Ideális esetben a szülők közösen nevelik a gyermekeiket – és ehhez nem is kell feltétlenül egy fedél alatt élniük. Az elvált szülők gyermekeinek ugyanannyi esélye van a boldog, teljes, érzelmi biztonságot kínáló gyermekkorra, de, mint az együtt élő családok esetében, itt is mindez azon múlik, hogy a szülők hogyan viszonyulnak egymáshoz és a gyermekeik szükségleteihez.
A válófélben lévő családokkal foglalkozó terapeuták tudják, hogy a szülők válása után a két otthon között ide-oda ingázó gyermekek tapasztalatai jelentősen eltérőek lehetnek.
Az olyan tényezők, mint a gyermek(ek) életkora, a szülők közötti kapcsolat, a két otthon közötti távolság, valamint az, hogy a szülők között még mindig húzódik-e valamilyen konfliktus, ez kihat-e – és ha igen, milyen mértékben – az együttműködésükre, jelentős mértékben befolyásolják a gyermek tapasztalatait, és azt, hogy hogyan élik meg a szüleik válása utáni új életüket.
A témával foglalkozó terapeuták szerint a gyermekek életkora és szociális-érzelmi fejlettsége elsődleges szempont a napirend kialakításakor. A cél azonban minden esetben a gyakori és folyamatos kapcsolattartás mindkét szülővel. A fiatalabb (4 év alatti) gyermekeknek gyakoribb váltásokra lehet szükségük. A csecsemők esetében a napi, vagy esetleg a kétnaponta történő váltakozás biztosítja, hogy az egyes szülőkhöz való kötődés megmaradjon, sőt erősödjön. Ezzel szemben a kisgyermekek már elviselik a hosszabb időközöket, például a 2/2/3-as időbeosztást.
A 2/2/5-ös beosztás sikeres lehet a gyerekeknél 10 éves kör körül, és esetleg a hétről hétre történő beosztás is működhet számukra a középiskolában, esetleg egy hétközi vacsorával a szabadnapos szülővel – vélik a szakemberek.
Mindez persze akkor áll fenn, ha a gyerekek jól alkalmazkodtak a váláshoz. Ha vannak különleges szükségleteik vagy egyéb megfontolások, akkor a beosztást az ő igényeikhez kell igazítani.
Az ingázást megkönnyíti, ha megállapodnak a szülők
A szakemberek szerint a későbbi viták és feszültségek elkerülése érdekében a beosztást és az egyéb megállapodásokat egy jól átgondolt szülői felügyeleti tervben érdemes dokumentálni.
Ideális esetben a szülők a gyermekeiket a saját konfliktusaik és kommunikációs nehézségeik fölé helyezik. A kutatások azt mutatják, hogy egy válás során nem meglepő módon a szülői konfliktus az, ami a gyermekek szempontjából a legtöbb érzelmi kárt okozhatja. Ha nem sikerül közös nevezőre jutni, akkor a gyermekek jólétének és mentális egészségének támogatása érdekében megéri akár egy mediátor vagy egy terapeuta segítségét is kérni közösen.
Kezdetben a távolság is segíthet
A különköltözéskor érdemes némi távolságot tartani a magánélet védelme érdekében. Így elkerülhető például, hogy a szülők folyton összefussanak a sarki boltban, vagy esetleg egymásba botoljanak, amikor éppen egy randevún vannak. Ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy a gyerekeknek ne kelljen órákat utazni, ha látni szeretnék valamelyik szülőjüket.
Ez már csak azért is fontos, mert így mindkét szülő gyorsan elérhető például egy vészhelyzet esetén, de az olyan elkerülhetetlen helyzetek sem fogják teljesen felborítani a család életét, amikor a gyerek a másik szülőnél felejt valamit.
Azok a szülők, akik megosztják egymással a gyerekekkel kapcsolatos információkat, és együttműködnek a nevelési stratégiák megbeszélésében, a stabilitás, a biztonság és a védettség érzését adják a gyerekeiknek, akkor is, ha nem egy fedél alatt élnek.
A pszichológusok egyetértenek abban, hogy a szülőknek a válás alatt és után is prioritásként kell kezelniük gyermekeik jólétét. Ez megnyilvánulhat abban, hogy elősegítik a nyílt kommunikációt, minimalizálják a konfliktusokat. Fontos, hogy támogató és következetes környezetet teremtsenek gyermekeik számára, mind a saját otthonukban, mind a másik szülő otthonában.
Nyitókép: VioletaStoimenova/istockphoto.com