Annak idején, 2011-ben Orbán Viktor értékelése szerint kiosztott néhány sallert, taslit és kokit, miközben visszaverte az Európai Unió felől érkező támadásokat. Most mintha ezt próbálta volna utánozni az Országgyűlés Európai Ügyek Bizottsága a „baloldali” képviselők felé tett vehemens mozdulatokkal, csak végül nem talált el senkit, és ezt még kénytelen is volt beismerni a nemrég nyilvánosságra hozott és a parlament előtt fekvő  

jelentésében, amely „a baloldal magyar érdekkel szembeni brüsszeli politikai akcióinak a feltárását célzó vizsgálati tevékenységéről” címet kapta. 

A 23 oldalas jelentés kisebb részét, 8 oldalt tesz ki maga a „tényfeltárás” és a következtetések levonása. A többi a melléklet, amely ellenzéki politikusok kormánypártok által kifogásolt javaslatait és nyilatkozatait, az Európai Parlament által megindított, Magyarországgal szembeni kötelezettségszegési eljárások listáját, a „Magyarország-ellenes határozatok” felsorolását, valamint e vonatkozásban „a magyar baloldali képviselők szavazási magatartásáról“ szóló statisztikákat tartalmazza. 

A jelentés rögzíti, hogy a parlamenti szakbizottság – amelynek elnöke korábban Varga Judit volt, februári lemondása óta pedig a fideszes Tessely Zoltán – április 16-i ülésén megállapította, hogy „bár a lisszaboni szerződés nem tiltja, hogy brüsszeli tisztviselők vagy egy tagállam politikusai számonkérjék egy másik tagállam – a nemzeti választásokon jelentős legitimációval felruházott – politikusait vállalt értékrendjük miatt,  

arra bizonyosan nem ad felhatalmazást, hogy az európai uniós forrásokhoz való hozzájutást a politikai nyomásgyakorlás eszközeként használják fel, mindezt többszörös válsághelyzetben. 

Ez a „nyomásgyakorlás” a fő probléma, a kormány és a Fidesz–KDNP ugyanis sérelmezi, hogy egyes ellenzéki EP-képviselők bírálják az Európai Parlamentben az Orbán-kormány tevékenységét, és azt is javasolják, hogy addig ne oldják fel a zárolt pénzeket, amíg Magyarország nem teljesít bizonyos, például jogállamisági feltételeket. 

A kormánypárti többségű bizottság jelentése a vádiratokból ismerős formában még súlyosító körülménynek is rója fel, hogy „a politikai nyomásgyakorlásban Magyarország Európai Parlamentben ülő baloldali képviselői nemcsak hogy tevőleges részt vállalnak, de egyenesen kezdeményező szerepet játszanak”.

Cseh Katalin az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén Strasbourgban

MTI / Koszticsák Szilárd

Éppen ennek a szerepnek a kivizsgálását javasolta tavasszal – EP-listavezetői pozíciójától és a közelgő EP-választástól aligha függetlenül – a fideszes Deutsch Tamás, mondván: a 2019–2024 közötti európai parlamenti ciklusban „a magyar dollárbaloldal pártjai csak ártanak a hazájuknak, képviselőik „áskálódtak, nehézséget okoztak honfitársaiknak”; akadályozták, hogy Magyarország megkapja a forrásokat. 

A sokszínűséget a hányáshoz hasonlító fideszes képviselő, a máskor szűkszavú és lényegre törő Deutsch „Ennyi“ Tamás minderről szokatlanul hosszú és stílusában az 1950-es évek legszebb rákosista hagyományait, továbbá a korszak névtelen feljelentéseit idéző levelet is írt párttársának, az ellenzéki képviselőket elvtársaknak szólító Kocsis Máténak, kérve az ügy kivizsgálását.

Deutsch elsősorban a Momentum EP-képviselőit panaszolta be a levélben, mondván: ők „esküjüket megszegve és választóikat elárulva Magyarország ellen áskálódtak”, bár a három állítás – esküszegés, árulás, áskálódás – egyikét sem magyarázta meg, és mint vádakat nem is támasztotta alá semmivel. Mint látni fogjuk, hosszas vizsgálódás után nem jutott többre az Országgyűlés szakbizottsága sem. 

