A kormánypárti sajtó, legjobban talán a Megafon tevékenységén keresztül bemutatható, a rendkívül kontraproduktív, ám százmilliós reklámokkal megtámogatott kommunikációs gyakorlat szintet lépett: a személyeskedést felváltotta a tényfeltárásnak nevezett, ám újságírásnak egyre kevésbé nevezhető cikkgyártás. A magukat jobboldalinak nevező tartalomgyártók tűzzel-vassal tolják baloldalra Magyar Pétert, s próbálják bizonyítani, hogy ő márpedig a dollárbaloldal embere, külföldi támogatással. Ez azonban sehogy sem akar összejönni, mert ha az ember a tényként közölt hírek mögé néz, azonnal észreveszi a turpisságot. Számtalan példán keresztül tudom ezt bemutatni, ráadásul ezek arra is alkalmasak, hogy az újságírás alapvető szabályát figyelembe véve, amely szerint a hír szent, a vélemény szabad, osztályozzuk a tényfeltáró tevékenységet.
Mind Vogel Evelin, mind Láng Balázs egészen mást mondott, mint amit a szájukba adtak
Megjelenik tucatnyi videóban, újságcikkben és reklámban, hogy Vogel Evelin, azaz Magyar Péter barátnője elkotyogta magát, s elárulta, a fél kampánycsapat külföldi, és az anyagi támogatás is külföldről érkezik. Addig tolták és tolják ezt két Youtube-videó vagy három Facebook-poszt megtekintése közben az emberek arcába, míg végül mindenki tényként kezeli, hogy Evelin lebuktatta a kis szélhámos jogászt, a dollárbaloldal kilóra megvett emberét. Ehhez képest mit mondott Vogel Evelin? Csak annyit, hogy „segített egyébként egy szuper grafikus csapat, akik félig magyarok egyébként és félig külföldiek”. A megafonosok videóiban tényként megfogalmazott állításokkal szemben nem volt szó sem a tüntetés szervezői közt megjelenő külföldiekről, sem az anyagi támogatásról – vagyis azokról a dolgokról, amiket a dollárbaloldalozó megafonos „véleményvezérek” és tőlük átvéve más jobboldali újságírók és sajtóklub résztvevők bizonyított tényként állítanak. Tényfeltárásból elégtelen, hírhamisításból jeles.
– Egyebek mellett a Magyar Péterhez külföldről érkező támogatásokról rántotta le a leplet Láng Balázs a Klubrádiónak adott interjúban – tudhattuk meg a Magyar Nemzet április 16-i számából. A lap rejtélyes, nevét természetesen nem vállaló munkatársa arról is tájékoztatta olvasóit, hogy a saját bevallása szerint a Magyar szekerét toló, a baloldalhoz régtől szoros szálakkal kötődő férfi Bolgár György mikrofonja előtt azzal is eldicsekedett, hogy néhány éve még Kálmán Olga műsorát szerkesztette, ráadásul több leleplező állítást tett Magyar Péter korteskedésének külföldi finanszírozási hátteréről. A leleplező cikk nyomán ugyanezt kürtölte világgá az ugyancsak nagy leleplezést ígérő, ám helyette egy bécsi, számzáras kapunyitóval beszélgető, kortárs dalszerzőket megihlető riporter, Bohár Dániel, a meleg párok gyermekvállalása mellett a Pesti Srácok vezércikkében kiálló Trombitás Kristóf és az igazi férfit sajátosan, a történtek fényében némiképp mókásan definiáló Ibolya Csenge.
Mivel én igazán a tényfeltáró újságírás híve vagyok, s véleményem szerint a hír szent, és írni csak igazat szabad, a „kedves Bolgár úr” iránti minden utálatomat félretéve meghallgattam az interjút, hisz kíváncsi voltam rá, vajon mit mondott valójában a jelenleg Londonban élő Láng Balázs. Nem árulok zsákbamacskát, ezért megosztom Önnel, kedves olvasóm, hogy semmi olyat, ami a cikkben elhangzott. Mindössze arról beszélt, hogy ameddig Magyar Péter szerint „nincs jobb, nincs bal, csak magyar”, addig sok tízezer, sok százezer külföldön élő, eddig a kormány által Láng szerint emberszámba sem vett magyar fogja őt támogatni, természetesen vele, azaz Láng Balázzsal együtt. A Magyar Nemzet és a megafonosok állításaival szemben Láng Balázs ide kattintva meghallgatható 13 perces interjújában szó sem volt tehát külföldi támogatásról és anyagi finanszírozásról, azaz tényfeltárásból ismét elégtelen, hírhamisításból pedig ugyancsak jeles.
