúgy is pattanásig feszült helyzeten.

„Tervezhetetlennek és beláthatatlannak tűnik a jövő, és nincsenek kitapasztalt cselekvési stratégiánk arra, hogyan fogunk túlélni, vagy legalábbis hogyan tudunk kihozni ebből valamit, ami normál, hétköznapi életnek tekinthető. Az egész biztos, hogy

az emberek idegrendszere túl van feszítve a folyamatos készültségi állapot miatt, és ennek törvényszerű következménye lesz az a szélsőséges megnyilvánulás, amit a közösség média felületein lehet látni.”

Hasonlókat fogalmazott meg Krekó Péter is, aki szerint az internetre, a közösségi médiára mindig is az erőszak és a gyűlöletbeszéd melegágyaként tekintettek. „Könnyebb beküldeni egy gyűlölködő hozzászólást a kommentszekcióba, mint azt nyilvánosan vállalni az utcán, egy családi vacsoránál vagy egy baráti beszélgetésben. Ezek olyan platformok, amiket az emberek az indulataik levezetésére használnak, ami eléggé megmérgezi a felületek közegét. Kicsit olyan, mintha pszichológiai szemétlerakónak használnák sokan a kommentfolyamokat.”

Online hiányzik a fék, amit úgy hívunk: fizikai jelenlét

Az emberek azért is fogalmaznak gyakran szabadabb, arrogáns és finoman szólva embertelen stílusban a hozzászólásokban, mert az online térből hiányzik az az ellensúly, ami a való életben viszont megvan: a fizikai jelenlét. „A hétköznapokban is vannak összezörrenések, de azok messze nem olyan volumenben és minőségben történnek, mint az online térben. Itt válik szét a digitális világ az offline-tól. Ugyanis a

valós térben és időben létrejövő szituációkban a fizikai jelenlétnek van egy kontrolláló funkciója, mert megteremti azt a normarendszert, amiben tudjuk, hogy mit lehet csinálni, és mit nem.

Tudjuk azt is, ha ezt megszegjük, annak nagyon komoly tétje van. Például kirúgnak a munkahelyünkről. Az online térben viszont ezt a kockázatot nem érezzük, és ezért engedhetik meg sokan maguknak, hogy durva üzeneteket vágjanak a másik fejéhez, mert úgyse lesz következménye” – mondja Guld Ádám, aki szerint ez egy téves gondolat, hiszen már a jog is foglalkozik ezzel, valamint az online felületeknek saját szabályaik és szankcióik is vannak azt illetően, hogy mi az a tartalom és stílus, ami megengedhető.

A politikai erőszak nem egyértelmű normasértés

Kevésbé érezhetik egyesek normasértésnek például azt, ha egy politikai személy, egy ország vezetője ellen követnek el merényletet. „Ennek láttuk már az előzményeit, amikor XY aktivistát megvernek, vagy mondjuk egy politikust inzultálnak, akkor megjelenhet az egyik oldalon az éljenző tábor. Ez is egy polarizációs tünet, a politikai erőszak nem egy egyértelmű normasértés. Nem kifejezetten magyarspecifikus jelenségről van szó, hiszen hollandok, svédek is számolnak be arról, hogy az állampolgárok közti beszéd egyre erőszakosabbá válik” – fejti ki Krekó Péter.

Ez azonban nem feltétlen jelenti azt, hogy az emberek a való világban is egymás ellen fordulnak. „Politikai bűncselekmények, merényletek történtek már a közösségi média előtt is.

Ez a fajta erőszakosság általában megmarad a csúnya szavak szintjén, és nem vezet tettekhez.

Nem ismerek olyan tanulmányt, ami azt bizonyítaná, hogy a social platformok megjelenése óta az emberek ténylegesen erőszakosabbá váltak volna” – mondja a szociálpszichológus.

Az Egyesült Államok ebből a szempontból más, hisz ott a politikai erőszak – (gondoljuk csak vissza a Capitolium 2021. január 6-i ostromára) növekszik. „Vannak olyan kutatások, amik azt mutatják, hogy egyre több amerikai állampolgár gondolja úgy, hogy megengedhető az ellenoldalt erőszakkal, akár fegyverrel akadályozni. Nyilván a szabad fegyverviselés miatt is van egy lényeges különbség az amerikai és az európai felfogás között. Én nem tudok olyan kutatásról, ami azt mutatta ki, hogy Európában is növekszik ez a tendencia. Hazánkban pedig való igaz, hogy jelentős az erőszakos beszéd, és van is némi igény a politikai erőszakra, de szerencsére eddig nem tapasztaltuk tömegesen, hogy ez tettekben is megjelenne. Szemben például Szerbiával, ahol az újságírókkal szembeni erőszak például rémisztő méreteket ölt” – fejti ki Krekó Péter.

Raidjelenség, alias kommentháború

A merényletről szóló hírekhez 5-600, de volt, hogy 800 száz komment is érkezett, és bár a mondanivalójukat nem ugyanúgy fogalmazták meg, a felhasználók vérmérséklete hasonló volt, sőt még hergelték is egymást. Ezt hívjuk raidjelenségnek vagy comment warnak. Guld Ádám szerint ez a jelenség akkor bontakozhat ki, ha valami nagyon extrém, erősen figyelemfelkeltő eseményről van szó. „Fico meglövése kiemelt helyet kap a nyilvánosságban, hiszen bűncselekményről van szó, ráadásul egy ismert ember, egy politikus ellen elkövetett bűntettről, amire óriási figyelem irányul. Ezért az emberek úgy érezhetik, hogy nekik is meg kell szólalniuk, és meg kell osztaniuk a véleményüket.”

Az online térnek, pláne a közösségi médiának az elsődleges célja elvileg az, hogy összekösse és közelebb hozza az embereket egymáshoz, nem pedig az, hogy uszítsa őket, vagy akár annak adjon teret, hogy szabadon, egy profil mögé rejtőzve nekiessünk bárkinek. „Ezek nem konstruktív párbeszédek. Nem arról van szó, hogy normál hangvételben kibeszélünk egy problémát, hanem egymásnak esünk, valamint sokszor az is megesik, hogy a diskurzus egy ponton teljesen leválik az eredeti hír témájáról, és átfordul egy személyeskedő és agresszív kommunikációba.

Ez közösséget nem épít, csak rombol.”

A Robert Ficót ért támadással egy 71 éves írót, Juraj Cintulát gyanúsította meg a rendőrség, a férfi békemozgalmár és neonáci aktivista is volt már, szlovák sajtóértesülések szerint a rendőrségen azt mondta, büszke arra, amit tett. A merénylet után a Telex tudósítói elmentek helyszínre, ahol szemtanúk arról számoltak be, hogy négy-öt lövést hallottak, aztán csak a sikításokat. Azt mondták, az emberek sokkot kaptak az eset után, szerintük „ilyen soha nem volt még Szlovákiában”. A szlovák miniszterelnök azóta túl van az életveszélyen, hétfőn már arról érkezett hír, hogy újra kommunikál.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!