Pedig próbálkoztak. A jelentésben leírják például, hogy a baloldali EP-képviselők számos javaslata önmagában is csorbítaná Magyarország szuverenitását, ráadásul ezeket az EU-s források felszabadításának feltételéül is szabták volna. Ilyen, a bizottsági jelentés szerint szuverenitáscsorbító lépés lenne az Európai Ügyészséghez való csatlakozás – ez ellen a kormány valóban foggal-körömmel küzd évek óta: 

A jelentés szerint „a vizsgálat lefolytatása során az Európai Ügyek Bizottsága értékelte több baloldali európai parlamenti képviselő nyilvános megnyilvánulását, ezek közül szükséges kiemelni Donáth Annának, a Momentum elnökének és európai parlamenti képviselőjének nyilatkozatát, amelyben így fogalmazott:  

Büszkén vállalom, hogy az Orbán-kormánnyal szembeni jogállamisági eljárások egyik kezdeményezője a Momentum. (…) A kormányváltás alapfeltétele, hogy a jövőben is megmaradjon az európai uniós nyomás a magyar kormányon.

A jelentés felsorolja, mely, Magyarország elleni állásfoglalásoknál szavaztak a baloldali képviselők a jelentés összeállítóinak értékítélete szerint „Magyarország érdekeivel ellentétesen”, továbbá kigyűjtötték a közreműködésükkel elfogadott más, sérelmes döntéseket is. Ilyen például „a migrációs paktum” is a dokumentum szerint. 

Az ellenzéki képviselők „bűnlajstromát” soroló jelentés azonban végül kénytelen arra jutni, hogy mindennek semmi értelme. Ahogy le is írják, „a képviselők megnyilatkozásai és tevékenységei nem merítik ki egyetlen relevánsnak tekinthető bűncselekmény (hazaárulás, hűtlenség, kémkedés) törvényi tényállását sem”. De azért megjegyzik: 

Fontos utalni rá, hogy a vizsgálat tárgyát képező magatartások, megnyilvánulások büntetőjogi szankcionálása nem példátlan a történelemben. 

Ezt már példákkal nem is támasztják alá. Igaz, nem is lenne értelme, lévén, hogy maguk is megállapítják, hogy a hatályos törvények alapján semmi jogilag kifogásolható nem történt. Az pedig, hogy esetleg máskor, más országokban büntetés járt valamiért, a jelen magyar helyzetre vonatkoztatva nyilván értelmezhetetlen. Hiszen például 

Angliában főként a hazaárulókat büntették a 13. századtól kezdve azzal, hogy a végtagjukat négy lóhoz kötötték, majd a lovakat hajtva széttépték a testet, de idővel már nem alkalmazták, 1867-ben pedig végleg eltörölték ezt a büntetési formát. 

Ha nem is büntethetők a fent ismertetett ellenzéki politikai nyilatkozatok és szavazások, a jelentés azért rögzíti, hogy mindez „túlmutat a véleménynyilvánítás szabadságán”. Itt hivatkoznak arra, hogy az Alaptörvény szerint „a véleménynyilvánítás szabadsága nem irányulhat a magyar nemzet méltóságának megsértésére”.

A nép a hatalmát választott képviselői útján gyakorolja, de ez a felhatalmazás nem irányulhat politikai indíttatásból Magyarország érdekeivel ellentétes képviseletre 

– folytatódik az indoklás, ami azonban továbbra is csak egy politikai vélemény a Fidesz–KDNP-s bizottsági többség részéről. Például azért, mert azt is ők határozták meg, mit tekintenek Magyarország érdekeivel ellentétesnek, és azt is, mire terjedhet ki egy választott képviselő választói felhatalmazása. 

A jelentés egy erkölcsi-életvezetési állásfoglalással zárul, miszerint „függetlenül attól, hogy a baloldali képviselők megnyilatkozásai és tevékenységei nem minősülnek a hatályos szabályok szerint szankcionálható magatartásnak, azok közhatalmat gyakorló személyhez méltatlanok, és sértik a magyar emberek érdekeit”. 

Emiatt a jelentés szerint „indokolt felkérni a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, hogy folytasson le eseti vizsgálatot, továbbá fogalmazzon meg javaslatokat Magyarország szuverenitásának további megerősítése érdekében”. Ha így lesz, pontosan az történik, amire számítani lehetett: a Habony Árpád volt üzlettársa, a Figyelő elhíresült Soros-listájának atyja, Lánczi Tamás által havi bruttó 5,5 milliós fizetésért vezetett Szuverenitásvédelmi Hivatal vizsgálódhat, nyilatkozgathat, de semmilyen jogköre nincs, a Fidesz viszont politikai korbácsként használja.