Óriások szövetsége

Év elején nem kis meglepődés övezte a hírt, hogy a 2022-ben, Mexikó partjainál lencsevégre kapott, párosodó, hosszúszárnyú bálnák mindketten hímek voltak.

A két bálna a kutatók hajójához közel, néhány méterrel alattuk kezdett közösülni. Az aktus során az egyik bálna behatolás közben a melluszonyával a másikat tartotta. Az alatta lévő bálna betegnek tűnt, feltűnően soványabb volt a másiknál, és testét bálnatetvek borították. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy az aktus valamilyen védelmi szövetség kialakítását, vagy egyfajta dominancia érvényesítését szolgálhatta.

A család az család

Roy és Silo, az Antarktiszon őshonos pingvinek, 1998-ban, egy tavaszi napon találkoztak először Manhattanben, a Central Park állatkertjében. Ücsörögtek a sziklákon, úszkáltak, egymásra hajtották a fejüket, aztán párosodtak is. Ezután együtt építettek egy fészket, hogy felkészüljenek a tojásra. De a tojás csak nem jött…

Nem csoda, ugyanis mindkét pingvin hím volt. 

Robert Gramzay, az állatkert gondozója vette észre, hogy a hím pingvinpár belepottyant a közös fészekbe egy követ, amire később rá is ültek, hogy kikeltsék.

Gramzay később talált egy másik pártól származó igazi a tojást – nekik valamiért nem ment a költés –, becsúsztatta Roy és Silo fészkébe, és ők felváltva melegítették a tojást. Harmincnégy nap elteltével kikelt az utód. A gondos szülők szépen melegen tartották és etették is a szürke, bolyhos csibét.

Természetes biszexualitás

Roy és Silo egyike voltak annak a nagyjából ezerötszáz vadon, illetve fogságban élő állatfajnak, amiről biztosan tudható, hogy létesítenek homoszexuális kapcsolatokat. Mind a hímeknél, mind a nőstényeknél, idősebb állatoknál és fiataloknál, társas és magányos lényeknél: a rovaroktól az emlősökig felfedeztek ilyen viselkedésformát.

A kutatók láttak már példát azonos neműek közti szexuális tevékenységre például flamingóknál, fekete hattyúknál, csimpánzoknál, zsiráfoknál, elefántoknál, kardszárnyú delfineknél, kutyáknál és oroszlánoknál is. Mégsem lehet őket egyértelműen homoszexuálisként vagy heteroszexuálisként meghatározni: egy állat, amely azonos nemű fajtárssal párosodik, nem feltétlenül hagy fel a különböző neműekkel való kapcsolatkereséssel. Valószínűleg nincsenek olyan állatfajok, amelyeken belül vannak kizárólag homoszexuális egyedek. Inkább biszexuálisak vannak.

„Az állatok nem foglalkoznak a szexuális identitással. Csak a szexelnek” – mondja a Bathi Egyetem szociológusa, Eric Anderson.

De vajon mik lehetnek az evolúciós gyökerei ennek a viselkedésformának? 

A homoszexualitás tanulmányozása az állatvilágban a XIX. század végén kezdődött. 

1896-ban a francia entomológus (azaz rovarkutató), Henri Gadeau de Kerville, egy rajzot publikált két hím szarvasbogár párosodásáról.

Az 1900-as évek elején páviánoknál, kígyóknál és bizonyos fajta pingvineknél is megfigyeltek homoszexuális aktust. 

Akkoriban a tudósok abnormálisnak tekintették ezt a viselkedést, és néhány esetben még „kezelték” is az állatokat, például kasztrálták őket, vagy lobotómiát végeztek rajtuk.

Az utóbbi években a kutatók ehelyett inkább arra próbáltak rájönni, milyen funkciót tölthet be az állatok életében a homoszexualitás. 

Nemrég fedezték fel például, hogy az azonos nemű párosodást az állatok a közösségi feszültségek csökkentésére, a fiatalabbak védelme érdekében, vagy a termékenység fenntartására használhatják, ha különböző nemű partner épp nem áll rendelkezésre. Vagy egyszerűen csak azért csinálják, mert jólesik nekik. 

Vannak kutatók, akik szerint a biszexualitás természetes állapot az állatok között és így az ember esetében is, annak ellenére, hogy az emberek többsége élesen elhatárolódik ettől.

Arról is érdemes szót ejteni, hogy az azonos nemű kapcsolatok néhány fajnál sokkal gyakoribbak fogságban, mint a vadonban. Ennek oka lehet a különböző nemű társak hiánya. Illetve az is, hogy a zárt környezet növeli a stresszt, és ezt szeretnék csökkenteni. 

Néhány kevéssé társaságszerető fajnál az azonos neműek párzása szinte ismeretlen a vadonban, de fogságban még náluk is előfordulhat. A vadon élő koalák általában egyedül élnek, és szigorúan heteroszexuálisak. De egy 2007-es tanulmányban Clive J. C. Phillips, a Queenslandi Egyetem kutató állatorvosa és kollégái leírták, hogy fogságban a nőstény koalák gyakran mutatnak érdeklődést egymás iránt, és kedvelik még az orális szexet is. 

„Állatkerti gondozók megfigyelték az is, hogy a nőstények egymás nemi szervét dörzsölik – mondja Phillips. – Úgy tűnik, hogy ez a viselkedési minta kifejezetten a nőstényeknél fordul elő és kevésbé utal megszokott viselkedésre, sokkal inkább társadalmi izolációra és stresszre.” 

Ha szexelni akarnak, hát szexelnek

Friss kutatások szerint a bonobó majmok nagyon promiszkuisak, előszeretettel variálják a pozitúrákat, és szexuális tevékenységük mintegy felét azonos nemű partnerekkel végzik. A nőstény bonobók kimondottan gyakran dörzsölik egymás nemi szervét, és vannak olyan tudósok, akik szerint ezért is fejlődött ki „elérhető” helyen a klitoriszuk. 

A hím bonobóknál is megfigyelték, hogy egymásra másznak, simogatják egymást, sőt az orális szex is jellemző rájuk. 

Ha egy kifejlett bonobó rátámad egy kicsire, akkor a felnőttek nem ritkán a nemi szerve dörzsölésével vezetik le a feszültségét.

Petter Böckman, az Oslói Egyetem Természettudományi Múzeumának tudományos tanácsadója egyenesen úgy fogalmazott, hogy „minél gyakoribb a homoszexualitás egy állatközösségben, annál békésebb az adott faj. Márpedig a bonobók békések.”

De túl az utódok védelmén és a konfliktuskerülésen, sok állat egyszerűen „azért párzik, mert párzani akar – mondja Böckman. – Az emberek úgy tekintenek az állatokra, mint valami robotokra, akik mindig úgy tesznek, ahogy az ösztöneik parancsolják. Pedig az állatoknak is vannak érzéseik, és azokra reagálnak. Amíg érzik a késztetést a szexuális együttlétekre, szexelnek.”

Forrás: ITT, ITT, ITT 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash / Danilo Borges 

Szabó Anna Eszter