A Magyar Péter-jelenségnek már most látható hatása: átrendezi a magyarországi pártpolitikai rendszert, különösen annak ellenzéki oldalát. Ténylegesen a június 9-ei európai parlamenti választások listás eredménye mutatja majd meg, hogy ez a változás mekkora, de az máris látszik, hogy az eddigi ellenzéki pártok bajba kerültek, és a Tisza Párt porszívóként szippantja el a szavazóik jelentékeny részét. A különböző közvélemény-kutató intézetek mérései olykor szélsőségesen eltérnek egymástól, de abban megegyeznek, hogy Magyar Péter pártja alapvetően az ő rovásukra növeli népszerűségét, és ennek következtében egzisztenciális válság fenyegeti őket. A Demokratikus Koalíciót is megtépázni látszik Magyar Péterék felemelkedése, mert lehet, hogy az ellenzék legnépszerűbb pártjának pozíciójától el kell búcsúznia a választást követően. Az pedig szégyen lesz, ha az MSZP-vel és Párbeszéddel kiegészült listája kevesebb szavazatot fog kapni, mint a Magyar Péter vezette lista, holott a friss politikus létezéséről szinte senki sem tudott még januárban sem…
A viharos politikai folyamatok láttán könnyen keletkezhet az a benyomás, hogy a DK előretörését Magyar Péter feltűnése akasztotta meg, ám a párt már előtte is problémákkal küszködött, amelyekre nem sikerült helyes válaszokat adnia a pártvezetésnek. Az első hiba, pontosabban mulasztás pont négy–öt évvel ezelőttre esik, amikor is a párt nem tudta tovább vinni azt a lendületet, amelyet Dobrev Klárának a politikában való megjelenése és egy tisztességes európai parlamenti választási eredmény (16 százalék listás szavazat, 4 EP-mandátum) hozott magával. A párt ezután visszatért a reagáló kommunikációra, vagyis a politikusai sorra kritizálták a kormány hibásnak, felháborítónak tartott döntéseit és a NER-közeli közszereplők, üzletemberek visszás dolgait, vagyis nem igazán vette át a kezdeményezést a Fidesztől. A DK-nak nem tett jót a 2021-es előválasztás sem, mert az előválasztási csatározások – úgy, hogy ezúttal a többi ellenzéki párt volt a rivális – koptatták Dobrev újdonságbéli varázsát, aki alulmaradt az akkor még párt nélküli Márki-Zay Péterrel szemben. Az ellenzéki összefogásban így már csak kelletlenül vettek részt, de a 2022-es súlyos választási vereségnek ettől még részesei voltak, ami szintén nem tett jót a szervezet imidzsének.
Kétségtelen politikai innováció volt az árnyékkormány megalakítása, ám a kezdeti meglepetés után sokat nem hozott a Demokratikus Koalíció konyhájára, már ami az új szavazók áramlását illeti. Pedig a választói támogatottság növelése lett volna a más ellenzéki pártokban tevékenykedő politikusok DK-ba való átcsábításának értelme. A politikusi átlépések ugyanakkor feszültebbé tették az érintett pártokkal – a Momentummal, az MSZP-vel, a Párbeszéddel – való kapcsolatokat, másfelől a Demokratikus Koalícióban is megnövelték a feszültségeket. Képzeljük magunkat annak a DK-s talpasnak a helyzetébe, aki már a párt 2011-es megalakulásánál megjelent, elviselte a gyurcsányozást, ragasztott plakátokat, pultozott és esetleg reménykedett egy pártbéli karrierben, ám a más pártokból érkezők hirtelen fontosabbak lettek, mint ő, hiszen az „újak” árnyékminiszteri vagy egyéb fontos pártbéli megbízatást kaptak. Ha a Gyurcsány-párt tényleg alulmarad a júniusi választáson a Tisza Párttal szemben, akkor majd emlékezzünk azokra a DK-s párttagokra, szimpatizánsokra, akik morogva fogadták az „újak” pártba való fogadását, mert meglehet, megbántottságuk okán is ők már Magyar Péter szavazói lesznek…
