BESZÉLGETÉS A 78 ÉVES STEINER BÁCSIVAL AZ AUTOMOBILIZMUS  ŐSKORÁRÓL

Csak az autószakmához tartozók tudják ki is az a Steiner bácsi, de ott aztán a legkisebb inastól kezdve a legnagyobb igazgatóig mindenki ismeri és szereti ezt a népszerű öregurat. Hetvennyolc éves múlt és még ma is aktív munkása a szakmának. Majd egy emberöltőn keresztül idén lesz negyven éve dolgozott becsülettel, szakmája iránti igazi rajongással és ez az általa szépnek mondott negyven év erkölcsi vagyonnál többet nem igen hozott, úgyhogy ma, amikor a fiatal generációnak is minden energiáját latba vetve kell dolgozni a mindennapiért ugyanolyan törhetetlen buzgalommal folytatja munkáját fiatalos frissességgel. De most átadjuk a szót a jubilánsnak.

- Nem is tudom, hogy hol kezdjem - mondja szabadkozva Steiner bácsi, - majd kihúzza a nagy amerikai íróasztal egyik fiókját. Megsárgult fényképek, újságok, plakettek kerülnek elő. Megelevenedik előttünk a kilencvenes évek közállapota. sportja, divatja, sőt politikája is.

- De vegyük esők sorjába - és már mutatja is magyarázhatva. németes akcentussal. - Első állásom az autó brancheban a bécsi Spitz Arnold cégnél, a Mercedes képviseletnél volt. Rövidesen öt esztendő elteltével már én képviseltem Budapesten Spitz Arnoldot, illetve a Mercedest. Erre az időre esik, hogy cégem az önkéntes Mentőknek az első komoly automobilt, egy 8/11 lovas Mercedest adott ajándékba. Így már két autójuk volt a, „régi“ De Dión Boutonnal együtt.

A budapesti mentők első „modern” gépkocsija Steiner Brúnó cégének ajándéka volt. Steiner Brúnó a kocsi mellett áll.

Az egyik fényképen Ferencz Józsefet fedezzük fel. kíváncsiságunkat máris kielégíti: - Még az 1898-as bécsi automobil kiállításon történt, hogy Ferencz József - annak ellenére, hogy nem volt nagy barátja az automobilizmusnak - megnézte a kiállítást. Mikor a király a pavilonunkhoz érkezett, főnököm Spitz Arnold. a beszélgetés során - mert a király kitüntette megszólításával - elpanaszolta Ferencz Józsefnek, az automobilizmus bajait. A király megígérte. hogy segédkezet nyújt a gyermekcipőben tipegő automobilizmusnak. Ez a beszélgetés annak idején nagy feltűnést keltett. - Ferencz Józseffel még egyszer összekerültem - mondja tovább Steiner bácsi, miközben csonkig égett cigarettájával rágyújt a következőre - illetőleg nekem keltett volna automobilon kivinnem Gödöllőre. Ez 1904-ben. a nagy vasúti sztrájk idején volt. A kabinetirodától kaptam a megbízást, hogy másnap reggel jöjjek autóval a Várba, hogy őfelségét kivigyem a nyaralókastélyba. Másnap hajnali négykor már kint róttam a telepünkön, hogy személyes felügyeletem alatt készítsék elő a kocsit. Hat órára nagy vihar tört ki. Úgy, hogy hiába mentem föl a Várba, a király nem akart abban az ítéletidőben autóra ülni!

Sűrű cigarettafüstben elmerülten hallgattunk, miközben nézegetjük az újsághalmazt.

- Sport? - adja vissza a kérdést Steiner bácsi. - Hát az is volt. Léghajóüldözés. Különben itt van az újság - és egy megsárgult újságot tereget elénk. Itt adjuk szóról-szóra. ahogy az akkori krónikás látta és megírta a Tolnai Világlapjában. Íme:

„Nálunk eddig még egészen új mederbe terelték a léghajón való útra kelést. Hogy a közönség érdeklődését erősebben {elköltsék a légben repülő gömbét automobilokkal kísértetik és hogy a részt vétel az automobil tulajdonosok között is nagyobb tért hódítson, az ,.Aero“ - klub több díjat tűzött azok számára, akik elsőknek érkeznek a léghajó leszállásának színhelyére. “ …

