Ötszáz kilométert utaztatták többszörös csonttöréssel a 11 éves kisfiút, mert Szegeden nem volt ellátás
A mezőkovácsházi gyerek többszörös törést szenvedett. Orosházáról Szegedre akarták küldeni, de ott elutasították a fogadását, így Budapestre kellett utazniuk.
A szegedi gyermeksebészeten hét hétig szinte teljesen leállt az ellátás, bár a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) és Takács Péter egészségügyi államtitkár közleménye szerint „Szegeden és a régióban nem volt olyan gyermek, aki ne kapta volna meg az azonnali szükséges ellátást.”
Ez azonban ellentmond annak, amit a Népszava és a Magyar Orvosi Kamara állít az ellátási nehézségekről.
Szerintük egy 11 éves fiú esete különösen jól mutatja a rendszer problémáit. A mezőkovácsházi fiú kerékpárbalesetet szenvedett, és kálváriája Orosházán kezdődött. Édesanyja, Mészáros Anett így mesélte el az esetet
„A gyerek kora délután elesett, a mentő először Orosházára vitte. A mentő gyorsan kiérkezett, de
az orosházi kórházban fél négytől fél hatig a folyóson várakoztak, mert – mint mondták neki – leállt a rendszer, így nem tudtak beteget fogadni.
Amikor végre megvizsgálták a fiamat, az orvos azt mondta: műteni kell, porcleválása, boka- és sípcsonttörése van, sőt a sípcsontja kiugrott a bokaízületből.
Tíz perc múlva azt is közölték, hogy Orosházán nem tudják ellátni, Szeged pedig elutasította gyerek fogadását, így Budapestre kell menni.”
„Nem hittem el, amit az orvos mondott. Kétszer is visszakérdeztem, jól értem-e, hogy most a kora esti órákban neki kell vágnunk egy csaknem kétszáz kilométeres útnak. Kérdezgettem, hogy jutunk oda. Az orvos megnyugtatott, hogy hívott mentőt. Este fél tízkor értünk az országos baleseti intézetbe, Budapestre. Ott kedves orvos látott el minket, Varga Marcell, szerinte nem volt szükség a műtétre, úgy mondta: egy visszarántással helyretette a fiam sípcsontját.”
„Körülbelül éjjel fél egyre végeztünk a begipszelt lábú, fájdalomcsillapítóktól kába fiammal.
A mentésirányítás először nem akarta megengedni, hogy mentő vigyen vissza bennünket, de az orvos határozott fellépése után végül hazahozhattak minket Mezőhegyesre. Hétfőn hívtam Szegedet és Orosházát is, mindkét helyen elutasították a zárójelentésen javasolt ellátásokat. Szegeden például csak a telefonközpontosig jutottam, ott nagyon mogorván közölték: nem oda tartozunk. Orosházán pedig egyszerűen azt mondták, időpont előjegyzés nélkül nem tudnak fogadni. Hiába mondtam, hogy van időpontunk, hiszen a balesetiben odaírták, hogy kedd délelőtt gipszcsere, röntgen. Végül azt mondták jó jöjjenek el, majd valamikor sorra kerülnek.”
A Mezőkovácsháza-Orosháza-Budapest-Mezőhegyes út oda-vissza majdnem 500 kilométer hosszú.
A szegedi hét hetes leállás ideje alatt több mint 200 tervezett operáció maradt el, és 40-50 akut műtétre szorulót szállítottak az ország egyéb traumatológiai és sebészeti központjaiba.
Az egyetem nem válaszolt a Népszava kérdéseire, a Belügyminisztérium és az NNGYK pedig azt állította, hogy mindenkit ellátnak. A Magyar Orvosi Kamara is segítséget kért a helyzet megoldása érdekében, de ők sem kaptak választ.
Végül az egyetem vezetői kijelöltek egy műtőt a „vadiúj klinikán” a gyermeksebészeti ellátásokra. Az eszközöket és anyagokat egy szűk helyiségben, az addigi étkezőben tárolják, a műtőket összekötő folyosókra raktárpolcok kerültek. A hely nagyon szűkös, és a műtéti eszközöket a két épület között, 400 méteren kell szállítani.
A gyerekek számára mindössze egy négyágyas kórtermet nyitottak meg, és még mindig nem megoldott, hogy a szülők ott lehessenek a gyerekeikkel a műtéti tömbben, valamint nincs WC sem a betegek számára.
A Népszava információi szerint az új műtőben csak az akut és az olyan eseteket operálják, amelyek halasztása szervkárosodással járna. A tervezhető műtéteket továbbra sem végzik el, így a várólista egyre csak nő.
