Kevesen értik, miért lehetségesek az orosz katonai sikerek Harkiv térségében, holott a donyecki fronton sokkal lassabb ütemben tudnak haladni, meg kell vallanom, tegnapig én sem bírtam felfogni, miért van ez. Elolvastam azonban George Barros tanulmányát a helyzetről, és igazat kell adnom neki: ha a diplomácia megköti a kezét-lábát, a legvitézebb katona sem képes hatékony honvédelemre. Erre ügyesen rájött a Kreml.

(Képünk illusztráció)

A jelenlegi amerikai politika, amely megtiltja Ukrajnának, hogy az Egyesült Államok által biztosított fegyvereket használjon az Oroszországi Föderáció területén, súlyosan veszélyezteti Ukrajna azon képességét, hogy megvédje magát az Oroszország által a közelmúltban a Harkivi Területen indított, újabb invázióval szemben. Az USA politikája gyakorlatilag egy hatalmas határ menti menedékhelyet teremtett, ahol Oroszország képes volt felhalmozni szárazföldi inváziós erőit, és ahonnan siklóbombákat és más nagy hatótávolságú csapásmérő rendszereket indít az újbóli invázió támogatására. Bármi is volt az amerikai politika célja a Harkivi Terület elleni orosz támadás megkezdése előtt, azt azonnal módosítani kellene, hogy megfeleljen a jelenlegi helyzet sürgető realitásainak.

Az orosz hadsereg május 10-én támadó hadműveletet kezdett az orosz–ukrán határ mentén, a Harkivi Terület északi részén – ez az offenzíva komoly kihívások elé állítja majd az ukrán erőket az elkövetkező hónapokban. A hadművelet célja az ukrán erők rögzítése az egész hadszíntéren és ritkításuk a 600 mérföld hosszú frontvonal mentén, hogy támadási lehetőségeket teremtsen, különösen a Donyecki Területen, más jelentős célok mellett, amelyekre az ISW már több ízben részletesen figyelmeztetett. Az orosz erők az elkövetkező napokban valószínűleg kihasználják az északi Harkivi Területen lévő taktikai pozíciójukat, hogy fokozzák a támadó műveleteket és folytassák a támadó művelet első szakaszát, amelynek célja valószínűleg az ukrán erők visszaszorítása a Belgorodi Területtel közös határról és a Harkiv város hagyományos tüzérségi lőtávolságába való előrenyomulás. A művelet megteremtheti a feltételeket egy nagyobb támadó akcióhoz, amely Harkiv város elfoglalására irányul, bár az orosz erők jelenlegi korlátozott erőfeszítései nem utalnak arra, hogy azonnal nagyszabású, átfogó támadó műveletbe kezdenének Harkiv bekerítésére, bekerítésére vagy elfoglalására. A hadművelet ettől függetlenül veszélyes, és már most is átirányítja az ukrán erők és erőforrások egy részét Donyeckből Harkivba. Arra kényszeríti Ukrajnát, hogy nehéz prioritási döntéseket hozzon, amelyek jelentős műveleti hatásokat generálhatnak Oroszország javára az elkövetkező hónapokban.

Oroszország Harkiv területén folytatott hadműveletének visszaveréséhez szükség van a siklóbomba-fenyegetés elhárítására. Az orosz hadsereg az orosz légtérből indított siklóbombákat használ, hogy lehetővé tegye a szárazföldi manővereket a térségben. Az orosz légierő siklóbombákat vetett be a front menti települések ellen, amikor Oroszország május 10-én megkezdte a harkivi hadművelet kezdeti szakaszát, és csak május 11-én nem kevesebb, mint 20 siklóbombát zúdított a front menti Vovcsanszk városára. Május 12-én az orosz erők folytatták a front menti városok elleni siklóbomba-csapásokat, már Harkivban is. Korábban – 2024 februárjában – megmutatták, hogy képesek tömeges siklóbomba-csapásokat alkalmazni ukrán erődítmények megsemmisítésére, hogy lehetővé tegyék a taktikai manőverezést az Avdiivka melletti csata során. Ezt a taktikát ismétlik meg az új harkivi hadműveletben.

Oroszország menedékhelynek használja saját légterét, hogy csapásokat mérjen a Harkivi Területre. Magas rangú amerikai kormánytisztviselők 2023 és 2024 folyamán többször nyilatkoztak arról, hogy Ukrajna az USA által biztosított fegyvereket csak ukrán területen és légtérben használhatja, és hogy az USA nem bátorítja és nem teszi lehetővé az Oroszországon belüli támadásokat, ami nagy valószínűséggel az orosz légteret is magában foglalja (bár az USA tiltása arra vonatkozóan, hogy Ukrajna légvédelmi rendszereket használjon Harkiv körül, kevésbé egyértelmű). Ukrajna nem tudja megvédeni frontvonalbeli állásait az orosz siklóbombáktól mindaddig, amíg nem tudja lelőni az orosz légtérben tartózkodó orosz repülőgépeket az USA által biztosított légvédelmi rendszerekkel. Az, hogy Oroszország saját légterét használja ezekre a támadásokra, azt jelenti, hogy az USA-nak sürgősen több nagy hatótávolságú légvédelmi eszközt kell biztosítania, és lehetővé kell tennie az ukránok számára, hogy azokat az orosz légtérben lévő orosz repülőgépek ellen használják.

