100 évvel ezelőtt ő volt az etalon csúcsnő, Hitler is a küszöböt rágta nála, de ő inkább a nácik ellen fordult

A húszas és harmincas évek eleganciája, bohém életvitele, óriási partijai és szabados szexualitása, fülledt erotikája semmihez sem fogható. Több híres és gyönyörű színész és színésznő felemelkedését köszönhetjük ennek a korszaknak, ennek egyik kiemelkedő nagyja a német származású híresség, aki a színpadon, a filmekben és a zenei világban is otthonosan mozgott, az 1901. december 27-én született Marie Magdalene Dietrich, aki Berlinben látta meg a napvilágot.

Tehetsége korán megmutatkozott, hegedűművésznek tanult és egészen fiatalon megkapta az első színpadi szerepét is. 1923-ban ment férjhez Rudolf Sieberhez, aki hosszú ideig a társa volt, egészen 1976-ig, amikor is a halál választotta el őket.

A magyarok kedvenc színésznője nem volt szégyenlős ha vetkőzésre került a sor, a világszép Romy Scneider bombatestét szívesen tette közszemlére

Olvass tovább...

Kapcsolatuk nem volt átlagosnak mondható: az itt már önmagát Marlene-nek nevező színésznő nem vetette meg az ismertség jó oldalát, rengeteg viszonya volt, nőkkel és férfiakkal egyaránt. Férje azonban ezt cseppet sem bánta: ő maga is élvezte az életet, egymást azonban sose hagyták el és a feljegyzések szerint nem kerültek a válás közelében, biztos pontok voltak egymás életében.

A II. világháború alatt Hitler is felfigyelt a színésznőre, így Joseph Goebbels-t küldte el hozzá, hogy próbálja meggyőzni, ismét forgasson a szülőhazájában, ezzel is tompítva a diktatúra feszélyező hangulatát és emelve a kulturális színvonalat.

Nem csoda, hogy a németek maguknak akarták, igazi jelenség volt, a hangja pedig párját ritkító, melyet ezen a felvételen meg is tudsz tekinteni:

Ezt azonban az 1939-ben amerikai állampolgárságot kapó Marlene visszautasította, sőt, mi több: éppen ellenkezőleg cselekedett. A fronton harcoló amerikai katonáknak adott koncertet, a lehető legközelebb a frontvonalhoz, ahol javában zajlott a háború. Buzgott benne a tettvágy és saját eszközeivel próbálta felvenni a harcot Hitler propagandája ellen, ezt később több állam is jutalmazta: megkapta az amerikaiaknál elérhető legmagasabb kitüntetést és a Francia becsületrend tagja lett. Németországba a háború végén tért vissza, ekkor találkozott újra a családjával.

1953 után csak énekesi karrierjére koncentrált és egyre több gondja adódott az alkohollal, egy baleset következtében pedig tolókocsiba kényszerült, ám a fellépéseket ekkor sem hagyta abba. Végül 1992-ben betegségben elhunyt és visszatért oda, ahová mindig húzta a szíve: Berlinben temették el, ahol 2002-ben díszpolgárrá is avatták.

Élete pezsgő volt és élettelteli, de sok esetben gyötörte a szomorúság, a kétely, a kiégés, a függőség és minden díva legrosszabb rémálma, az öregedés: ezen pedig még híres szeretői vagy a számtalán forgatás sem tudott segíteni. Marlene keze pedig messzire elért: a pletykák szerint nem egy Kennedyt csábított el, akik előszeretettél töltötték az időt a pajzán, érzéki művésznővel.