A belső pártélet gondjai mellett kiütköztek a tartalmi problémák is. 2023 elején, érdemi előkészítés nélkül a párt szociáldemokratának kezdte nevezni magát, csak éppen az elnökség elfeledkezett ennek az ideológiai változásnak a párton belüli előzetes, alapos megvitatásáról. Ez nem csip-csup ügy lett volna, hiszen a párt megalakulását követő néhány évben inkább szociálliberális irányvonalat képviselt, vagyis az ideológiai változtatás érdemi volt. A szociáldemokrata vízió csak ősszel lett nyilvános, ahelyett, hogy fordítva csinálták volna: előbb át kellett volna gondolni, mit is jelent a szociáldemokrata politika a XXI. században, és utána kellett volna szociáldemokratának nevezni magukat. Így az a helyzet alakult ki, hogy a DK politikusai – ha kellett, ha nem – szinte minden interjúban mantraszerűen emlegették a párt szociáldemokrata jellegét, de a hallgató/néző fejében nem állt össze, hogy ez konkrétan mit jelentene, ugyanis a programalkotásra csak ősszel került sor. A nyilvánosságra hozott vízió és szakpolitikai fejezetek aztán első ránézésre valóban szociáldemokrata vonalat képviseltek, amennyiben az állam erőteljesebb beavatkozását látták szükségesnek a szegénység enyhítése, a nyugdíjasok helyzetének javítása érdekében. Többedik ránézésre viszont már feltűnő volt, hogy a DK nem beszél a munkavállalói jogok érdemi megnöveléséről, és nincsenek konkrét javaslatok a munka törvénykönyvének olyan módosításairól sem, amelyek a munkavállalók, szakszervezetek, üzemi tanácsok pozícióját javítanák a munkaadókkal szemben, vagyis a Gyurcsány-párt mégsem kívánt szabadulni a vállalatbarát politikától, ami viszont már inkább liberális irányvonal. Az ideológiai katyvasz azonban igazából akkor jött létre, amikor Gyurcsány Ferenc pártelnök a polgári Magyarország létrehozásáról értekezett az Indexben, és az ez évi országértékelő beszédében is ennek szükségességéről beszélt, amelyet összebékíthetőnek tartott a szociáldemokrata vízióval, de a hogyanról/mikéntről nem beszélt.
Most már úgyis mindegy, mondhatnánk, merthogy Magyar Péter ma sokkal inkább érdekesebbnek hat, mint a DK. Dobrev Kláráék gyűlésein sokkal kevesebb választópolgár jelenik meg, mint a Tisza Párt rendezvényein. Ez különösen a minapi debreceni tüntetésen vált nyilvánvalóvá, amikor is Magyar Péterék hívására nagyjából megtelt a Nagytemplom előtti tér, míg a DK–MSZP–Párbeszéd korábbi debreceni fórumán meglehetősen szerény volt az érdeklődés. Nem biztató az sem, hogy a lelkesedés elsöprő Magyar Péter iránt, Dobrev rendezvényei meg rutinszerűek.
De azért még nem veszett el minden remény a DK számára. Magyar Péterrel ellentétben nekik az ország több pontján vannak alapszervezeteik, országgyűlési képviselőcsoportjuk, polgármestereik, és a hármas szövetségnek hála, a fogyatkozó szocialisták aktivistáinak segítségét is kérhetik a kampányban. Különben is, a választópolgárok nagy része amúgy sem megy el tüntetni, de szavazni igen… mondjuk egy olyan szövetségre, amelyből a Párbeszéd szervezetileg láthatatlan vidéken, és az MSZP-t nem szokták mostanában öt százalék fölött mérni. Ami pedig a DK-t illeti, már azért is erőfeszítést kell tennie, hogy ne süllyedjen a 2019-es európai parlamenti választási eredménye alá.
A szerző politikai elemző, A NER uralma alatt című cikksorozatának további elemzéseit itt olvashatja!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/19. számában jelent meg május 10-én.