Az orosz repülőgépek korlátlanul támadhatják Harkiv városát anélkül, hogy valaha is elhagynák saját légterük biztonságát. Harkiv városa 40 kilométerre fekszik Oroszország és Ukrajna nemzetközi határától. Az orosz siklóbombák hatótávolsága 40-60 kilométer. Ukrajna légvédelmi rendszerei nem képesek feltartóztatni az orosz vadászbombázókból indított siklóbombákat. Az orosz légierő tehát anélkül csapást mérhet Harkiv városára, hogy valaha is belépne Ukrajna szuverén légterébe. Abszurdum, hogy ebben a kulcsfontosságú mozzanatban korlátozzák Ukrajna azon képességét, hogy Harkivban elhárítsa az orosz bombázás fenyegetését.

Az orosz légierő Ukrajna kiterjedt területeit támadhatja akadálytalanul mindaddig, amíg továbbra is kihasználja Oroszország légtérszankcióját. Nem kevesebb, mint 869 települést támadhat meg csak a Harkivi Területen. Több, mint 2480 ukrán települést támadhat meg a Csernyihivi, Szumi és Harkivi Területen együttesen. Mintegy 42 400 négyzetkilométernyi ukrán ellenőrzésű területet támadhat meg a hatósugarán belül anélkül, hogy egyáltalán elhagyná az orosz légteret.

A Harkiv városa elleni orosz siklóbomba-támadások elhárításához az orosz repülőgépek Belgorod körzetében történő lelövésére van szükség, mielőtt azok csapásmérő távolságba kerülnének Harkivtól. Az orosz légierő 2024 márciusában kezdte meg Harkiv városának siklóbombákkal történő támadását. Ukrajna nem tudta hatékonyan elhárítani ezeket a támadásokat, mivel Ukrajna saját S–300-as légvédelmi rendszereinek lőszerkészletei fogytán vannak, és nincs elegendő más, nem amerikai nagy hatótávolságú légvédelmi rendszer ahhoz, hogy megsemmisítse az orosz vadászbombázókat, mielőtt azok elengednék a siklóbombáikat. Ukrajnának több Patriot rendszerre és elfogórakétára van szüksége, de egyetlen Patriot rendszer sem tudja megvédeni Harkiv városát az orosz siklóbombás fenyegetéstől mindaddig, amíg az orosz légierő továbbra is menedékként használhatja az orosz légteret.

Oroszország arra is kihasználja légterének oltalmát, hogy pusztító rakéta- és dróncsapásokat hajtson végre Ukrajna ellen. Rutinszerűen nagyszabású csapásokat mér Ukrajna ellen drónok, cirkálórakéták, ballisztikus rakéták, hiperszonikus rakéták és egyéb eszközök alkalmazásával. Az orosz csapások idővel egyre hatékonyabbá váltak, mivel Oroszország taktikai módosításokat vezetett be az ukrán légvédelmi képességek leküzdésére, ráadásul Ukrajnának elfogytak az elfogórakétái. Oroszország légtérbeli védettsége fokozza az orosz támadáscsomagok legyőzésével kapcsolatos kihívásokat. Ukrajna légvédelmének csak nagyon kevés ideje van az orosz lövedékek elfogására, ha azoknak először be kell lépniük az ukrán légtérbe, mielőtt meg tudják őket állítani.

Minél nagyobb fizikai távolságot és ezáltal időt nyer Ukrajna az orosz rakéták és drónok követésére és elfogására, annál hatékonyabb lesz az ukrán légvédelem. Az izraeli és szövetséges erőknek sikerült sikeresen legyőzniük Irán április 13-án végrehajtott, példátlan, viszont orosz típusú támadáscsomagját Izrael ellen, mert nyomon követték és elfogták a rakétákat, miközben azok nagy távolságokat repültek át Irán, Irak, Szíria és Jemen felett, és nem várták meg, hogy belépjenek az izraeli légtérbe, mielőtt elhárították őket. Ukrajna hatékonyabban tudna védekezni az orosz csapásokkal szemben, ha az ukrán légvédelem hasonló módon tudná követni és elfogni az orosz rakétákat és drónokat a kiindulási helyükről, amint azok hosszabb távolságon keresztül közelednek Ukrajna felé, szemben azzal, hogy megvárnák, amíg azok átlépik az ukrán légteret. Az ukrán légierő szóvivője, Ilja Jevlas őrnagy május 10-én kijelentette, hogy az ukrán hatóságoknak Harkiv városában nagyon kevés idejük van arra, hogy azonosítsák és semlegesítsék az orosz határon túli közeli területekről érkező légi fenyegetéseket, ami jól érzékelteti azokat a kihívásokat, amelyeket az Orosz Föderációban az orosz harci erők számára menedéket teremtő politika állít Ukrajna légvédői elé.

