Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikust Neumann professzori címmel tüntette ki a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME). A tudós, aki korábban a Műegyetem munkatársa is volt, ebből az alkalomból válaszolt az újságírói kérdésekre – közöttük lapunkéra is – egy zártkörű sajtóbeszélgetésen. Szóba került a magyar tudományosság jövője, a tanárok nyomorúsága és az alapítványi modellváltás is.
A sajtóbeszélgetésen megkérdeztük a Nobel-díjas kutatót, hogy miként vélekedik arról a krízisről, ami az utóbbi hetekben alakult ki a BME-n, és ami az egyetem pénzügyi ellehetetlenülésével fenyeget (a kormány forrásmegvonással próbálja az alapítványi modellváltásra kényszeríteni az egyetemet, ennek hátterét lásd a cikkünk végén). Krausz Ferenc válaszában így fogalmazott: „Én nyilván gondolok erről valamit, de a kérdés talán túlságosan komplex ahhoz, hogy ezt néhány rövid mondatban meg lehessen válaszolni. Az magától értetődő, hogy én azt szeretném, hogy minden magyar felsőoktatási intézményben a lehető legideálisabb körülmények között működhessen az oktatás, működhessen a kutatás, működhessen a jövő generáció kiképzése, és ez alól a Budapesti Műszaki Egyetem sem kivétel, az ország egyik legjobb egyetemeként. Nyilvánvalóan itt különösképpen ezeket a feltételeket kell teljesíteni, úgyhogy én nagyon remélem, hogy ezek a feltételek teljesülni is fognak.”
Autonómia vagy pénz
A beszélgetésen felmerült az egyetemek alapítványi kezelésbe adásának ügye. A kutató nem foglalt egyértelműen állást a sokak szerint az egyetemi autonómia ellen kitalált rendszerrel szemben vagy mellette, de a saját kutatóintézetének – az ő értelmezésében egyértelműen pozitív – példáját hozta fel: „annak köszönhetően, hogy a projektünk bekerült a modellváltásba, és a Semmelweis Egyetemet működtető alapítvány alá került be a CMF a Semmelweis Egyetem mellé, gyakorlatilag ugyanolyan közfinanszírozási szerződést köt velünk a magyar kormány, mint ami az egyetemek [működtetésre vonatkozik]. Ebből kibújni semmilyen kormánynak nem lehet kétharmados többség nélkül. Tehát ez egy egészen más garancia arra, hogy e projekt [finanszírozása] 2030-ig bebiztosított”.
Krausz Ferenc előadást tart a BME-n (Fotó: Geberle Berci/BME)
Fotó: Geberle Berci/BME
Ennek háttere, hogy a Krausz Ferenc által vezetett Molekulárisujjlenyomat-kutató Központot (CMF) a kormány a korábbi 20 milliárd forint után a következő években újabb 75 milliárd forinttal fogja támogatni. A CMF olyan vizsgálati módszereket fejleszt, amelyek alapját Krausz és munkatársainak felfedezései adják. A vizsgálatok lézeres technológiával történnek, és a vér összetevőinek molekuláris változásait keresik. A támogatás bejelentése után nem sokkal került nyilvánosságra, hogy a CMF a Semmelweis Egyetemet is működtető Nemzeti Egészségügyi és Orvosképzésért Alapítvány felügyelete alá kerül, tehát az irányítása alapítványi modell szerint folyik tovább.
A jó öreg kettős mérce
Természetes módon felmerült ezután, hogy az alapítványi modellben működő intézményeket a politikai befolyás lehetősége miatt kizárta az Európai Bizottság a legtöbb EU-s kutatási pályázatból. Ezen a ponton Krausz Ferenc a kormány képviselőitől megszokott „kettős mérce” típusú állításokat kezdte hangoztatni: „Ez egy egészen tragikus helyzet, ami nyilván hosszú távon nem tartható fent, és én meg is vagyok győződve arról, hogy ez az állapot hamarosan meg fog szűnni. Maximum egy-két év alatt. Ez a helyzet nem tartható, mert igazából a jelenlegi magyar rendszer az első gyermekbetegségeit kiküszöbölve, tulajdonképpen teljesen rásimul a Nyugat-Európában használatos rendszerre. Tucatnyi példát lehet említeni, ahol egyetemek alapítványi formában működnek.”
Krausz Ferenc a sajtóbeszélgetésen (Fotó: Geberle Berci/BME)
Fotó: Geberle Berci/BME
„Én nem hinném azt, hogy ez a jelenlegi szankciós állapot hosszú távon fenntartható – folytatta a Nobel-díjas tudós. – Ez nyilván következménye a kettős mércének, amit nem csak ezen a területen alkalmaz egyébként az Európai Unió, hanem sajnos más területeken is, de ez egy egészen más téma.” Amikor megjegyezte az újságíró, hogy nem minden akadémiai dolgozó ekkora rajongója az alapítványi modellváltásnak, Krausz Ferenc így pontosított:
„Én nem mondtam semmit arról, hogy ez a rendszer hogy működik. Én nem mondtam, hogy jól működik, mert nem is tudom, hogy hogy működik a rendszer. Én azt mondtam, hogy mi konkrétan a célprojektünkkel jelenleg profitálunk a rendszerből, mert azáltal, hogy bekerültünk ebbe a rendszerbe, sokkal nagyobb tervezési biztonságunk van, mégpedig hat évre. Hat év alatt lesznek választások is, és nem tudjuk, hogy mi történik, és hogy a következő miniszter éppen mit gondol a mi projektünkről, és hogy ugyanakkora lelkesedéssel támogatja-e, mint annak idején Palkovics miniszter úr, aki megnyitotta ezt. Tehát ezt mi nem tudjuk, viszont ennek a szerződésnek a keretében, ami most kerül majd hamarosan remélhetőleg aláírásra, a működésünk bebiztosított egy polgári jogi szerződéssel, tehát mi ennek a rendszernek haszonélvezői vagyunk. Én csak ezt mondtam. Azt, hogy ez a rendszer az egyetemeken hogy működik, azt én nem tudom megítélni.”
