Fecseg a felszín

Az európai parlamenti és az önkormányzati választások közeledtével meglehetős sűrűséggel látnak napvilágot a különböző aktuális politikai közvélemény-kutatások. Idén tavasszal is szembetűnő az a korábban is tapasztalt jelenség, hogy a mérési eredmények nem csupán idősoros (diakrón) metszetben térnek el egymástól, hanem néha a párhuzamosan publikált – bár nyilván különböző módon mért, illetve kalkulált (pláne kommunikált) – eredmények sincsenek feltétlenül köszönőviszonyban egymással. Lehet persze azt mondani, hogy a közvélemény-kutatás mindig csak az adott pillanat szempontjából releváns adatsor, amelyet kevéssé fog verifikálni egy hetekkel, pláne hónapokkal későbbi valós választási eredmény. Ezért aztán hosszabb idősorokban, az egyes mérési pontokon túlmutató tendenciákat is figyelembe véve lehet értelmezni a konzekvensen hasonló módszertannal végzett felméréseket – és még akkor sem biztos, hogy ezek „eltalálják” a pártoknak a majdani választáson produkált számait. A különböző mintavételi eljárásokkal, kérdezési módszertannal kapott, különböző szempontok szerint értékelt válaszokat pedig nem lehet minden további nélkül összevetni – és az sem feltétlenül szűri ki a különböző torzító hatású tendenciákat, ha átlagoljuk a hasonló időpontban kapott eredményeket.

Másnapos tünetek

A közvélemény-kutatók kérdőre vonása, erőteljes kritikája, súlyosabb esetben szakmai integritásuk kétségbe vonása amúgy nem újdonság, de ennek az igazi szezonja a választások után van. Különösen akkor, amikor szinte senki nem találta el a végeredményt – mint például 2022 tavaszán. Pedig a közvélemény-kutatók feladata nem a választások kimenetelének a megtippelése; hanem a többé-kevésbé szabályos időközönként elvégzett mélyfúrás, amelyekből a tendenciák figyelembevételével következtetéseket vonnak le a jövőre vonatkoztatva. Igen ám, de a politikai közvélemény-kutatások kezdetei (az 1930-as évek) óta rendre felmerül, hogy a publikált eredményeknek is hatása lehet a politikai folyamatokra. Már a 19. században megfogalmazták a bandwagon effect lényegét, azaz a valószínűsíthető győztes kilétének a publikálása nem csupán a saját korábbi szavazóit erősítik meg a majdani döntésben, de másokat is a várt nyertes táborába vonzanak. Amúgy nem csupán ez, hanem a felmérések sugallta tendencia is – például egy új erő üstökösszerű felemelkedése (aminek manapság Magyarországon is a tanúi vagyunk) – újabb támogatókat szerezhet egy-egy politikai mozgalomnak, akár a konkurens politikai mozgalmak táborából is átcsábítva választókat.