Oroszország az elmúlt hónapokban arra használta fel területi védeettségét, hogy hadműveleti szempontból jelentős erőket gyűjtsön össze Ukrajna északkeleti határának orosz oldalán. Az orosz hadsereg nagyjából 50 000 főt vonultatott fel Belgorod, Kurszk és Brjanszk megyékben az Északi Katonai Körzet harccsoportjának részeként – ez az a hadműveleti szempontból jelentős erő, amely most a Harkivi Terület elleni offenzívát hajtja végre. Ezeknek a csapatoknak a túlnyomó többsége még nem vonult harcba, és tartalékban várakozik az ukrán határhoz nagyon közel eső felvonulási területeken, nagy valószínűséggel az ukrán hagyományos tüzérség hatótávolságán kívül. Oroszország az elkövetkező hetekben és hónapokban valószínűleg harcba indítja ezeket az erőket, arra kényszerítve Ukrajnát, hogy az orosz erők elleni védelem érdekében embereket és hadianyagot vezényeljen át Harkiv területére, esetleg a Donyecki Területen húzódó front más kritikus szakaszainak megerősítése rovására.

Az orosz hadsereg tehát kihasználja a területi sérthetetlenséget, hogy az orosz szárazföldi erőket megvédje az ukrán támadásoktól, mielőtt Ukrajnába vezényelné őket. Amerikai tisztviselők határozottan kijelentették, hogy Ukrajna nem használhatja a HIMARS-okat és az ATACMS-eket sem ukrán területen kívül. A harkivi frontvonal azonban a nemzetközi határ. Ukrajna leghatékonyabb rakétatüzérségi rendszereinek megvan a hatótávolsága ahhoz, hogy csapást mérjenek az orosz erők Belgorodi Területen elhelyezkedő gyülekezőhelyeire és parancsnoki állásaira, de a sérthetetlenség lehetővé teszi Oroszország számára, hogy szabadon, minimális kockázat mellett több tízezer fős erőket gyűjtsön össze a fronton, amíg azok el nem hagyják a nemzetközi határt és be nem lépnek Ukrajnába. Az az elképzelés, hogy Ukrajnának meg kell várnia, amíg az orosz erők tömegesen közelednek, majd átlépik az államhatárt, mielőtt megtámadja őket, abszurd, különösen tekintettel Ukrajna aszimmetrikus hátrányára az emberi erő és az anyagiak terén Oroszországhoz képest. Az Egyesült Államok lépéseket tehet a harctéri viszonyok kiegyenlítésére és Ukrajna esélyeinek növelésére az oroszok harkivi hadműveletének legyőzésére azáltal, hogy megszünteti az Egyesült Államok által biztosított fegyverek használatára vonatkozó tilalmait az Ukrajnát orosz területről közvetlenül fenyegető orosz erők ellen.

Az USA-nak valójában lehetővé kellene tennie, hogy Ukrajna az általa biztosított fegyverekkel megelőző csapást mérjen legitim katonai célpontokra Oroszország hátországában. Oroszország sérthetetlensége több száz törvényes katonai célpontot óv meg, amelyeket az ukrán erők képesek volnának támadni. Ez a védett terület több száz ismert katonai objektumot, köztük lőszerraktárakat, üzemanyagraktárakat, raktárakat, gépjárműparkokat, parancsnoki állásokat, javítóbázisokat, állandó egységparancsnokságokat és azok szerves létesítményeit és eszközeit, radarbázisokat, laktanyákat, kommunikációs állomásokat, legalább 15 légi bázist és egyéb kulcsfontosságú katonai és kettős felhasználású infrastruktúrát lát el, amelyeket az orosz hadsereg optimalizált az Ukrajna elleni támadásokra. Körülbelül 1750 négyzetkilométernyi – Houston nagyságú – olyan területről van szó, amelyről ismert, hogy az orosz katonai és félkatonai biztonsági szolgálatok használják. Az ukrán erők valószínűleg jelentős mértékben meg tudnák zavarni az orosz műveleteket, amennyiben felhagynának a területi sérthetetlenség elvével és elegendő rakétatüzérségi lőszert kapnának az ilyen célpontok elleni csapásokhoz.

