Barátok közt – Hardy Mihály jegyzete
Rejtélyes, hogy vajon mitől vonzzák a magyar miniszterelnököt szinte mágnesként a politikai alvilág figurái. Azok, akikkel magára valamit is adó államférfi bizonyosan nem fog kezet. (Ugye most nem Hódmezővásárhelyen járunk!) Mindenki igyekszik inkább nagy ívben elkerülni ezeket a bukott politikusokat. Persze, ha valakivel senki sem áll szóba, akkor tényleg marad a resztli.
A rendszer részei, és egy még tovább osztott ország – Selmeci János jegyzete a "vitáról"
Az történt, ami az Orbán-rendszerben általában szokott; ellenzéki politikusok beszéltek, és eljátszották a szerepüket.
A híd túl messze van – Dési János jegyzete
Tegnap még közpénz volt, ma meg már nem. Coki, gyerekek, a választási vita alatt az ország kifosztása zavartalanul folyik tovább.
Egy dal a Fittyfiritty operettből - Szénási Sándor jegyzete
"A szerb elnök természetesen öltönyben, nyakkendőben ült be az ülésre, a zászlót csak magára terítette, lepelként, ami egy focidrukker esetében a diadal trikolórja lenne, Vucic azonban a gyász palástjának szánta."
Ki az alkalmatlan? - Kárpáti Iván jegyzete
"Tényleg nem látja, vagy nem akarja látni Gyurcsány és a többi "régi ellenzéki", hogy ha ez a sok szempontból valóban bizarr jelenség, amit Magyar Péternek hívunk, azért jelent most millióknak reményt, mert ők tökéletesen alkalmatlannak bizonyultak?"
Szalonna vagy gumicsizma – Hardy Mihály jegyzete
Erre szokták jobb körökben azt mondani, hogy látszik, az illetőnek a szalonna vagy a gumicsizma volt a jele az óvodában. Bevallom a kínos jelenetet látva ennél jóval erősebb szavak jutottak az eszembe, és ezúton is elnézést kérek a teljes magyar agrárszektor minden tagjától, sőt még Johann Sebastian Bach Parasztkantátáját is megkövetem.
Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete
Valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így.
Akik nagyon sokat köszönhetnek Orbánnak – Neuman Gábor jegyzete
Mészáros, Csányi, Garancsi, Tiborcz, Schmidt, Simicska, Széles: nem kell visszavinniük az üvegeket.
Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
18/05/2024 15:10
| Szerző: Szénási Sándor
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Ezt a Direkt36 megírta, 2022 márciusában az RTL meg is kérdezte erről Menczer Tamás államtitkárt, aki ezt kampányhazugságnak nevezte, de Orbán Balázs, a kormányfő politikai igazgatója is óvta attól a lakosságot, hogy elhiggyje a baloldal hazugságait. Polt Péter főügyész Vadai Ágnes interpellációját feljelentésként értékelve nyomozást indított, ami aztán a semmibe veszett. Előkerült egy ázsiai magyar nagykövetség azóta felmondott diplomatája is, aki elmondta a Klubrádióban: hiába jelentette Budapestnek, hogy az oroszok a spájz helyett inkább a titokszobát, és a magyar titkos anyagokban való kutakodást favorizálják, csúnyán leintették, hogy hallgasson.
A történetből aztán füst és köd lett, ahogy ez errefelé szokás.
Azonban még ezen a tájon is előfordul, hogy az emlékezet ködéből hirtelen éles körvonalak tünnek elő. Nem fog aranyon a rozsda, mondja az eltitkolhatatlan igazságról a népi szólás. Az aranyrögöt most a 444.hu ásta elő, bár nem közli, honnan vannak az általuk "látott belső dokumentumok". Vannak, hát vannak. A ködök azért mindig ott lengedeznek a háttérben.
Amiről szó van: a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat akkori főigazgatójának, Szabó Hedvig altábornagynak 2021 szeptemberi jelentése, amelyet Vargha Tamás akkori külügyi államtitkárnak írt arról, hogy orosz csoportok betörése 4000 munkaállomást és 930-nál több szervert tett megbízhatatlanná a magyar külügy biztonsági rendszerében, a hackerek gyakorlatilag minden adatot láthattak. Szabó a szövegben az orosz GRU-t (katonai hírszerzés), az FSZB-t (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) illetve az SZVR-t (külföldi hírszerzés) jelöli meg elkövetőként.
Ha Polt még szorgosan kutatna, szólni kéne neki, hogy ne fáradjon.
A 444.hu néhány napja rákérdezett Szijjártónál, aki először azt mondta nem tud semmit, aztán, amikor megmutatták neki Szabó altábornagy levelét, közölte, hogy a szervek ezügyben már lépéseket tettek. Magyarul: a dolog igaz, de már belepte a tavalyelőtti, vagy még régebbi hó.
Ja. Azóta már a kormány más szerveit is fektörhették, a hacker szakma végülis olyan, mint a zenészeké, a játékot naponta gyakorloni kell, ennek dacára igaz lehet, amit Orbán mond, hogy tudniillik nekünk vannak a legbiztonságosabb rendszereink a világon. Persze, az ellenséggel, tehát az EU- val és Amerikával szemben, no de nem a barátokat illetően, akik előtt nincsenek titkaink.
Ha Szijjártó elég idős lenne, a történethez nem kellene bocskorbőrt növesztenie az arcára (másik népi szólás, a megfejtését nem is kell részleteznünk) és minden mellébeszélés nélkül megidézhetné a szovjet korszak egyik híres rajzfilmsorozatát, ami a „Mindent tudni akarok” címet viselte, és a szovjet pionírok olthatatlan információszomját reprezentálta. Ez, tudniillik a lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Dehát sem Szijjártó, sem Orbán nem tudja ezt.
Előttünk a következő kép. Szereplők: a magyar kormányfő, az előbb említett cégek munkatársai, és egy plusz fő. Az asztalon a nemzeti szuverenitás hever, szépen, trikolórral átkötve, cirillbetűs, és mandarin nyelvű üdvözlőkártyák mellett. Csak azt nem értjük barátaink, az a sok betörés mire volt jó, minek a hangos kopogás a nyitott ajtón, ami hanghatásaival fölöslegesen riasztotta a hazaáruló ellenzéket? Ezt kérdi némi mosolygó szemrehányással a magyar főember, miközben helyet foglal a sarokban a sámlin. Csak egyenek, igyanak, fogyasszanak az elvtársak, aztán jöhet az újabb osztozkodásra az áldomás, ahogy szoktuk.
Szénási Sándor jegyzete a május 18-i Hetes stúdióban hangzott el. Meghallhathatják a cikk tetején elhelyezett lejátszóra kattintva.
