Online árverés zárul május 12-én este az antikvarium.hu szervezésében, amelyen több mint 220 tétel vár a licitálókra, köztük a Szép Szó 1936-os évfolyamának 9. száma, mégpedig különlenyomatként, önálló kötetben. Benne Ignotus Pál megemlékezése az egy hónappal korábban elhunyt Kosztolányi Dezsőről.
Az 1936 és 1939 közt megjelent irodalmi és kritikai folyóiratot remélhetően nem kell bemutatni a Szép Szó jelenlegi olvasóinak, annyit azonban érdemes megemlíteni, hogy Ignotus Pál (Budapest, 1901 – London, 1978) a felelős szerkesztők egyike volt, míg a másik – 1937. decemberi haláláig – József Attila. Kiadója ebben az évfolyamban Cserépfalvi Imre.
A Szép Szó 1936 márciusában látott először napvilágot és nyolc szám követte egymást ebben az évben, a kilencedik decemberben jelent meg. Ebben lehet olvasni Ignotus Pál gondolatait Kosztolányiról.
Az 1908 januárjában indult Nyugat című irodalmi folyóirattól természetes volt, hogy különszámban emlékezett meg Kosztolányiról, mint a folyóirat első nemzedékének kiemelkedő tagjáról, és hogy a megemlékezést Babits Mihály, az ifjúkori barát, harcostárs és költőtárs írta. Még akkor is, ha az akkor már a Nyugatot szerkesztő Babits (az alapító szerkesztő Osvát Ernő lemondása után ő lépett a helyébe) nem titkolhatta a kettejük közti ellentéteket, amelyek főként irodalmi jellegűek voltak. Kosztolányi ugyanis erőteljesen Ady-ellenes állásponton volt, ami az 1920-as évek közepétől kezdődően az általános vélekedéssel (főként pedig az irodalmi irányítók véleményével) élesen szemben állt. A Nyugat általában igyekezett a politikától távol maradni, Kosztolányi pedig 1920-ban a szélsőjobb Új Nemzedék munkatársa lett és nem kevés, vastagon antiszemita írást tett közzé (noha felesége és Ádám fiának anyja, Harmos Ilona zsidó származású volt) – többnyire név nélkül.
Bár a Nyugathoz képest a baloldaliságot felvállaló Szép Szóbeli búcsúztatójában Ignotus Pál nem erőltette ezt a tényt, hanem Kosztolányi írói-költői nagyságára összpontosított, mégis erős áthallásokat lehet felfedezni az írásában. „Az író azonban attól író, hogy ő az, aki följegyez. Vizsgájuk meg tárgyilagosan, hogyan végezte tisztjét. Vessük mérlegre művét, rostáljuk ki selejtesét, óvjuk meg, ami maradandó benne.Vegyük sorra alkotásait, mondatait: ez szép, az rút, mondaná a homo aestheticus. Ezt hagyta ránk, az írott szavakat; az emberhez semmi közünk, mondaná. Aztán elkezdene írni: az emberről.” – rögzítette Ignotus Pál
Babits így búcsúztatta Kosztolányit: „Ő épenúgy íszonyodott vérontástól és barbárságtól mint én. De elfogadta, mint az élet tényét, mely ellen hiába volna a lázadás. Hozzátartozik a nagy képhez és témához: ő csak szemlélő és ábrázoló lehet... Sőt volt talán művészlényének egy szöglete, egy rejtett ideg mely önkénytelen még élvezni is tudta az uj világosságot amit a rettenetes események az emberi állat természetrajzára derítettek. Ahogy a művész élvez egy erős színt, vagy a klinikai tanár egy jellegzetes «szép» kórképet. Semmi sem lehetett volna idegenebb neki, mint az én iszonyom és lázadásom, ki sohasem voltam hajlandó megbékélni egy ténnyel, (vagy épen még értéknek is látni) csupán azért mert tény.”
A Szép Szó különlenyomata önálló árverési tétel abban a sorban, amelynek megtekintése az interneten lehetséges, és az árverő cég bejáratott gyakorlata szerint online módon lehet rá licitálni. Hogy a licitálóknak könnyebb dolga legyen, minden tétel 1 forintos alapárról indult és május 12-én, vasárnap este 8-kor zárul a virtuális versengés, amit ki-ki a saját számítógépén, vagy akár a telefonján is követhet, ha előtte regisztrált. A korábbi hasonló online árverések gyakorlata szerint általában minimálisan száz forint egy-egy licitlépcső mértéke (és értéke), de az összeg természetesen magasabb is lehet, csak kisebb nem.
A versenyfutás május másodikán kezdődött, a tételek mindegyike híres magyar (illetve néhány külföldi) író műve, de mindegyik dedikált: ez fogja össze a tételsort. Néhány kötetben csak az író aláírása olvasható, másokban a dedikálás ismert személynek, vagy az író-költő barátjának, ismerősének szól. Ignotus Pál a Szép Szó különlenyomatának ezt a példányát névre szólóan Barta Istvánnak ajánlotta – mint feltüntette – „barátsággal”. És szerepel a beírás dátuma is: 1936. december 17. Amire csak azért érdemes fokozottan odafigyelni, mert tudjuk, hogy Kosztolányi 1936. november 3-án halt meg. Vagyis a nekrológírónak és egyben lapszerkesztőnek ennyi ideje volt, hogy megírja gondolatait, hogy a folyóirat az évi 9. számába helyet biztosítson neki, majd a kéziszedő kiszedje az ólombetűket és a szedővasba soronként elhelyezze, a mettőr oldalba tördelje, azután a körbekötött ólomoldalakat a szedőteremből a nyomdai gépterembe vigyék, ott a magasnyomású nyomdagépek kinyomják az oldalakat, amelyeket ívekbe hajtogatva a kötészeten formálnak folyóirattá, könyvvé – így kerülhetett az olvasóhoz.
Az antikvarium.hu oldalról még az is megtudható, hogy az árverésre bocsátott kötet: „Korabeli könyvhirdetéssel kiegészített kiadás. A címfedél belső oldalán illusztrációval ellátott Ex-libris címke látható. Nyomatott Löbl Dávid és Fiánál. Kiadói tűzött papírkötésben lévő példány feliratos, sérült címfedéllel és hátlappal, feliratozatlan, sérült könyvgerinccel, hiánytalan állapotban.”
No, ekkor lehet licitálni. És akkor közel kilencven év után megszerezhető, mint egyedi különlegesség. E sorok írásakor, nagyjából a licitverseny félidejében ez a tétel az 1 forintos induló árról éppen 5.300 forintnál tartott. Senki többet? Május 12-én este 8 után koppan a kalapács.