Nagyon keveset tudunk arról, miért támogatják az oroszok a háborút

A harctéri beszámolókból kitűnik, hogy volt az orosz-ukrán háborúnak nem egy olyan helyszíne és szakasza, amikor az oroszok emberi erőt nem kímélve próbáltak szimbolikus győzelmeket aratni, megszerezni stratégiailag jelentéktelen területeket. Ez az embertelen, a saját erőt sem kímélő harcmodor, úgy tűnik, tovább él – erről is beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Sz. Bíró Zoltán. A történész szerint mindez ráadásul azzal az „erősen megkérdőjelezhető” módszerrel kombinálódik, hogy mozgósításkor elsősorban az ország szegény vidékeiről és nemzetiségi területekről hívják be a katonaköteleseket. Abban bíznak, hogy a perifériákon élő, rossz helyzetben lévő társadalmi csoportok amúgy is kiszolgáltatottak a helyi vezetésnek, és nem mutatnak majd semmiféle ellenállást.

Sz. Bíró Zoltán felfoghatatlannak nevezte, hogy amikor a XXI. század elején egy erős nagyhatalom megtámad egy nála jóval gyengébb szomszédos államot, akkor a magyar kormányfő képes azt nyilatkozni, hogy ez a szlávok belügye, nem tartozik ránk. Holott nyilvánvaló, hogy amit Oroszország tesz, az nemcsak egy szuverén állam ellen elkövetett agresszió, de egyben arra irányuló kísérlet is, hogy felszámolja a második világháború után kialakult nemzetközi rendet.

• Miért nem értjük az orosz birodalmi mentalitást?
• Mit gondoltak egymásról ukránok és oroszok a háború előtt?
• Hogyan viszonyul a hagyományos orosz felfogás az emberélethez háború esetén?
• Elfárad-e az ukrán ellenállás?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap május 16-ig kapható 2024/19. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!