Parragh László: én mindig a cégek nevében beszélek
A kamarában sokszor ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk, mint a gazdaságpolitikusok. Nem arról van szó, hogy én felvezetem a kormány döntését vagy tesztelem a közvéleményt, hanem hogy világosabban, konkrétan fogalmazhatok – mondta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke, aki szerint a munkaerőhiány növekedni fog.
Parragh László a Népszavának adott interjújában kijelentette, „nekem kevésbé kell populistának lenni, nyugodtan fogalmazhatok szakmaibban.”
Hozzátette, kamarai elnökként csak úgy lehet megszólalnia, ha az egész gazdaság érdekét nézi
„Vegyük a kata szigorítását. A kata, mint adó, 70-80 ezer kisvállalkozásra volt kitalálva. Azzal, hogy végül 450 ezer munkavállaló katás lett, az azt jelentette, hogy a többi 4 millió munkavállaló adóit és járulékait meg kellett volna emelni ahhoz, hogy az ellátórendszerek, az egészségügy, a nyugdíjrendszer működőképesek maradjanak. Ebben az esetben egyik oldalon védenem kell a mikrovállalkozót, míg a mérleg másik oldalán ott a makrogazdasági egyensúly, amire szintén tekintettel kell lenni. Ez a kamara elnökének a felelőssége.”
Az évek óta folyamatos a tiltakozás alatt álló kamarai hozzájárulással kapcsolatban kifejtette, a gazdasági szereplők védelme, képviselete, szakértői munkát, felméréseket, kutatásokat igényel, ezek mind-mind komoly pénzekbe kerülnek.
„Mondhatnánk azt a kormánynak, hogy töröljük el a hozzájárulást, és adófizetői pénzből a költségvetés utalja át nekünk az abból egyébként befolyó ötmilliárd forintot. Egyszerűbb lenne az életünk, de akkor felmerül a kérdés, hogy mennyire függenénk a kormánytól. Ez kézi vezérlés felé vihetne bennünket. Ugyanakkor a mérleg másik serpenyőjében ott vannak az eredményeink: a szakképzés átalakításból például minden cég profitálhat, függetlenül attól, hogy kamarai tag vagy sem.”
A kamara egy gazdaságszervező erő, amihez például az előbbi, természetesnek vett szolgáltatások is tartoznak, ám ehhez pénz kell – fogalmazott.
„Szerintem a cégek a többszörösét kapják vissza a hozzájárulásuknak.”
Parragh László beszélt az akku-gyárak miatt fellépő munkaerőhiányról is. Mint mondta, romlani fog a helyzet olyan értelemben, hogy a társadalmi fejlődés eredményeként a kétkezi munkára egyre kisebb a fogékonyság.
„Bizonyos munkakörökre nagyon nehéz Magyarországon munkaerőt találni. Egyre többen azt szeretnék, hogy a gyermekük fehérgalléros munkaváló legyen. Másik része a demográfia: csökken a magyar népesség, ráadásul nem csak fogyunk, hanem az idősek száma is nő. Vannak még hazai tartalékok, de ezek korlátosak.”
