Egy hónap múlva a film fővárosa lesz Kolozsvár

A rendezvényről Tudor Giurgiu fesztiváligazgató és Mihai Chirilov művészeti igazgató tartott sajtótájékoztatót, amelyen bejelentették a két versenyszekcióba – nagyjáték- és dokumentumfilm – beválogatott alkotásokat, továbbá elárultak néhány részletet a fesztiválról. A nagy nevekre azonban – mint például arra, hogy idén ki a díszmeghívott, ki kap életműdíjat a nemzetközi, illetve a hazai filmvilág területéről, vagy kik tartanak mesterkurzust – még várni kell. A zsűri tagjai közül is csak néhány névre derült fény, olyan nevek hangzottak el, mint Sibel Kekilli (török származású német színésznő), Hafsteinn Gunnar Sigurðsson izlandi rendező, vagy Konsztantinosz Kontovrakisz görög producer.

„Egy hónap van még a fesztivál kezdetéig, természetesen tartogatunk néhány meglepetést, ezeket az elkövetkező időszakban hozzuk nyilvánosságra, hiszen nem fedhetünk fel minden titkot, még zajlanak az egyeztetések, nem szeretnénk, ha idő előtt fény derülne ezekre” – jegyezte meg a fesztiváligazgató. Tudor Giurgiu reményei szerint ugyanolyan magas színvonalú lesz az idei kiadás is, mint amilyenhez már hozzászokott a közönség. A rendezvény alatt összesen 196 film tekinthető meg, ebből 169 nagyjátékfilm, húsz rövidfilm, 7 pedig epizód egy-egy televíziós sorozatból, ez utóbbi kínálat nemrég került be a fesztivál programjába. „Eklektikus válogatás, minden ízlésnek megfelelő filmekkel, zárt és szabadtéri vetítésekkel, mozikoncertekkel, partikkal, és sorolhatnám a részleteket. Ami a külföldi meghívottakat illeti, a következő hetekben visszatérünk a részletekkel, számítani lehet meglepetésekre is akár” – mondta Giurgiu.

Mihai Chirilov művészeti igazgató beszélt a fesztiválnak a közösségi médiában zajló népszerűsítéséről, mint megjegyezte, fontos, hogy egymásnak ajánljunk filmeket és azokról párbeszédet folytassunk, majd röviden kitért a két versenyszekció filmjeire.  

Tizenkét nagyjátékfilm és tíz dokumentumfilm száll versenybe a díjakért, ez utóbbi, évek óta What’s Up Doc? néven futó kategóriát három évvel ezelőtt változtatták versenyszekcióvá. Chirilov, aki a világ szinte minden nagy filmfesztiválján jelen van, megjegyezte: követve a kínálatot az az érzése, hogy jelenleg túlzott politizálás szövi át a filmválogatásokat, főleg a dokumentumfilm-fesztiválokét, kevésbé számít az esztétika, a művészet, inkább a politikai üzeneten van a hangsúly, a különböző jellegű propaganda kerül előtérbe.

„Mi ebben az évben megpróbáltunk – és higgyék el, eléggé kockázatos kísérlet volt – egyfajta alternatív valóságot nyújtani mindazok számára, akik szabadulni szeretnének a fontos, de mindent elárasztó, felzaklató hírektől” – mondta a művészeti igazgató. Hozzáfűzte: a versenyben lévő nagyjátékfilmek túlnyomó többsége atipikus, nonkonformista karaktereket vonultat fel, a társadalmi nyomás által szült reakcióikról és a kapcsolódás, megerősítés, illetve a függetlenség igényéről szólnak ezek a történetek, vannak közöttük intim drámák, abszurd vígjátékok, nem szokványos melodrámák, különböző családi krónikák.

