Kísértetiesen hasonló történetek: a szereplők műkereskedők, gyűjteményeiket nagy gonddal építő múzeumok, tudós kurátorok, az ismeretlenségben már rég eltűnt sírrablók, a másik oldalon a kifosztottak, akik kincseik után nyomoznak. A helyszín változó, Afrika, Ázsia, Európa, vagy Dél Amerika, az emberiség sokezer éves történelmének nyomait őrző terepeken a kincskeresők megtalálják az árut, őket pedig azok a fehérgallérosok, akik pontosan ismerik a piacot, és tudják kihez kell fordulni a „véletlenül” kezükbe került antikvitásokkal. Most egy nagynevű amerikai múzeumban őrzött szobor sorsa foglalkoztatja az igazságszolgáltatást, a Getty Múzeum állítja jóhiszemű volt, Róma az ellenkezőjét mondja, az eseményeket kívülről figyelőket pedig elbizonytalanítja egy apróság: az ügyletben közreműködő személyek jónevű műkereskedők, nevük rendszeresen felbukkan a kétes eredetű értékek útját követő krónikákban.
Egyre gyakrabban kérik számon a múzeumoktól gondosan őrzött kincseik eredetét, az ilyen irányú kérdésekre adott rutin válasz akár meg is nyugtathatná a kiváncsiskodókat, hiszen általában rendelkezésre állnak korrekt adásvételi dokumentumok. Ezek a jog szemszögéből többnyire megfelelőek, de az érintettek, akik eltűnt kulturális örökségük nyomai után eredtek, nem elégednek meg ennyivel. Követeléseiket bíróságok elé viszik, nincs könnyű dolguk, a perek évtizedekig húzódnak, ahogy a most aktuális ügyben is.
A napokban a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (ECHR) Olaszországnak adott igazat, Róma tulajdonosként joggal követeli a „Victorious Youth” – a Dicső ifjú repatriálását a Getty Múzeumtól.
Az ítészek megerősítették azt a 2018-as olasz bírósági ítéletet, amely szerint a kulturális örökség részét képező antik szobor illegálisan került a tengeren túlra. Róma 1989-óta harcol a köztudatban immár Getty bronzként ismert embernagyságú ókori alkotásért. Az időszámításunk előtt 300-és 100 közötti időszakra datált görög bronszobor Adriai- tengerből, Fano közelében került egy halász hálójába 1964.-ben. Utána a 70-es években Münchenben bukkant fel, 700 000 dollárt adott érte egy ottani kereskedő, és 1977.-óta a Los Angeles-i Getty múzeum gyűjteményét gazdagítja. Az intézmény 3,95 millió dollárért vette meg, most is állítva, hogy az eladó, egy német kereskedő, Herman Heinz Herzer hivatalos kiviteli engedélyt lobogtatott.
2018-ban az olasz legfelsőbb bíróság ítélete a szobor kiadására kötelezte az amerikai intézményt, ám az megtámadta a döntést az európai jogi fórumnál, az ECHR-nél. Az emberjogi bíróság mostani, úgynevezett kamarai határozata azt jelenti: a feleknek három hónap áll rendelkezésére, hogy a legfelsőbb strasbourg-i ítélőszékhez forduljanak jogerős ítéletért.
„Hanyag, vagy rosszhiszemű” volt a Getty tröszt, amikor, bár tudatában volt annak, hogy az olasz állam keresi a lehetőségét a kulturális örökség részeként nyilvántartott antik szobor hazaszállításának, megvásárolta azt – hangoztatta a strasbourgi bíró. A Getty érvei szerint a követelés ellentmond az Európában is érvényes tulajdonosi jogvédelmi szabályoknak. A hét különböző országból származó ítészek viszont megállapították, Róma követelése nem jogsértő, hangsúlyozva, hogy a kulturális örökség védelme a fosztogatóktól közös ügy, ahogy a csempészett értékek visszaszolgáltatása is az. A Getty szóvivője szerint a Getty 50 éve mond magáénak egy olyan tárgyat, amelyet ugyan olaszföldön találtak, de nem itáliai művész alkotása, és szerinte az intézmény nem volt etikátlan, és nem sértették meg sem az amerikai, sem a nemzetközi jog előírásait.