Az már csak hab a tortán, hogy Láng a Kálmán Olgához fűződő korábbi munkakapcsolatát annak kapcsán említette meg csupán, hogy nem is olyan régen még az Origónál volt címlapszerkesztő, továbbá a Hír tv-ben szerkesztett műsorokat. Az egykor valóban jobboldali, nagy múltú Magyar Nemzet nehezen minősíthető színvonalú, a névtelenség jótékony homályába rejtőző cikkgyártója erről, azaz Láng Balázs jobboldali munkakapcsolatairól nagyvonalúan megfeledkezett. Érdekes, hogy a 2024. februárja óta létező Szuverenitásvédelmi Hatóság havi 5,66 millió forintért tevékenykedő elnöke, Lánczi Tamás saját bevallása szerint éppen „e becsületes, névtelen feljelentés”, azaz bocsánat, cikk által ébresztett „alapos gyanú” alapján indított vizsgálatot Magyar Péter és pártja külföldi finanszírozásának leleplezésére. Mielőtt nagyon belevetné magát a hivatal első vizsgálatába, javaslom neki is, hogy ne elégedjen meg a Magyar Nemzet interpretációjával, hanem hallgassa meg az eredeti interjút, mert nagy meglepetésben lehet része.
Már a rendszerváltás éveiben láthattuk, hogyan viselkedik egy igazi Soros által fizetett liberális
Természetesen hosszasan folytathatnám a magukat jobboldalinak nevező „tényfeltáró újságírók” szakmaiságot szinte nyomokban sem tartalmazó gyöngyszemeinek bemutatását, s valószínűleg meg is teszem ezt majd egy további írásomban, ám az talán már ennyiből is látható, hogy az említett médiamunkások és társaik ilyen és ehhez hasonló, azaz konstruált bizonyítékok egymásra építésével és a folyamatos egymásra hivatkozással akarják bizonyítani, hogy Magyar Péter bizony semmi más, mint a dollárbaloldal embere. Nyilván azért teszik, mert szeretnék, ha így lenne, ám erre vonatkozóan valódi bizonyítékokat – amelyeket sokakkal együtt magam is kíváncsian várok – nem tudnak felmutatni. Elképzelhető azonban – és ha ez így van, az a mentségükre szolgál –, hogy nem láttak még valódi dollárbaloldalit vagy Soros-bérenc liberálist működés közben.
Lehetséges, hogy a dollárbaloldal és a Soros-bérenc liberálisok szervezett és valódi működésének megértéséhez és a jelenségek időben történő felismeréséhez előbb a saját köreikben kellene tapasztalatot gyűjteniük. Annak megvilágításához ugyanis, hogy miképpen viselkedik egy igazi Soros-pénzből támogatott liberális, elég egy rövid időutazást tenni a három évtizeddel ezelőtti magyar valóságba, a rendszerváltás éveibe, és meg kell nézni, mit gondolt és hirdetett, avagy mit gondolhatott és hirdethetett egy igazi fideszes.
A Trianonról való megemlékezés fenyegető fellépésnek minősül, a keresztyénségről szólás pedig gúny tárgya lehet
Minket, valódi jobboldaliakat – s főleg azokat, akik már akkor is azok voltunk, s mindenféle szín- és oldalváltás nélkül ma is ugyanazokat a nemzeti értékeket képviseljük, mint akkor, esetleg több évtizedes vagy évszázados, még a kommunisták rémuralma alatt sem megtagadott családi hagyományokat folytatva –, tehát minket, ab ovo jobboldali magyar embereket nagyon megbotránkoztatott ugyanis, hogy a teljes Fidesz-frakció, s benne természetesen Orbán Viktor, Deutsch Tamás, Kósa Lajos, Áder János és mások mellett Németh Zsolt tiltakozásképpen kivonult az 1990. június 4-ei parlamenti ülésnapon a Trianonra emlékező 1 perces néma felállással történő megemlékezésről, majd az így cselekvő képviselők közösen fogalmazott nyilatkozatukban a megemlékezést „demonstratív, mondhatni fenyegető fellépésnek nevezték.”
