Miatta szerencsétlen a péntek 13

Az utókor kiapadhatatlan témaként tekint a 12. században megalakult Templomos Lovagrendre, melyhez számos legenda fűződik. Egységüket, összetartóerejüket szimbólumaikkal: a fehér köpennyel, a baucenttel – a háborús zászlóval –, illetve lét lovagot lovon ábrázoló pecséttel is kifejezték. A Rend hierarchikusan épült fel, vezetőjük az úgynevezett nagymester volt.

A templomosok utolsó, ugyanakkor semmiképp sem dicsőséges korszaka Jacques de Molay nevéhez kötődik. Molay születésével és származásával kapcsolatban csak találgatásokba bocsátkozhatunk. Valószínűleg vidéki nemesi család sarjaként született Franciaország keleti részén. 1265-ben vették fel a Rendbe, az akkori nagymesterrel kezdetben meglehetősen rossz viszonyt ápolt. 1292-ben megválasztották a 23. nagymesternek úgy, hogy előtte semmiféle tisztséget nem viselt. Önmagát „tudatlan katonának” nevezte, habár a harcias modor nem hiányzott belőle. 

Veszteséget vesztesére halmoztak. A keresztesek csillaga leáldozóban volt, Molay viszont újra akarta kezdeni a háborúkat, bármennyire is kilátástalan volt a helyzet. Akciójához támogatókat is keresett – többek között a mongolokat és több európai uralkodót. 

1306-ban V. Kelemen avignoni pápa által küldött meghívás baljóslatú eseménysort indított el. A pápa Poitiers-ben közölte az Ispotályos és a Templomos Lovagrend vezetőivel, hogy a két rendet egyesíteni szándékozik. Molay-nak nem volt ínyére a felszólítás, de még nem sejtette, hogy V. Kelemen miféle tervet szőtt: állítása szerint egy, a Templomos Rendből kilépett férfi eretnekséggel, szodómiával, Krisztus megtagadásával, továbbá istenkáromlással vádolja a lovagokat.

Nem véletlen tehát, hogy a pénzügyi területen meglehetősen sikeresnek bizonyuló Rend mesés kincseire fájt a foga, akik a királyság kincstárát is őrizték. 

1307. október 13-án, egy pénteki napon a terv értelmi szerzői elrendelték a lovagok elfogását. Összesen ötezren estek ennek áldozatul, a perek alkalmával olyan mértékű testi és lelki kínzásokat szenvedtek el, hogy többen bármit képesek voltak „bevallani”. A baljóslatú péntek 13-a tehát innen származtatható. Molay elismerte Krisztus megtagadását és a kereszt leköpését, ugyanakkor a szodómia vádját tagadta.

1314. március 18-án, a párizsi Notre-Dame előtt felállított máglyán kivégezték a Rend vezetőit. Molay a legenda szerint megátkozta az összeesküvőket, és valóban, még ugyanabban az évben újra találkozhatott Isten színe előtt mind a pápával, mind a francia királlyal. A bűnöket – melyeket korábban beismert – ismét tagadta, koholt vádaknak nevezte azokat. Utolsó kérése az volt, hogy a székesegyház felé fordítva, imára összekulcsot kézzel kötözzék a máglyára.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.