A 21.század egyik legnagyobb botrányaként jegyezték fel az újjáépített Los Angeles-i Getty Múzeum 2006-os megnyitóját. Ezen az odaérkezett elegáns tömeg azzal szembesült, hogy az olajmágnás J. Paul Getty hagyatékából létrehozott, 5,5 milliárd dollárból gazdálkodó alap tulajdonában legalább 350 olyan tétel van, amelynek eredete legalább is kétes. Amúgy a 275 millió dolláros költséggel felújított létesítménybe 44 ezer, zömmel olasz és görög eredetű műtárgy került. Az intézmény próbálta menteni a menthetőt, visszaadtak Görögországnak egy időszámítás előtt IV. századi sírkövet, és egy i.e. V. századi fogadalmi dombormű töredéket, egy női fejdíszt. A Getty milliókat fizetett értük 1993-ban egy Svájcban működő osztrák kereskedőnek, Christoph Leonnak, ám a pénz egy műkincsfosztogató banda számláján landolt. Az ügyletekben felbukkant egy londoni díler, Robin Symes, akit később börtönre ítéltek, majd Giacomo Medici is, akinek szerzeményeire egy genfi vámraktárban bukkantak: a kifosztott etruszk sírokból származó kollekciót 30 millió euróra taksálták. Medicit Olaszországban vonták felelősségre, 2005-ben 10 év börtönbüntetésre ítélték, és 10 millió eurós kártérítés megfizetésére kötelezték. A szálak elvezettek a Getty kurátorához Marion True-hoz, aki az évek során a Medici készlet jelentős darabjaival gazdagította a Getty gyűjteményt, mindig ugyanazon személy, a Svájcban működő Emmanuel Robert Hecht bekapcsolásával. A Hecht - Medici duó neve egyébként más múzeumok tranzakcióiánál is felmerült. Marion True kapcsolatai különös módon mindig fontos láncszemei voltak az olyan ügyeknek, amikor vitatott eredetű műtárgyak bekerültek a normál kereskedelem vérkeringésébe. Marion True 1986-tól 2005-ig szolgálta a Getty-t, visszás ügyeit 2000-ben kezdték vizsgálni. 2005-ben bíróság elé állították Rómában, azzal a gyanúval, hogy 1986 -tól 35 kivételes, jogtalanul eltulajdonított antikvitás megszerzésében működött közre bűnszövetségben. A nő egyébként azt állította, minden esetben a Getty tudtával, engedélyével, a cég szabályainak megfelelően kötötte az üzleteket. Négy esztendő alatt nem jutottak messzire a bírák, majd hirtelen furcsa véget ért a per, 2010-ben, kiderült, elévültek a vádak.
Közben a malibui Getty Múzeum és Róma tárgyalásainak eredményeként 2007-ben 40 antikvitást visszaszolgáltattak, az egyik legkiemelkedőbb vitatott érték, a Morgantinai Vénusz, a szicíliai kultúra i.e 5. századi emléke is hazautazott 2011-ben, de a Fanóból származó bronz sorsának rendezése tabutéma maradt, a perek folytatódtak.
A Getty azóta több esetben is elismerte, gyűjteményének egyes darabjai mást illetnek, restituciókról lehetett hallani, a legújabb fejlemény, hogy Törökország visszakapott az intézménytől, egy 1971-ben megvásárolt bronzfejet, elismerve, hogy 1960-ban, fosztogatás révén került a műtárgypiacra. A napokban Egyiptomnak is visszaadott az USA néhány régiséget, ez a történet csak a közreműködők személye okán kapcsolódik aktualitásainkhoz. A tárgyak ugyanis is egy profi műtárgybűnöző, Dib-Simonian néven ismertté vált, banda fáradozásával kerültek Amerikába. A kilenctagú társaság vezére a 80-as éveit taposó Serop Simonian volt, akit tavaly letartóztattak, de az ügyekben hírbe hozták a Louvre hajdani igazgatóját, Jean-Luc Martinezt is aki könnyítette a csempészek dolgát kapcsolatai révén, és rendszeresen felbukkant a már említett Robin Symes brit díler neve, aki ismerten jó kapcsolatot ápolt a Getty kurátorával, Marion True-val is.
Gúzsba kötött múzeumokAz évszázad műtárgypiaci csalása?