A rendszerváltás elbizonytalanító időszakában az önkormányzattól kijáró gondozó, a mentálisan is labilis Győző elrabolja a kilencvenéves Kamillát, mivel gyermekkori szép emlékeit felidézve mindennél jobban vágyik egy biztonságot jelentő, „igazi” nagymamára. Az öregasszony tíz éjszakán keresztül kénytelen mesélni a tagbaszakadt, kissé együgyű férfinak, akit lassan maguk alá gyűrnek az egyre riasztóbbá váló történetek.
Mártonffy András második kötetében a 20. század tébolyult valósága összemosódik a mesék bizarr világával. A regény május 7-én jelent meg 11 éjszaka címmel a Trend Kiadó gondozásában.
…érdemes meghallgatni a tizenegy éjszaka történetét, mivel a főhőse egy olyan nemzedékből származik, amelyik elképesztő időket élt meg. A Monarchia idején születtek, és a huszadik század végét is megérték. Olyan dolgokat láttak, amikről nektek halvány fogalmatok sem lehet, és időnként még engem is megleptek. Akkorákat lódult alattuk a világ, hogy majdnem össze is omlott, de ők még mindig itt vannak. Van, aki egy régi lakásban, türelmes, kopott bútorok között szárad el, mint egy öreg festmény. Amikor meghal, nem is tudja, melyik korban jár a sok közül, amit megélt. Mások egy romos kórház elfekvőosztályán haldokolnak a saját piszkukban. Néha akad valaki, aki könyörületesen megsimogatja őket, mások titokban beléjük csípnek. Ott van a szemük mögött az egész huszadik század…
Kamillát, a sokat látott, cinikus és okos öregasszonyt 1990-ben egy napon elrabolja az önkormányzattól kijáró segítője, Győző, aki azért hurcolja magával őt, mert mindennél jobban vágyik egy igazi nagymamára. Visszakívánkozik saját gyerekkorába, amikor egy rövid ideig biztonságos és meleg otthonban élhetett, és arra kényszeríti Kamillát, hogy esténként meséljen neki. A nő egy letűnt kor maradványa, akit itt felejtett a történelem, és aki nem halt meg szép csöndben, ahogy a világ elvárta volna tőle. Győző mit sem tud arról, mi minden rejtőzködik a rettenthetetlen öregasszony múltjában, ahogy az egész világról sincs igazán fogalma. Kamilla – mint már annyiszor életében, amelyet a napok előrehaladtával egyre jobban megismerünk – ezúttal is alkalmazkodik a furcsa helyzethez, hiszen nemcsak saját életének pusztító traumáit és a század nagy háborúit vészelte át, hanem a tragikus sorsú Brenner József (Csáth Géza) egykori tanítványaként már nagyon fiatalon szembesült az élet dermesztő oldalával.
Végigkövethetjük, milyen borzasztó házasságba kényszerült húszévesen, milyen traumát élt át harminc évvel idősebb férje az első világháborúban, és Budapest ostroma is megelevenedik előttünk. A történetben valós történelmi szereplők is felbukkannak: a már említett Csáth, aki fiatalkorában bevezeti Kamillát egy félelmetes világba, valamint Kun páter, a nyilasok talán legeszelősebb vezetője is.
Egy rövid részlet:
Elővett a zakója zsebéből egy köteg összevissza gyűrődött papírt, nehézkesen kibontotta, az asztallapon kisimította, aztán félszegen rámosolygott Kamillára, és olvasni kezdett. A novella címe az volt, hogy Apa és fiú, de nem olyan témája volt, amire egy tizenkilenc éves kislány számított. Arról szólt, hogy egy középkorú férfinak a távollétében meghal az apja, ő pedig hosszú idő után végre elmegy a holttestért. Az egyetemre kell bejutnia, mert a hullát már felaprították, és ahogy a Jóska a novellában írta, ilyenkor „ezeket a cafatokat összekeverve koporsóba teszik”. Aztán „a csontjait kifőzték, és csontvázzá állították össze”. Egy szertári csontváz lett az apjából. Ez az, amit a fiú megtalál, és amit szívességből át is adnak neki. Ezt öleli magához, aztán ügyetlenül, szégyenkezve megindul vele kifelé az épületből. A novella vége az volt, ahogy a fiú éppen cipelte a csontvázat, „melynek kezei, lábai valami különös táncot jártak, amint a borotvált arcú ember ügyetlenül magához ölelte. A fiú az apját.” (…) Aztán már elő is kotort a zsebéből még egy novellát, aminek az volt a címe, hogy Anyagyilkosság. Két kamasz fiúról, egy testvérpárról szólt, akik maguk voltak az emberi gonoszság megtestesülései. (…) Kamilla még soha életében nem hallott, sőt elképzelni sem tudott volna semmit, ami ilyen undorítóan, visszataszítóan, fülledten beteges. Most, hogy keresetlenül, egyszerű mondatokban megfogalmazva hallhatta, egyszer csak kinyílt előtte valami. Igaz, hogy csak résnyire, ám kinyílt egy olyan ajtó, amin keresztül a való világra vethetett egy rövid pillantást. Megérezte a szavak erejét, látta, hogy mire képes egy elátkozott ember, ha tollat vagy írógépet vesz a kezébe. Magának se vallotta be, de szinte fejbe verte ez a valódiság. Az, hogy pár száz leírt mondat, egy kis festék néhány papírlapon micsoda kegyetlen erőt hordozhat magában.
Kamilla tíz éjszakán keresztül mesél Győzőnek, történetei rafinált és különleges mesék, amelyekkel egyre elveszettebbé teszi, végül rettegésbe taszítja a végletesen egyszerű és sebezhető embert. Mártonffy András második regényében egy különös „párbaj” szemtanúi lehetünk gondozó és gondozottja között: csatározásuk során a 20. század tébolyult valósága összemosódik a mesék bizarr világával.
MÁRTONFFY ANDRÁS
1972-ben született Budapesten. A hetvenes és nyolcvanas éveket a Moszkva tér vonzáskörzetében töltötte: a Városmajorban és a Vérmezőn élte a budai bérházak kulcsos gyerekeinek mindennapjait, kamaszként pedig a félig még romos Várban kalandozott.
Angolnyelv- és irodalomtanári, később humánpolitikai diplomát szerzett. A céges tréningek öntörvényű világában dolgozott, majd áttért az életvezetési coaching területére. A tréningezés során szerzett tapasztalatai alapján írta meg Én, Sándor Erik – Egy pszichopata emlékiratai című első regényét.
Könyvbemutató 2024. május 23-án a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron
