Valter Attila: „Nekem eddig ez a legnehezebb Giróm”

Kifejezetten nehéz első héten van túl a Visma csapata és Valter Attila, de vasárnap legalább volt némi sikerélmény, hiszen Olav Kooij nyerte a nápolyi befutót, Cian Uijtdebroeks pedig fehér trikós és elég jól áll összetettben. Bár Valter Attilának még nem sikerült szökésbe kerülnie és kétszer is földön volt, a lehetőségeihez képest szépen tudta segíteni a kapitányát, így pedig a vezetőség is elégedett az eddigi teljesítményével.

Atival a hétfői pihenőnapon beszélgettünk arról, hogyan érzi magát a két bukás után, és mennyire volt kemény belülről az eddigi Giro.

Viszonylag gyorsan regenerálódok, nem érzem, hogy hátráltatna a két bukás, semmi nem múlik ezen, de nyilván nem is segít. Amikor öltözök, vagy alvás közben forgolódok, érzem a sérüléseket, tehát nem vagyok teljesen panaszmentes, és ez némileg biztosan kihat a teljesítményre. Abban a sportágban, ahol 1-2 százalék is sokat számít, ez nem mellékes, de ne értse félre senki, ha Pogačarnak hasonló sérülései lennének, ő így is nyerne. Szóval nem ilyen óriási dolgokra kell gondolni, de zavar. A térdfájdalom legalább már teljesen elmúlt.

Amikor esel, utána azért óvatosabb leszel, ez szerintem vasárnap rajtam is látszott, nem bent voltam a mezőny közepén, hanem inkább hátul helyezkedtem. De a verseny nyilván elöl zajlik, szóval ebbe újra vissza kell rázódnom. De javulok, lehetnék sokkal rosszabbul is.

Igazából minden háromhetesem után azt mondtam a kezdésről, hogy ez volt a legnehezebb, nehéz megmondani az igazságot, mert most frissek az emlékek, és mindig az átélt időszak tűnik a legkeményebbnek. De biztos, hogy eddig ez lehet az egyik legnehezebb Giróm. Talán csak a vasárnapi rajt volt könnyű, de aztán ott is begyorsultunk a végére. A magyarországi Giro tempó meg szakaszok alapján nem volt vészes, az ugye nekem az élmények és a hazai pálya miatt volt más, örökké emlékezetes meg kicsit fárasztó. A nyitóhétvége már elég kemény volt és azóta sem vett vissza a mezőny, én ráadásul ugye kétszer el is estem. Még a sprintszakaszok elejét sem mondanám könnyűnek.

még akkor is, ha nem kellett a húznom a mezőnyt vagy az utolsó ötvenesen belül elöl tartanom a kapitányunkat, mint a tavalyi Vueltán. Már a vasárnapi szakasz végén érződött a mezőnyön a fáradtság, ahogy megjöttek az első dombok, egyre többen leszakadtak.

Amit eddig kértek tőlem, mindig meg tudtam csinálni, elégedettek velem, mindig azt mondják, hogy legyek türelmes. Ők is látják, hogy mi van velem, és nem raknak rám felesleges terhet, teljesen megértőek a két bukásom után. Teljes mértékben támogatnak, mindhárom sportigazgatónk, Reef, Engels és Wynants is jó versenyző volt, tisztában vannak azzal, hogy egy Girón nem könnyű nagyot alkotni.

A hangulat csapaton belül tökéletes, a vezetők mindenben támogatnak minket. Nem alkottam még semmi kiemelkedőt, de látják, hogy jó erőben vagyok és tudom segíteni Ciant.

Van nálam könyv, ez most egy picit spirituálisabb vonalat jelent, de nagyon jó gondolatok vannak benne, amiket tökéletesen le lehet fordítani egy háromhetesre. Illetve elkezdtem nézni Amazonon a Shogunt, ami egy brit hajósról szól, aki az 1600-as években véletlenül eljut Japánba, és ettől teljesen megváltozik az élete. Nagyon jó, ezt ajánlom mindenkinek.