A TIFF minden évben „magyar napot” tart. A kínálatból Tudor Giurgiu kiemelte Moldovai Katalin Elfogy a levegő című filmjét (kritikánkat lásd itt), a Magyar Film Napja szekcióban összesen tíz produkció látható majd, a válogatásban jelen lesz többek között Révész Bálint és Mikulán Dávid Kix című dokumentumfilmje, amely megméretteti magát a What’s Up Doc? versenykategóriában is, de itt lesz Hajdu Szabolcs Kálmán-napja (itt írtunk róla), Boross Martin Nyersanyaga (a filmről szóló kritikánk itt olvasható), Csáki László animációs dokumentumfilmje, a Kék Pelikan (kritikánk itt), és Breier Ádám Lefkovicsék gyászolnak (itt számoltunk be róla) című alkotása, amelynek a napokban tartották a kolozsvári bemutatóját.

A nyitógálára évek óta a Fő téren kerül sor, ahol minden este szabadtéri vetítések zajlanak, idén Luc Besson legújabb filmjével, a Dogmannal nyitja meg a Fő téri vetítések sorát a TIFF, erre mintegy háromezer nézőt várnak a szervezők.  

A kezdetekről...

A 2002-ben útjára indított TIFF Románia első és mindmáig legnagyobb nagyjátékfilmes versenyfesztiválja, az évek során nagy népszerűségre tett szert bel- és külföldön egyaránt. 2011 óta a Filmproducerek Nemzetközi Szövetsége (FIAPF) által akkreditált rendezvényként tartható számon, tagja a kelet-közép-európai filmfesztiválok szövetségének, és bekerült a világ legfontosabb negyven fesztiválja közé. A TIFF tehát kétségtelenül a város első számú brandjévé vált, évről évre nő a nemzetközi érdeklődés iránta, és az is tagadhatatlan, hogy a rendezvény tíz napja alatt rendkívüli hangulat uralkodik a városban, jó érzés megtapasztalni Kolozsvár sokszínűségét.

A fesztivál kezdeti szervezője a 2001-ben létrejött Román Filmek Népszerűsítéséért Egyesület, majd becsatlakozott a később megalapított Transilvania Filmfesztivál Egyesület, versenyprogramja az első, illetve második filmjüknél tartó rendezőkre fókuszál, általában 12 versenyfilm vesz részt a megmérettetésben. A zsűri által legjobbnak ítélt alkotást a Transilvania Trófeával tüntetik ki, a fesztivál további fontosabb díjai: legjobb rendezés, legjobb alakítás, a zsűri különdíja, FIPRESCI-díj, a legjobb román film, a legjobb román debüt (ezek a Román Film Napjai nevű kategóriából kerülnek ki), közönségdíj, 2022 óta pedig versenyszekcióvá alakították a dokumentumfilm kategóriát is.

A különböző kategóriákban kiosztott elismerések egyébként folyton változnak, vannak díjak, amelyek egy ideje nem szerepelnek az elismerések között, mint például a legjobb forgatókönyvnek vagy a legjobb operatőrnek ítélt kitüntetés, és a különdíjaknak is több elnevezésük van. Ugyanez érvényes az életműdíjak megnevezésére is, van például Kiválóság díj, amellyel leginkább romániai alkotókat – filmrendezőt, színészt-színésznőt – jutalmaznak, díjazzák a „teljes alkotói tevékenységet”, illetve a „teljes művészi karriert”, de végeredményben mindegyik életműdíjként értelmezhető. Érdekességként megemlítem még a 2019-ben Nicolas Cage-nek adományozott díjat, amelynek ez volt a megnevezése: „Transilvania Trófea a világ filmművészetéhez való különleges hozzájárulásért”.

A külföldi filmes személyiségeknek odaítélhető életműdíjat 2005-ben adták át első alkalommal a TIFF akkori díszvendégének, Annie Girardot francia színésznőnek, azóta – egyetlen év, 2020 kivételével, amikor a pandémia  miatt csak szabadtéri vetítések zajlottak kevés külföldi meghívottal – minden TIFF-en kitüntetnek egy vagy akár több nemzetközi díszmeghívottat. Tavaly például három életműdíjat adtak át: Timothy Spall brit színész a nyitó gála díszvendégeként vette át az elismerést, Oliver Stone amerikai filmrendező és Geoffrey Rush ausztrál színész pedig a díjkiosztó eseményen.

