– Vigyázz a szádra, te nyúl! – horkant fel a lompos. – Benne van az Alaptörvényünkben, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatalt nem szabad budinak nevezni. Ahogy árnyékszéknek, pottyantósnak, slozinak, vécének, klotyónak, illemhelynek, toalettnek, klozetnek, mellékhelyiségnek, latrinának se mondható, elkerülendő a 2-5 év fogházat vagy a 250 év közmunkát a Medve dácsája körül, lőtávolságon túl. További 250 ezer tiltott szó a mellékletben szerepel, amely percenként bővül. Hoppá. 260 ezer.
– Álljunk meg egy szóra! Egy be nem tiltottra. Mióta van benne az alaptörvényünkben a bu… a budapesti szuverenitásvédelem? – fogta kérdőre a Rókát a Nyuszika.
– Úgy fél éve – csapkodta a kezében a gumibotot a ravaszdi. – Remek találmány. Kár, hogy nem jutott előbb eszünkbe!
– Kinek nem jutott eszébe előbb „kár, hogy...”?
– Hát a miénkbe. A legegyszerűbben talán a ragadozók családjával volnánk körbeírhatók. De mint tudod, nem bántunk senkit. Amíg meg nem éhezünk, jobban mondva, amíg a szuverenitásunk…
– …nem szorul védelemre.
– Hiszen érted! Csoda, hogy eddig kibírta a szuverenitásunk. Bár nekem itt, a bicepszem mintha már kicsit sajgott volna…
– Láttalak talicskázni múltkor az Erdei Banknál, kifelé és befelé, egy hétig.
– Túlóra, tudod. A Hatvanpusztai rétet építjük, és viszi a pénzt, mint a pinty. Hopp, a Pintyet le kell tartóztatni korrupció tiltott szembeötlése miatt.
– És mesélnél a Hivatalodról picit? Csak hogy eldöntsem, nem akarom-e meglátogatni véletlenül negyven évre az unokatestvéremet Amerikában – élcelődött a Nyuszika.
– Persze hogy – felelt a Róka, aki nem értette az iróniát. – Nos, mint tudod, az Erdőnknek vannak érdekei, ilyen a szuverenitásunk is. Mi akarjuk eldönteni, hogy kivel akarunk együtt élni.
– Mármint ti, ragadozók.
– Ja. Mi kaptuk a felhatalmazást.
– És mégis hogyan?
– A tavak királynője... a napfény megcsillant aranykelmébe burkolt karján, a magasba emelte a tó mélyéből a szent szablyát, jelképezvén, hogy Isten akaratából mi, a Ragadozók legyünk annak hordozói. Ezért vagyunk a királyotok. Ja, nem, az nem vagyunk. Elragadott a frazeológiám.
– Aha. És milyen veszély leselkedik ránk, ha szabad tudnom? – kérdezte a Nyúl.
– Az Erdőnk szuverenitását egyre gyakrabban éri jogellenes támadás – húzta ki magát a lompos. – Évek óta tetten érhető befolyásszerzési kísérletek történnek, melyek során külföldi szervezetek és személyek a saját érdekeiket igyekeznek érvényesíteni, szemben az Erdőnk érdekeivel és szabályaival – mondta a Róka, folyékonyan, mintha könyvből olvasná.
– Vagyis a tiétekkel.
– Ne a szavakon lovagolj, kérlek – villant a ravaszdi szeme. – A szavakon lovaglás is tilos az alaptörvény szerint holnaptól. Ezt is meg kellett volna írnom az Európai Erdők Szövetségének, Ursula Elnök asszonynak.
– Írtál neki? És mit?
– Ja, a héten. Hát, hogy az Erdőnk a tét. És hogy az Erdőnkben mozgolódnak az idegen érdekek, és ellenséges fajok akarnak befolyást szerezni. A választáson pedig: Csak a Róka! Ezt elmondtuk az M1-en is, amiért jól megbüntetett minket az Erdei Választási Médiairoda. Innen is látszik, hogy itt sem ura a helyzetnek a Vakond.
– Te Róka, eszem a zúzádat, ez így nagyon átlátszó! – kötötte a cipőt a Nyúl.
– Az? – kérdezte a Róka, aki a Szuverenitásvédelmi Törvényen kívül és a Medve alázatos szolgálatán túl jóformán semmit sem értett, így ezt sem.
– Igen. A vak is látja rajtatok a rókajelmezt, ami elég jól áll, de kilóg alóla a lóláb. Vagy a sakálláb. Mezei sakálok vagytok ti, meg egy köbméter összekapaszkodott sáska, és ki akarjátok sajátítani a közhatalom gyakorlását. Olyan jogszabályokat hoztok, ami csak nektek jó, és ha valaki vagy valami veszélyezteti a hatalmatokat, akkor nyígtek-nyűgtök.
– Eb ura fakó – jött elő egy szemüveges vadász/róka jelmezes kormányszóvivő a budiból, de alighanem csak egy köbméter összekapaszkodott szarka lehetett.
– És a Medve befolyásolási kísérletei – folytatta a felpaprikázott Nyuszika menekülés közben –, azok nem számítanak? Azokat nem vizsgálja a fostos hivatalotok?
Sokáig visszhangzott a fostos-tos-tos a fák között. Az Erdő népe elcsendesedett ezután. Az egyik bozótban a Róka tartott titkos összetartást a szuverenitási aktivistákkal, jótékony buditávolságban.
– Vicc... – gondolta a Nyuszika.
– Stirlitz... – tárcsázta a Róka.