...„Az ünnepély kezdetét három taraczk durranása jelezte. Rögtön utána helyet foglalt a kosárban Kral főhadnagy, az, Aero klub kapitánya és Csiszár főhadnagy, aki a merészségéről híres léghajóst elkísérte a fellegek közt teendő útjára. Amint a Turul (ez a neve a „légben röpülő gömbnek”) a földről fölemelkedett, hirtelen szökkenéssel a magasban termett és észrevehető könnyedséggel ragadta maga után a kosárban lévő bátor utasokat. Azok pedig valóságos virágerdőt zúdítottak a közönségre és vígan lengették búcsúra keszkenőiket. Majd nemzeti színű szalagokat dobtak alá, amely lassú hullámzással ereszkedett a bámuló közönség közé. Ugyanabban a pillanatban elkezdtek pöfögni az automobilok és óriási sebességgel hagyták el a helyszínt. Végigrohantak a főváros utcáin, hogy minél előbb künn. a szabad országúton féktelen gyorsasággal menve, minél előbb a kitűzött helyre érhessenek”

- Ugyan Steiner bácsi - adjuk fel a kérdést -, mennyi is volt az az óriási sebesség meg az a féktelen gyorsaság?

- Hát úgy hozzávetőleg 30-32 kilométer óránként, ugyanis annyival ment az én Mercedesem. A történeti hűség kedvéért még azt ír el kell mondanom, hogy eltévedtem, illetőleg a jó vidékiek - akiknél a léggömb útirányáról érdeklődtem - elküldtek az ellenkező irányba. Ennek a versenynek győztese Brüll Alfréd lett, valahol Felső-Magyar országon sikerült a Turult elfognia.

Tekintve, hogy abban az időben még nem volt benzinkút, - adjuk fel a következő kérdést, de befejezni nem tudjuk, mert Steiner bácsi folytatja is mosolyogva:

- de még garázs sem volt! Bizony nem volt irigylésreméltó az autós helyzete. Hosszabb út, előtt 200- 300 kiló benzint vittünk magunkkal kannákban és ha ez elfogyott, bementünk a patikába és vettünk megint pár száz kilót. És mégis az az idő volt a jobb. Az automobil tulajdonos nagy engedményt kapott az államtól benzinvásárlásnál. (Bezzeg ma!)

- Hogy mennyibe kerüli? Egy mázsa benzin pontosan 13 aranykoronába. Ezzel szemben viszont a nyári és téli olaj ára egyforma volt, nyáron megtette a magáét a jó hengerolaj, télen, ásványolajat használtunk. Most már minden kérdezés nélkül elmerül Steiner bácsi a régmúlt, idők emlékeibe:

- Az éjszakai autózás még nem kísértett, de ha véletlenül is találkozott két autó, úgy biztos szemgyulladás maradt emlékül a vezetőknek, hála a kiváló acetilén-reflektoroknak. Aztán még a gumikkal is sok baj volt, de mennyi!

- Idehaza a Csonka János cége volt az első, aki automobil készítéssel és javítással foglalkozott, majd rövid idővel rá a Dedics Testvérek cég is bekapcsolódott az automobil-iparba. Ők már automobilon kívül repülőgépmotorokat is építettek. A kereskedelem pionírja Bárdi József volt. aki főleg felszerelési cikkekkel foglalkozott: szemüveg-, sapka-, kesztyű, porköpeny, acetiléin lámpa és gumi…

- Sajnos. Steiner bácsit már többen várják, úgyhogy akaratunk ellenére be kell fejeznünk ezt a kellemes beszélgetést. Miközben elbúcsúzunk, szerényen szabadkozik az öreg úr:

-...de aztán személyemmel kapcsolatban ne lessék semmit írni."

HÍREK:

Az Opel gyárai idén áprilisban gyártotta le a százezredik autóját. Az első Opel 1898-lian készült és 30 esztendőnek kellett elmúlnia, amíg a százezredik Opel kocsi is kikerült a gyárból. Ezzel szemben az utolsó százezer darabot egy évnél alig több idő alatt gyártották le.

Rauchbauer Antal DKW túrakocsiján maximális átlaggal büntetőpont nélkül futotta végig a Frontharcos túraút 1200 kilométeres távját ismételt tanúbizonyságát adva, hogy a DKW kocsik a legrosszabb utakon, a legnagyobb konkurenciában is fölényesen megállják helyüket.