80 vagy 100 százalékát keressék a tanárok a diplomás átlagbérnek?
Lapunk a tanárhiányról, a tanárok fizetéséről és a sztrájkjoguk csorbításáról is kérdezte a tudóst. „Én is úgy látom, hogy a tanárok helyzete az egy kulcskérdés. Egy országnak, amelynek az a jövőképe, hogy szeretne a lehető leghamarabb, a következő 10-20 évben a világ élvonalába tartozni, mind az életszínvonal tekintetében, mind pedig az értékteremtés képességének a tekintetében, annak a lehető legnagyobb hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a tanári pályára a lehető legalkalmasabb, a lehető legrátermettebb, a lehető legmotiváltabb emberek jelentkezzenek, és a lehető legkiválóbb tanárokat tudja kiképezni az ország, és ezt nyilvánvalóan nem lehet másképp, mint anyagi megbecsüléssel” – mondta Krausz Ferenc.
„György László barátom, a Nemzetgazdasági Minisztérium kormánybiztosa megosztott velem egy tanulmányt, amiben javaslatokat tesz, hogy hogyan lehetne a magyar oktatást továbbfejleszteni – folytatta a fizikus. – Ott többek között azt a célt fogalmazza meg, hogy a lehető leghamarabb el kellene érni, hogy a tanárok, a diplomások átlagfizetésének a 80 százalékát keressék. (...) Én ezzel kapcsolatban mondtam azt, hogy ez egy jó első lépés, de csak első lépésnek jó, mert szerintem minimum 100 százalékot kell megcélozni. (...) Szerintem a 80 százalék mindenképpen egy jó rövid távú cél. György Laci barátom azt mondta, hogy ezzel a legutóbbi emeléssel közelíthet ehhez [a tanárok fizetése]. Nem tudta pontosan megmondani, de közelíthet, úgyhogy lehet, hogy nem is vagyunk olyan nagyon messze ettől.”
Krausz Ferenc kitette Nobel-díját az asztalra (Fotó: Geberle Berci/BME)
Fotó: Geberle Berci/BME
„Önkéntes” modellváltás vagy pusztulás? – A BME jelenlegi helyzete
Krausz Ferenc kitette Nobel-díját az asztalra (Fotó: Geberle Berci/BME)
Fotó: Geberle Berci/BME
A beszélgetés helyszíne különös aktualitást adott az eseménynek, hiszen az utóbbi hetekben a BME egyre kilátástalanabb helyzetével került a hírekbe. A Neumann professzori cím átadásakor Czigány Tibor, a Műegyetem rektora kiemelte, hogy „a Műegyetem hazánk legsikeresebb Európai uniós pályázója, beleértve az összes egyetemet, kutatóintézetet, céget, kormányzati szervezetet. Sőt, nemcsak hazánkat, hanem a Visegrádi Négyek országait tekintve is, akikkel 20 évvel ezelőtt együtt csatlakoztunk az Európai Unióhoz, a legsikeresebb intézmény a Műegyetem.” Bár e mondatnak „békeidőben” a kötelező önfényezésen túl nem lenne jelentősége, most mégis kiemelt aktualitással bír.
A BME ugyanis az egyik utolsó jelentős magyar egyetem, amelyet a kormánynak még nem sikerült belekényszerítenie az alapítványi modellbe. Az alapítványi irányítású egyetemek esetében az Európai Bizottság nem látja szavatoltnak az egyetemi autonómia fennmaradását, ezért kizárta ezen intézmények kutatóit a legtöbb európai uniós kutatási pályázatból. Vagyis, ha végül kénytelen lesz a BME is belemenni az alapítványi átalakításba, akkor a rektor által hangsúlyozott uniós pályázati sikeresség lenullázódhat.
A BME oktatóinak és kutatóinak jelentős része már többször elutasította a modellváltást, de a kormány pénzügyi nyomásgyakorlása hamarosan elviselhetetlenné válhat az egyetem számára. Néhány nappal ezelőtt látott napvilágot a sajtóban, hogy Czigány Tibor rektor április végén drámai nyíltsággal fogalmazott az egyetem pénzügyi haláltusájáról a szenátusi ülésen. Az általa és a dékánok által a fenntartó minisztériumnak küldött levél szerint: „Az egyetem számára a 2024. évi működés finanszírozására előirányzott összeg reálértéken mintegy 40 százaléka annak, amit a fenntartó 20 évvel ezelőtt biztosított”. Az államtól annyi pénzt sem kapnak, hogy a legalapvetőbb működés pénzügyi feltételeit biztosíthassák, így csoportos létszámleépítésre kényszerülhetnek.
„Kár, hogy nem ismerik el eredményeinket és mindent alárendelnek a torz versenyszellemnek, amely nem az együttműködésre, hanem a folyamatos harcra, egymás legyőzésére épül. El kéne felejteni a kritika nélküli adatvezérelt ágazatirányítást, mert torz eredményre vezet, kiöli a minőséget, megszünteti az együttműködést és rombolja a jövőt – fogalmazott a rektor. – Milyen rendszer az, ahol az állam inkább az alapítványi egyetemeket finanszírozza és nem az államiakat? Diszkrimináció a hallgatóinkkal, az ország legjobb hallgatóival szemben, hogy csak fele, vagy csak harmad annyi pénzből tudjuk őket képezni, mint a modellváltott egyetemeknél.”