Az orosz területi védettség megszüntetése rontaná a logisztikát azáltal, hogy Oroszországot arra kényszeríti, hogy átkonfigurálja a hátországi támogató területeket és a logisztikai csomópontokat, hogy megvédje azokat az ukrán csapásoktól. A hátországi eszközök elrejtése és védelme az ellenséges felderítés és tűz elől erőforrás-igényes vállalkozás, amely a logisztikai hatékonyság és a fenntartási képesség terén áldozatokat követel a nagyobb műveleti biztonságért és a haderő védelméért cserébe. Jelenleg az orosz hadseregnek nem kell prioritásként kezelnie az oroszországi hátországban az erők védelmét, ami lehetővé tette számukra, hogy logisztikai hatékonyság szempontjából optimalizálják a területeket, és így nagyobb mértékben tudjanak erőket és hadianyagot juttatni Ukrajnába. A sérthetetlenség azt is lehetővé tette Oroszország számára, hogy korlátozott légvédelmi és elektronikai hadviselési eszközeit a frontvonalbeli csapatok védelmére telepítse Ukrajnába, szemben az ilyen eszközök belső térségekbe történő elhelyezésével a hátország, a logisztikai csomópontok és a parancsnoki pontok védelme érdekében. Oroszország védettségének megszüntetése arra kényszerítené a Kremlt, hogy döntéseket hozzon arról: a hatékonyság rovására növelje-e a védelmet vagy másképp alakítsa át hátországi területeit, védelmi intézkedéseket alkalmazzon, és csökkentse mozgásterét, ami valószínűleg lerontaná mennyiségi előnyét az Ukrajnába történő ember- és anyagszállítás terén. Amíg Oroszország területe védettséget élvez, az orosz hadvezetésnek nem kell aggódnia az ilyen megfontolások miatt, és nyugodtan tudhatja, hogy a hátországban lévő orosz erők, a logisztika és a parancsnoki pontok tökéletes biztonságban vannak Ukrajna leghatékonyabb rakétatüzérségétől is.

Oroszország területi védettségének átértékelése nem sorsdöntő ügy az Egyesült Államok számára. Az USA tiltásai arra vonatkozóan, hogy az ukrán erők hogyan használhatják az Egyesült Államok által biztosított fegyvereket, nem fogják megakadályozni, hogy a nyugati fegyverekkel Oroszországra csapást mérjenek. A nyugati államok már most elkezdték részben vagy egészben átértékelni Oroszország védettségét. Az Egyesült Királyság (UK) hivatalosan is megszüntette ezt az elvet az Egyesült Királyság fegyvereinek használatával kapcsolatban, amikor David Cameron külügyminiszter 2024. május elején bejelentette, hogy London mostantól engedélyezi Ukrajnának, hogy az Egyesült Királyság által biztosított fegyverekkel csapást mérjen orosz területre. Ukrajna már régóta mér különböző fegyverekkel csapásokat legitim oroszországi célpontokra, és ezt továbbra is meg fogja tenni.

Az Egyesült Államoknak nem kell zöld utat adnia az összes, az USA által biztosított katonai rendszer használatához az Oroszországi Föderáció bármely célpontja ellen, és még így is eléggé feloldhatja a korlátozásait ahhoz, hogy az ukrán erők megvédhessék magukat az azonnali operatív támadások ellen. Sem Oroszországnak, sem más államnak nincs joga ahhoz, hogy szuverén területét sérthetetlennek tekintse egy általa kezdeményezett támadó háborúban. Annak az elvnek a lefektetése, hogy az atomfegyverekkel rendelkező államok az eszkalációval való fenyegetéssel kiérdemelhetik ezt a sérthetetlenséget, arra ösztönzi a többi ilyen potenciális ragadozót, hogy azt képzeljék: ők is büntetlenül támadhatnak bárkire, és utána sérthetetlenséget követelhetnek a saját területükön. Az Egyesült Államok által Ukrajnának biztosított fegyverek használatára vonatkozó amerikai korlátozások eredetileg azért keletkeztek, mert felmerült egy nagy hatótávolságú csapás lehetősége az orosz hátország ellen. Annak megakadályozása azonban, hogy Ukrajna minden rendelkezésére álló eszközt felhasználjon egy újabb határokon átnyúló invázió ellen, értelmetlen.

Tehát az Egyesült Államok azt várja el jelenleg Ukrajnától, hogy egy veknivel a hóna alatt haljon éhen, hogy békésen tűrje az orra előtt késsel hadonászók provokációját, míg meg nem szúrják – csak ha már megszúrták, lehet, hogy késő lesz a védekezéshez.

A politikusok azt szokták mondani, hogy a háború túl fontos dolog ahhoz, hogy a katonákra bízzák. A katonák ugyanezt fordítva mondják, mármint a politikusokról.

Ebben az esetben a katonáknak adnék igazat.

Szele Tamás