Egy kis Forma-1-történelem: Sir Jack Brabham, a történelem első ausztrál forma-1-es világbajnoka

John Arthur Brabham 1926. április 2-án született az Új-Dél-Wales-i Hurtsville-ben egy fűszerárus fiaként. Kiskora óta érdekelték az autók és a mechanika, tizenkét évesen már a családi autót és apja teherautóit vezette. Érdeklődésének megfelelően műszaki szakiskolába járt, tanulmányait tizenöt évesen félbehagyta és egy autószerelő-műhelyben kezdett dolgozni. A II. világháború alatt az Ausztrál Királyi Légierőnél szolgált repülőgépszerelőként, a háború után autószerelő műhelyt nyitott.

Az autóversenyzéssel egy barátja révén ismerkedett meg, aki elvitte a motorpályákon tartott Speedcar gyorsasági autóverseny egyik futamára. Elsőre nem fogta meg a versenyzés - a pilótákat őrültnek tartotta -, de abba beleegyezett, hogy versenyautót építsen barátjának. Miután az abbahagyta a versenyzést, Brabham vette át a helyét és hamar rádöbbent, hogy van érzéke a vezetéshez. Harmadik versenyén már győzött, ezután állandó pilóta és sokszoros futamgyőztes lett, többször is megnyerte az ausztrál bajnokságot. 1953-ban fordult figyelme a zárt aszfaltpályás versenyek felé, s ragadt rá a "Black Jack" becenév, utalva sötét hajára és "könyörtelen" vezetési stílusára.

Az európai sorozatokba 1955-ben a brit Királyi Autóklub versenyigazgatója csábította át, a Cooper gyári csapatába. Még abban az évben debütált a Forma-1-es Brit Nagydíjon, a következő évben sikertelenül próbált érvényesülni egy saját versenyautóval, így 1957-ben ismét a Cooper istállónál versenyzett. Akkoriban szinte minden versenyautó motorja elöl volt szerelve, a Cooper viszont a vezető mögött helyezte el, ami javította a kormányozhatóságot, főleg a kanyarokban. Bár az autó hatékonysága jónak tűnt, a teljesítmény elmaradt, s Brabham első pontjait csak az 1958-as szezonban tudta begyűjteni.

A versenykocsi 1959-ben az addig használt kétliteres motor helyett két és félliterest kapott, az extra teljesítmény pedig meghozta a sikert - a szezonnyitó Monacói Nagydíjat már Brabham nyerte meg, az év végén összesítésben is az élen végzett, ezzel első ausztrál pilótaként szerzett Forma-1-es világbajnoki címet. Az autó a következő évben is verhetetlennek bizonyult, Brabham zsinórban öt futamot nyert meg és fölényesen szerezte meg újabb világbajnoki címét honfitársa, Bruce McLaren előtt. Az 1961-es szezonban viszont, amikor mindenkinek másfél literes motorral kellett indulnia, a Cooper csak bukdácsolt, Brabham pedig a szezon végén elhagyta az istállót. A következő évben már saját csapatával, a Brabham Racinggel indult, de saját építésű autója nem volt megbízható, olykor a dobogón végzett, máskor viszont lekörözték vagy műszaki hiba miatt kellett feladnia a versenyt.

A Forma-1-es autók 1966-ra háromliteres motorokat kaptak, s a legtöbb gyártó tizenkét hengerrel próbálkozott, Brabham elérte motorszállítójánál, hogy nyolchengeres változatot fejlesszenek. Az ötlet bevált, az autó jól muzsikált, Brabham pedig a Francia Nagydíjon hat év után először nyert futamot, és a következő hármon is diadalmaskodott. Az összetett versenyt jelentős pontelőnnyel nyerte meg, ezzel háromszoros világbajnokká vált, egyben ő lett az első pilóta, aki saját nevét viselő istállóval nyert futamot és világbajnokságot. A következő évben még második lett csapattársa, Denny Hulme mögött, ezután azonban műszaki gondok és sérülések is hátráltatták. Utolsó futamgyőzelmét az 1970-es Dél-Afrikai Nagydíjon aratta, a szezon végén - amelyet ötödikként zárt - bejelentette visszavonulását.

Forma-1-es pályafutása során a három világbajnoki cím mellett 126 versenyén 14 futamgyőzelmet aratott, 31 dobogós helyezést és 13 pole-pozíciót szerzett.

Visszavonulása után visszaköltözött Ausztráliába, de továbbra is részt vett motorsport eseményeken, mindhárom fia autóversenyző lett. Sportolói teljesítményét számos kitüntetéssel ismerték el, 1978-ban lovaggá ütötték, ezután neve elé írhatta a Sir szócskát, 1990-ben felkerült a Nemzetközi Motorsport Szövetség halhatatlanjainak listájára.

Sir Jack Brabham 2014. május 19-én Gold Coast-i otthonában hunyt el májelégtelenség következtében, ő távozott utolsóként az 1950-es évek Forma-1-es világbajnokai közül.

MTI