Lent laknak az emberek, a mese felfelé száll

2024. május 12. – 16:32

Lent laknak az emberek, a mese felfelé száll
Fotó: Ocskó Ferenc / Szegeder / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

„Blokkolja-e az illusztráció a fantáziát?” – teszi fel a kérdést Magonyné dr. habil. Varga Emőke, az SZTE tanszékvezető tanára a szegedi Mentorháló eseményén. A gyermeknevelés e sokat vitatott kérdésében gyorsan állást is foglal cáfolóként, Kass János gondolatát idézi, miszerint „az első könyv, amit a gyermek életében kezébe vesz, illusztrálva van, ahogy a Biblia is, amellyel eltemetik”.

Ahhoz, hogy megértsük, milyen szerepet tölt be egy gyerek életében az illusztrált történet, illetve az azzal való megismerkedés, Varga a fenséges élmény fogalmát említi. Ez lehet olyan helyzet, amiben az egyénnek még sosem volt része, mint az első szerelem vagy a tengerrel való első találkozás, de az adott esemény ritkaságából és az egyén személyiségéből is fakadhat, hogy mit képes így megélni. Ebbe az élménysorba illeszkedik a gyerek számára a képes mesével való találkozás is.

De hogyan hat egy gyereknek adott történettel kapcsolatos elképzeléseire az, ha az olvasmányélmény mellé társul egy egzakt ábrázolás is? A rajzoló és a gyerek gondolatmenete teljesen eltérő utat járhat be, még ha végső soron mindketten jól értelmezhető rendszerben is haladnak. A tanszékvezető példaként egy olyan esetet említ, amikor Nemes Aurélia A cinege cipője-illusztrációjával kapcsolatban kérdeztek egy kislányt arról, a kép alapján milyen irányban folyik a történet, miközben a gyerek a verset hallgatta. Válaszát, miszerint lentről felfelé halad a mű, azzal magyarázta, hogy

„lent a földön laknak az emberek, a mese pedig felfelé száll”.

Mivel még nem tudott olvasni, nem értelmezte a képre ültetett szövegrészleteket – amelyek vezethetik a nézőt –, de az általa megragadott jellemzők mentén mégis kialakított magának egy olyan struktúrát, amelyben a válasza következetesnek tekinthető.

Fotó: Ocskó Ferenc / Szegeder / Telex
Fotó: Ocskó Ferenc / Szegeder / Telex

A tanárnő szerint az, hogy a realista és részletes illusztrációk előnyt élveznek-e a valóságtól jobban elrugaszkodó, túlzó vagy épp hiányos grafikákkal szemben, nem teljesen egyértelmű. Egy esetben arra kértek gyerekeket, hogy A kiskakas gyémánt félkrajcárja két illusztrációja közül válasszák ki a nekik jobban tetszőt, és a torzabb megjelenítés bizonyult népszerűbbnek, vagyis a valótlanabb megjelenítés nem gátolta őket abban, hogy értelmezni tudják és megéljék a mögöttes tartalmat.

Az illusztrátor feladata, hogy a szöveg hatására az olvasóban gomolygó rendszert megragadja és egy pontba fixálja. Ezt önmagában akár tekinthetnénk annak megerősítésének, hogy a képi ábrázolás gátat szab a képzelet kibontakozásának, Varga azonban gyorsan árnyalja is ezt a gondolatot, szerinte a befogadó számára az illusztráció kiindulópontot jelent az olvasottak vizualizálásához, nem pedig a végső megoldást.

Ugyanis hiába kerül rögzített formában a gyerek elé az illusztráció, annak dekódolásában, feldolgozásában az általa ismert világ tükröződik. A képbe egy ebbe a világba illeszkedő, értelmesnek vélt magyarázatot lát bele. Ilyenkor hangsúlyos többek között a színemlékek hatása is,

egy ábrázolás motívumait a befogadó képes azok valóságból ismert vonásaival, így színárnyalataival együtt látni,

akkor is, ha a képen azok a vonások nem jelennek meg. A tanszékvezető példaként a Nap és a Hold találkozásának egy kizárólag barna árnyalatokat használó megjelenítését hozza fel, amellyel kapcsolatban a kérdezett gyerekek egyebek mellett a kék és sárga színekre is asszociáltak.

Varga Emőke úgy látja, jelentős aránytalanság tapasztalható az oktatásban a szöveg-kép értelmezés kétirányúságával kapcsolatban. Bevett gyakorlatnak minősül az a feladat, hogy a gyerek szövegből kiindulva hozzon létre illusztrációt – legyen képes lerajzolni azt, amit olvasott – de azzal már alig foglalkoznak a pedagógusok, hogy egy képet megnézve mondja el, mit lát, hogy leírást, történetet tudjon alkotni köré. „Nincs egyensúlyban a mérleg, a szöveget sokkal nagyobb súllyal kezeljük, a kép és annak szerepe hátrányos megkülönböztetést szenved” – véli a tanárnő.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.

A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!