A kínai tartóoszlop hete

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

„Azt állította Orbán Viktor (a kínai elnökkel folytatott tárgyalásai után), hogy »az új világrendnek egyik tartóoszlopa a Kínai Népköztársaság. Az az ország, amely ma már meghatározza világgazdasági és világpolitikai folyamatok menetét.«

Ezzel szemben a tény az, hogy Kína nem tartóoszlopa egy új világrendnek (ami most inkább rendetlenség), legföljebb szeretne az lenni, és valójában az eddigi rendet akarja felrúgni, miközben az eddigi tartóoszlopokat, elsősorban az Egyesült Államokat, valamint Európát akarja meggyengíteni. Most éppen Orbán lelkes asszisztálásával, aki odaszól az elefántnak: Hallod, hogy dübörgünk? (...)

Azt állította ezen kívül a kormányfő, hogy »az elnök úrral közösen kiadott nyilatkozatunk már stratégiai partnerségről, ahogy mondják: all-weather partnerségről beszél«.

Ezzel szemben a tény az, hogy Kínának 19-féle nemzetközi együttműködési formulája van, és közülük 13-ban használja a stratégiai jelzőt. Orbán lehet ugyan büszke, hogy a kínaiak által all-weather-nek, nevezett, vagyis jó és rossz időkben egyaránt működő partnerségi kategóriába soroltak bennünket, de nem árt tudni, ilyen státuszt kapott tőlük Pakisztán (ahonnan rengeteg menekült érkezik Európába jó és rossz időkben egyaránt), valamint Venezuela, amelynek elnyomó politikája miatt még az Orbán-kormány is befogadott menekülteket. A legmagasabb szintű kínai együttműködés pedig kinek másnak volna fenntartva, ha nem Oroszországnak, »egy új korszakra szóló átfogó stratégiai partnerség és együttműködés« címszóval? Szép kis társaságba keveredtünk.”