Néhány tő paradicsom is képes egy család igényét folyamatosan ellátni! Balkonon történő termesztéshez javasoljuk az úgynevezett folytonnövő fajtákat, amelyekre jellemző, hogy két fürt között 2-3 levelet fejlesztenek, és a főhajtás növekedése 6-8 fürt után nem áll le. Az ilyen növényeket csak karó vagy támrendszer mellett lehet nevelni, ha szakszerűen gondozzák őket, képesek akár októberig, a fagyokig teremni.

Kiültetéskor – függetlenül a termőközeg nedvességtartalmától – alaposan öntözzük meg a konténert, szokás mondani, be kell iszapolni a palántát, hogy a gyökérzet körüli üregek megszűnjenek, ami alapfeltétele a gyökérfejlődés megindulásának. Ezt követően célszerű a vizet visszafogni, kicsit „szomjaztatni" a paradicsomot, hogy a gyökerek a vizet keresve növekedjenek, szőjék át a konténert.

További célja az átmeneti mérsékeltebb öntözésnek, hogy ne lombra növekedjen a paradicsom, minél korábban induljon meg a virágfürtök szöveteinek differenciálódása, mielőbb jelentkezzenek a fürtkezdemények. Túlöntözött, erősen vegetatív irányba fejlődő növény esetében fennáll a virág és a termések elrúgásának veszélye is.


Ültetés után, ha zsinegre vezetjük a növényt, a felkötözést, növénytartó karó esetén a hozzákötést mielőbb tegyük meg, hogy a levelek és a szár ne érintkezzen a nedves közeggel.

Oldalhajtások folyamatos eltávolítása fontos ápolási munka, sok figyelmet és türelmet igényel. Amikor a szár vastagodni kezd, a levelek hónaljában megjelennek a kis oldalhajtások, és a hajtás végén élénkzöld színű levelek. Mikor ezek az oldalhajtások elérik a néhány cm-es hosszúságot (nem többet!), csípjük ki. Ezt a műveletet egész nyáron 7-10 napos gyakorisággal valósítsuk meg, ne hagyjuk túlnőni az oldalhajtásokat.

Szintén folyamatos munkát jelent a főszár zsineghez, növényt tartó karóhoz történő igazítása, rögzítése. Érdemes mindig azonos irányba végezni a tekerést, amivel elkerülhető a szár lecsúszása, azaz letekeredése. A két művelet, a levelezés és tekergetés, végezhető egyszerre. Ha véletlenül munka közben megsérül, eltörik a főhajtás, úgy a legfelső levél nyelénél fejlődő oldalhajtást vezessük tovább mint főhajtást.

Előfordulhat, hogy az alsó szinten már 2-3 héttel az ültetés után jelentkeznek a sárga, barna, elszáradt levelek. Ezeket a főszárnál törjük le, vigyázva arra, hogy a szár külső szövetét csak kis felületen sértsük meg. A műveletet később is meg kell ismételni, és nemcsak a beteg leveleket kell eltávolítani, az érés kezdetén is tanácsos a bogyókat takaró levelek kitörése. A beteg és felesleges levelek leszedésével levegősebbé tehető a növényzet, ami könnyíti az ápolási munkát. Egy-egy alkalommal legfeljebb 2-3 levelet távolítsunk el.

Egy kifejlett paradicsom június végén, júliusban képes naponta 2-2,5 liter vizet is elpárologtatni. Az öntözést célszerű az esti vagy a kora reggeli órákban végezni úgy, hogy lehetőleg a növény levelei szárazak maradjanak. Nagy szárazság esetén szükségessé válhat a párásító öntözés, azaz a balkon felületének nedvesítése, amit akár napjában többször is tanácsos elvégezni.

paradicsom

Az öntözést célszerű az esti vagy a kora reggeli órákban végezni úgy, hogy lehetőleg a növény levelei szárazak maradjanak – fotó: Shutterstock

Sok tápanyagot vesz fel a paradicsom, a tenyészidő kezdetén több foszfort, később, ugyan csökkenő mennyiségben, de sok káliumot, és folyamatosan nitrogént, valamint mikroelemeket. Lehet az egy-egy tápelemet tartalmazó, úgynevezett monoműtrágyákat összekeverni, de tanácsosabb valamilyen 2:1:3 arányban nitrogént, foszfort és káliumot, valamint mikroelemeket is tartalmazó, vízben jól oldódó, komplex tápoldatozó műtrágyát használni, amelyeket 10-14 naponként, 0,3-0,5%-os töménységben juttassunk ki.

Paradicsomnál a virágzástól számítva a bogyók beéréséig átlagosan 45–50 nap telik el. A szedésre hetente egy-két alkalommal van lehetőség, amit az időjárás nagymértékben befolyásol. Saját, illetve azonnali fogyasztási célból történő szedés esetén teljesen bepirosodott bogyókat takarítunk be. (A kifejlett bogyókon, ha a színeződés megkezdődött, lehet az utóéréssel is számolni, de tudni kell, hogy az így pirosodó termések íze rosszabb.) Ha a paradicsom nem kerül azonnali értékesítésre, 12–13 °C-on, kb. egy hétig, jó minőségben tárolható is.

Törekedjünk a növényen csak egészséges bogyókat megtartani, a sérült, beteg, balkonos termesztésnél gyakran előforduló napégett bogyókat (1. kép) mielőbb eltávolítani. Az ilyen termések feleslegesen terhelik a növényt, lassítják a fejlődését, esetleg elősegítik a súlyosabb fertőzések kialakítását.

paradicsom

A napégés egyre gyakoribb jelenség a késő tavaszi és nyári paradicsomtermesztésben – fotó: Agroinform

Előfordulhat, hogy a kiültetett palánta levele – függetlenül a talaj tápanyag-ellátottságától – sárgul, tápelemhiányt mutat. Természetes jelenség, ami abból adódik, hogy a palánták hajszálgyökerei ültetéskor megsérülnek, és nem képesek olyan ütemben a talaj tápanyagainak felvételére, mint ahogy azt a levélzet igényelné. Ha 7-10 nap után sem zöldül vissza a lombozat, komplex (minden növényi tápanyagot tartalamazó) lombtrágyának 0,3-0,5%-os oldatával permetezzük le a leveleket.

A balkonos paradicsom termesztésekor gyakran tapasztalható a levelek pödrődése, kanalasodása, ami meglehetősen csúnya látvány, de nagy hatással a termésre – ha nem kártevők, gombás és vírus betegségek okozzák – általában nincs. Balkonon rendszerint a száraz levegő okozza, amit párásítással mérsékelhetünk, de tapasztalatok szerint teljesen megszüntetni nem lehet (2. kép).

paradicsom

Levélpödrődés paradicsomon, amit az alacsony páratartalom is kiválthat – fotó: Agroinform

Előfordulhat, hogy a termésen, a kocsány környékén sárgás barna karima alakul ki, ami adódhat tápanyaghiányból (káliumhiány) és nyáron a bogyó túlzott felmelegedéséből. Ilyen esetben árnyékoló hálóval szükséges a növényt védeni.

Általános tapasztalat, hogy a tenyészidő kezdetén nagy a lelkesedés, gondosan, a szabályokat betartva végzik a növényápolást, de nyár közepére csökken a lendület, elhanyagoljuk a levelezést, a kacsok eltávolítását, és bizony egy-egy öntözés is gyakran kimarad. Ennek egyenes következménye a növényállomány leromlása, és június végére, július közepére, egy-két hónappal a tenyészidő vége előtt a termésérés leállása.