Mint már említettem, a fesztivál kezdeti szervezője a Román Filmek Népszerűsítéséért Egyesület volt, a TIFF azonban nem jöhetett volna létre és főleg nem maradhatott volna életben a fesztiváligazgató, Tudor Giurgiu filmrendező, producer ambíciója és kitartása nélkül. A kolozsvári születésű, Bukarestben élő filmes szakember a fesztivál művészeti vezetőjével, Mihai Chirilov filmkritikussal együtt olyan periódusban alapította meg és indította útjára a TIFF-et, amikor szinte reménytelennek számított bármilyen nagyobb méretű, külföldi meghívottakat is felvonultató kulturális rendezvényt szervezni Kolozsváron: a szélsőjobboldali, soviniszta szemléletű Gheorghe Funar városvezető uralma alatt (Funar 1992–2004 között volt a város polgármestere). Hogy ez a fesztiválalapítás mennyi munkát és (kultúr)politikai diplomáciát igényelt akkortájt részükről, arról nem igazán lehet tudni részleteket, azt viszont igen, hogy súlyos pénzhiánnyal kellett számolniuk, és a városvezetés sem bizonyult igazán segítőkésznek. Tény, hogy az első rendezvény megnyitóján – amelyen emlékezetem szerint a polgármester is jelen volt – Tudor Giurgiu többek között ilyen kijelentéseket tett:

„Az, hogy Románia, a filmeseknek a nagyvilágban nem sokat mond, de az, hogy Transilvania, annál többet. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a fesztivált Kolozsváron szervezzük, és nem Bukarestben.” 

A 2002-es első kiadáson összesen 43 filmet mutattak be 15 országból, ebből 11 versenyfilm – a tizenkettedik ugyanis, a 101 Reykjavík című izlandi alkotás kópiája útközben elkeveredett valamerre. Magyar film is versenyben volt már az első évben, Fésős András Balra a nap nyugszik című alkotása, a film operatőre, Nagy András meg is kapta a Kodak Cinelabs különdíját. A Transilvania Trófeát Cristian Mungiu Occident című nagyjátékfilmje nyerte, a díj értéke akkortájt háromezer euró volt. Ha számokban akarjuk kifejezni a fejlődést, akkor a TIFF innen tornázta fel magát a mára már sokszor kétszáz fölötti filmkínálatig, a 110 ezer eladott mozijegyig, a tízezer, időnként pedig 15 ezer eurós trófeáig (2011 és 2019 között a díj értéke 15 ezer euró volt).

Érdekes áttekinteni a fesztivál díszmeghívottainak és életműdíjasainak a névsorát is. Az első évben Michael Radford brit rendezőt és Jason Priestley kanadai színészt látták vendégül a szervezők, ez utóbbi az akkor nagyon népszerű amerikai sorozat, a Beverly Hills, 90210 Brandonjaként vált ismertté, valószínűleg ez indokolta a meghívását.

Két magyarországi neves alkotó is kapott életműdíjat a TIFF-en, Törőcsik Mari és Szabó István, és 2016-ban Orosz Lujzát, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagját is kitüntették ezzel az elismeréssel.   

További magyar vonatkozásai is vannak a TIFF-nek, hiszen az évek során több magyarországi alkotó is jelen volt a fesztiválon, részben a versenyszekcióban – például Mundruczó Kornél 2003-ban, Pálfi György 2006-ban, aki abban az évben Taxidermia című filmjéért el is nyerte a rendezői díjat –, részben zsűritagként – például Fésős András vagy Hajdu Szabolcs – vagy meghívottként. A fesztivál 2006-ban vezette be a magyar napot, azóta minden évben a TIFF szerdai napján a magyar filmek vannak fókuszban.

A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál évről évre tartogat meglepetéseket, és minden évben kiderül: nagy lépéseket tesz meg a népszerűség terén. Közönségből pedig nincs hiány, a város hangulata is fantasztikus ilyenkor, és mára már a támogatók is felismerték, hogy érdemes a fesztivál mellé állni. Hatalmasat fejlődött a TIFF, de tagadhatatlan, hogy nagyon sok munka és nagyszerű szervezőcsapat áll mögötte.