A másik hazaáruló liberális párt, azaz a Fidesszel láthatóan egy követ fújó „szabad madarak” társaságának, vagyis a Szabad Demokraták Szövetségének képviselői ugyan bent maradtak az ülésteremben, de tiltakozásképpen ülve maradtak. Az összhang tehát megvolt a liberális internacionálé magyar parlamentben ülő tagjai közt, akiket ráadásul kivétel nélkül, egyértelműen és tagadhatatlanul Soros György támogatott. Fodor Gábor – aki ugyancsak a Fidesz alapítója és az 1990-es, a Trianon-megemlékezésről kivonuló Fidesz-frakció tagja volt - egy 2018-as parlamenti vita, azaz a „Stop Soros” törvényjavaslat vitája kapcsán képviselőtársai emlékezetébe idézte, hogy „Soros György támogatása nélkül ma nem létezhetne a Fidesz sem. A párt alapításakor ő biztosított pénzt és eszközt ahhoz, hogy működhessen az akkor még liberális Fidesz.”
Az akkor liberális, jelenleg illiberális Orbánék saját bevallásuk szerint Soros emberei voltak, külföldi pártfinanszírozással, azaz mai szóval dollárbaloliaknak hívnánk őket, illetve hívhatnák saját magukat
Érdemes Fodor teljes felszólalását meghallgatni, mert egyértelműen kiderül belőle, hogy az akkor liberális, jelenleg illiberális Orbánék a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején bizony Soros emberei voltak. Pár nappal ezelőtt egy kő jobboldali, masszívan kommunista-ellenes társaságban a Magyar Péter-jelenségről beszélgetve arra a közmegegyezésre jutottunk, hogy ma az akkori fideszeseket nyilván úgy neveznénk – átvéve a mai fideszes terminológiát -, hogy a dollárbaloldal emberei. Mindezért talán őket kellene megkérdeznie a Megafon ifjú titánjainak arról, hogy milyen érzés „dollárbaloldalinak”, Soros György kiszolgálóinak lenni, és élvezni a külföldről érkező pártfinanszírozás előnyeit. Ennek nyilvánvalóan ára volt, és talán nem nehéz elképzelni, hogy mind a Trianon-megemlékezés elítélése, mind a keresztyének-keresztények millióit felháborító és megalázó, „térdre, csuhások” néven elhíresült performanszok Soros elvárásainak, esetleg direktbe adott utasításainak megfelelően történtek. Ez hátha segítené őket abban, hogy felismerjék, ma kik lehetnek valójában a dollárbaloldaliak. A Magyar Péter-jelenség valódi hátterének a feltárására jelenlegi tevékenységüket figyelve ugyanis teljesen alkalmatlanok. Elképzelhető, hogy például G. Fodor Gábor tapasztalati úton való elemzései útján sokkal közelebb jutott a valóság megértéséhez, igaz, a fő kérdések tekintetében ő is csak találgat.
Mindezt végiggondolva különösen vicces, hogy a saját bevallása és erről a Facebook-oldalán büszkén közzétett fényképe szerint az Orbán Viktor, azaz a Liberális Internacionálé alelnökének ölében ülő Trombitás Kristóf azt kéri számon a rendszerváltáskor talán 8 éves Magyar Péteren, hogy Demszky-plakátok voltak az ágya mellett, és ezt az eredendő, már nyilván a génekben hordozott ős-baloldaliság bizonyítékaként írja le. Közben arról persze nagyvonalúan megfeledkezik, hogy Orbán éppen Demszky Gábort váltotta a Liberális Internacionálé alelnöki posztján. Secko jedno – mondaná a művelt román szlovákul a két ember, azaz Trombitás és Magyar akkori tudatállapotát összehasonlítva. Esetleg megállapítaná, hogy egyikük azonban azóta talán továbbfejlődött, a másik azonban tagadhatatlanul liberális maradt. Hogy az utóbbi vajon melyikük, annak eldöntését az írásomban megtalálható információk alapján Önre bízom, kedves olvasóm. Kérem, azon is gondolkodjon el, hogy a megafonosok munkáltatói közül vajon ki és hová tenné cikkem címében a vesszőket. Biztos vagyok benne ugyanis, hogy manapság nem csupán Gulyás Gergely mond hasonlóan talányos mondatokat.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
