„Még csak idegesnek sem tűnt, mielőtt tüzelni kezdett”

Halvány vérfoltok a földön, golyónyomok az egyik fatörzsön – ennyi emlékeztet a merénylet másnapjának délelőttjén a szlovákiai Nyitrabánya főterén a Robert Fico kormányfő elleni szerdai támadásra. S persze az, hogy még mindig egymást érik a helyszínen a tévéstábok, a helyiek pedig meg-megállnak, hogy megvitassák a történteket. Itt futunk össze a hatalmas termetű, szakállas fiatalemberrel, Richard Krajcikkal is, aki közvetlen közelről élte át a támadást.

– Nem vagyok Fico-rajongó, egyik oldalért sem rajongok, csak erre volt dolgom szerdán, és amikor láttam a téren az embereket, gondoltam, megnézem, mi történik itt – eleveníti fel a támadás előtti pillanatokat a mozdonyvezetőként dolgozó férfi.

Mint meséli, látta azt a férfit is, aki – mint utóbb kiderült – gyilkossági tervekkel érkezett.

Majd amikor Fico odalépett kezet fogni a rajongóival, akkor hirtelen, minden előjel nélkül előrántotta a pisztolyát és tüzelni kezdett. A támadásról közzétett felvételeken az látszott, amint a férfit leteperték, de az már nem, hogy aztán a döbbenetből felocsúdó Fico-támogatók elkezdték szidalmazni a földre vitt merénylőt.

Bár a miniszterelnök elleni merénylet Európa-szerte megdöbbenést váltott ki, Richard Krajcik úgy véli, hogy a szlovák közéletben semmi nem fog változni ettől, sőt, a szélsőséges politikusok talán csak még véresszájúbbá válnak.

Hasonlóan vélekedik az a férfi is, aki Vladislav Stranovski néven mutatkozik be, de rögtön megjegyzi, hívjuk nyugodtan Lacinak, hiszen édesapja magyar volt, így jól beszél magyarul. Mint mondja, egy közeli bankban dolgozik a felesége, aki látta a merényletet, és rögtön hívta telefonon, hogy elmesélje a támadást:

– mondja Laci, aki azóta is a történtek hatása alatt van, s persze követi a híreket, figyeli a helyi pletykákat. Szerinte a városban tényként kezelik, hogy nem volt ismeretlen terep a merénylő számára Nyitrabánya, amely azután vált nyugdíjasok településévé, hogy bezárt a bánya és a fiatalok, aktív korúak többsége külföldre ment dolgozni. Laci úgy hallotta, hogy a támadó, Juraj Cintula egy időben maga is a helyi bányában dolgozott. Hogy így volt-e, nem tudni, de azt igen, hogy a Nyitrabányától úgy hetven kilométerre fekvő Léván élt.

Léván helyiek sokaságát kérdezzük, de a merénylőről a legtöbben még csak nem is hallottak szerdáig. Azt viszont többen is megemlítik: lévai volt Jozef Rohác bérgyilkos is, akit többek között a Fenyő-merénylet ügyében ítéltek el Magyarországon. Csak néhány diáknak jut eszébe valami Juraj Cintuláról:

– A felesége tanár, ha jól emlékszem földrajzot tanított nekünk.

Egy Martin néven bemutatkozó férfi már a kérdésünknek sem örül, mert szerinte nem az a legfontosabb most, hogy mit tudunk a merénylőről, hanem az: miért lőtt?

– dühöng a férfi, és nagy lendülettel mondja tovább. – Ami külön émelyítő, hogy most ugyanazok a figurák beszélnek megbékélésről meg párbeszédről, akik eddig egymásnak ugrasztották az embereket, uszítottak, gyűlölködtek.

Ezzel együtt Martin úgy vélekedik, a támadás túlmutat Szlovákián:

– Egész Európára, az európai demokráciára nézve súlyos következményekkel járhat az, hogy egy demokratikusan megválasztott miniszterelnököt csak úgy lelövik az utcán a politikai véleményéért. Ma még elképzelni sem tudom, milyen hatása, következménye lesz Európában és itthon a nyitrabányai főtéren eldördült lövéseknek. De biztos vagyok benne, hogy ezt nem fogjuk könnyen kiheverni.