„Nehéz velem? Veled is!” – JaMese és Noémo dala az autizmusról Szabó T. Anna versére

–

„Védem magam, sok a zaj,

kint mindenki stresszel,
hagyj magamra, ne zavarj,
ne gyötörj, eressz el!

Megvédem a csendemet,
ezért kiabálok,
megtartom a rendemet:
azt, ahogyan látok.”

Szabó T. Anna Csigaház című verse az autizmus világnapjára született. Amikor először olvastam, kicsit elszorult a torkom – olyan csodálatos, annyira érzékeny szöveg, mintha csak kihangosítaná a neurodiverz emberek belső monológját. Köztük az enyémet is. 

Ne is várja senki, hogy elfogulatlan legyek – pláne, hogy két olyan művész dolgozta fel ezt a verset, mint Molnár Emese (JaMese, akivel Filákovity Radojka készített megrázó erejű interjút a perinatális gyászról) és Takács Noémi (Noémo).

Gitár és egy izgi hangszer, az úgynevezett steel tongue drum hallható a dalban. Erről Emese így mesél:

„A hangszert karácsonyra vettem a gyerekeimnek, de ez tipikusan az az ajándék volt, amit egy szülő egy kicsit magának vásárol… Így is lett, én kezdtem el rajta pihenésképpen játszani egyik nap. Előttem volt ez a szöveg, játszogattam és énekeltem, pont mint kislánykoromban, amikor semmi sem céllal történt. Egyszer csak megszületett a dallam – kirázott a hideg, éreztem, hogy ez olyan dal lesz, amit mindig énekelni akarok majd. Mivel Noémival korábban már sokat beszélgettünk, tudtam, hogy ezeket a sorokat ő is mélyen át fogja érezni. Átküldtem a dalt, és pár nap múlva már érkezett is hozzá a gitár, ének.

 Azóta is folyamatos az érzés bennünk, hogy ez olyan dal, amelyet mindig játszani szeretnénk, mert minden életszakaszban új rétegeket bont ki belőlünk.”

„Szabó T. Anna csodálatosan kifejezte azt, amit érzek – mondja Noémi. ­Mindnyájunk belső világa nagyon sokszínű, különleges, törékeny kavalkád. Kinek a háborgó tenger, kinek a dzsungel, kinek az oázis a sivatag közepén. A töredékét vagyunk csak képesek kifejezni a saját sokszínűségünknek. Egy élet is kevés ahhoz, hogy igazán megismerjük saját magunkat, nem még a körülöttünk lévő embereket. 

Emese, Anna és én is azt az utat választottuk, hogy a saját tengerünk legérintetlenebb területeiről szeretnénk szólni. Lemerülni a legaljára. Ahol örök sötétség honol, hideg a víz és nagy a nyomás. Viszont az egész történet lényege számomra az a megnyugtató felismerés, hogy ebben a sorsközösségben mindnyájan osztozunk.

Így valahol felesleges a különbözőségeinkre fókuszálni, sokkal fontosabb, hogy mi az, ami összeköt. »Nehéz velem, veled is.«”

„Belső kör ez, csak enyém –
fejben él az ember,
őrzöm legbelső zeném:
csigahéjban tenger.”

Családi lemez érkezik az új kötet mellé

Szabó T. Anna május végén megjelenő, Dudorászó című kötetéhez a JaMese egy egész albumot készített – és itt szándékosan nem gyereklemezt írtam. Emese ugyanis így mesél a zenei anyagról:

„A családi lemez nekem azt jelenti, hogy a dalok tényleg minden korosztálynak szólnak, nem csak gyerekeknek vagy nem csak felnőtteknek. Hiszem, hogy ez a lemez tud úgy működni, mint egy jó mese: minden rétegében van valami mondanivalója számunkra.

Ahogy a 2019-es, szintén az Anna verseire készült adventi lemeznél is nagyon sok visszajelzés érkezett arra, hogy a családnak lettek közös, együtt éneklős dalaik, most is azt remélem, hogy egy közös nyaraláson előkerülhet egy-egy dal, és segít például továbblendülni egy »unalmasabb« sétán, ahogy a lemezen szereplő Nagyapa című mesében is hallható.”

A dalszerző-énekesnő elárulta: az említett mese az ő édesapjáról íródott, és néhány családi történet is beleszövődött.

A Csigaház című dal és a hozzá tartozó videóklip készítői:

Molnár Emese (JaMese) – ének, steel tongue drum
Takács Noémi (Noémo) – ének, gitár
Felvétel: Udvarhelyi Gábor | Mix, Mastering: Udvarhelyi Gábor 
Videó: Antal Tamás, Zdosek Ádám 
Werkfotók: Zdosek Ádám
Ruha: Kafi Folk 

A lemezbemutató koncert június elsején, 10.30-tól lesz a Magyar Zene Házában.

Kiemelt kép: JaMese és Noémo

Csepelyi Adrienn